Csak egy gimnázium maradhat Veszprémben?

2016-06-11 07:25:19

Mára egyre világosabb, hogy ez a „hivatalos” oktatáspolitikai irány. Aki most csak legyint erre, remélem 5 év múlva nem fog azzal szembesülni, hogy mégiscsak jók voltak a sejtéseim. (Amikor áthelyezték a Dohnányi Zeneművészeti Szakközépiskolát a völgyhíd melletti épületéből egy a polgármester által is gazdaságtalanul működtethető volt kulturális intézménybe, a Dimitrovba, mindenki tudta, ez az intézmény halálát jelenti. Sokan a mai napig nem mondták ki, pedig ma már világos, így tették tönkre a zeneművészeti képzést Veszprémben.) Most a gimnáziumi képzés leépítése van soron.

A 3 évvel ezelőtt megkezdett államosítás célja valójában ez. Egyrészt a tudatos forráskivonás, másrészt egykori intézményeiknek az önkormányzatoktól való eltávolítása is azt a célt szolgálja, hogy könnyebb legyen bezárni iskolákat. S így el lehet küldeni tanárokat, iskolai dolgozókat. Főleg a mai politikai irányhoz nem lojális „alakokat”.

A politikai hűséget a szakmai hozzáértés fölé helyező oktatáspolitika mára szinte teljesen kirostálta azokat a jobboldalhoz lojális, vagy eleve jobboldali gondolkodású embereket a közoktatás és felsőoktatás területéről, akik a szakmában nem ismernek tréfát. Mindazokat lapátra tették már, akik a szakmaiságukat nem voltak hajlandóak feláldozni a politikai hatalom oltárán. Az oktatáspolitika irányát egyre inkább a miniszterelnök szabja meg csupán. A minisztériumban meg egyre több olyan személy ül, aki a „vezér” akaratának akar megfelelni, nem a szakmai kihívásoknak. Az elmúlt hetekben, napokban, több a szakmájához kiválóan értő ember nyilvánult meg a teljes körű államosítás mellett, miközben látható volt, egy percig sem ért egyet azzal, amit mondani kénytelen, ha a kenyerét meg akarja tartani. Zavarodott tekintettel, de felmondta a „leckét”.

Hétfőn beteljesedik. A kontrollját vesztett hatalom és mamelukjai, megfizetett vazallusai, simán megszavazzák a humánerőforrás miniszter által beterjesztett és mindenféle társadalmi vitát nélkülöző tervezetét, mely szerint már a napi működtetés sem lehet önkormányzatok által vezérelt. Hiába volt a hatalom által is 25 ezresre becsült pedagógus sztrájk, hiába hitték a civilek, hogy megakaszthatják, amit a kormányfő kieszelt, észérvek már nem, csak a nyers erő számít. Továbbra is a helyi adófizetők, az önkormányzatok állják majd a „számlát” de beleszólásuk, a 3 éve még a fenntartásuk alatt működő iskoláik sorsába nem lehet. Miközben iskolák sokasága került az elmúlt években egyházi kezelésbe (erről a folyamatról régebben már elég nagy „vihart” kiváltó módon, írtam), s ez a folyamat egyre csak gyorsult, addig az állam arra összpontosított csupán, hogy az 1948-as, akkor is elhibázott nagy államosítás után, most újra elkövesse az akkor elkövetett ostobaságokat. Az ő szempontjukból persze ez nem bűn, csupán az állampolgárok számára rendkívül káros folyamat. Vélhetően most is jó néhány évtizedig fog eltartani az a borzalom, ami 1948 után is megtörtént. Nehéz lesz a megvilágosodás útjára lépni ismét.  A hatalom most azért államosít, mert a központi döntések a helyi demokrácia alappilléreinek számító önkormányzatoktól nem kérhetőek így számon. S sokkal könnyebb lesz a helyi társadalom akaratát felülírni és egy iskolát végleg felszámolni. Erre a hivatkozási ok az, hogy kevés a gyerek. Aki vette a fáradtságot és megnézte, hány középiskola nem tudta tavasszal betölteni az általa meghirdetett képzési helyeket, az nagyon meglepődhetett. Nemcsak a teljesen agyrém szakgimnáziumi osztályok maradtak tömegesen diákok nélkül. Jó hírű egyházi intézmények sem tudták a létszámot feltölteni. Ezért kell beavatkozni a kormánynak a kormányfő vízióinak beteljesítése érdekében. A szakgimnáziumok gondolata merő csőd. Érettségizni közismeretek megszerzése nélkül abszurdum.

Szembe kell nézni azzal a ténnyel, amelynek analízise teljesen elmaradt, vagy eltitkolt annak eredménye. Egyáltalán nem közismertek azok az adatok, amelyek alapján világosan látható, hogy a következő 10 év végére az egyetemek hallgatóinak száma Magyarországon várhatóan lefeleződik. S persze ezt megelőzően a középiskolák tanulóinak a száma is jelentősen lecsökken. Ennek elsősorban az az oka, hogy folyamatosan, megállíthatatlanul csökken a gyermekvállalási kedv, ugyanakkor megnőtt jelentősen a kivándorlási ráta. A középkorosztály gyermekestül hagyja el az országot és végleg. Amíg a kormányfő ezt is meg nem elégeli és miután pénzforrás nem jön az uniótól, úgy dönt, hogy kivezeti az országot „Európából”. Nem földrajzi, hanem politikai értelemben. A választók ebből mit sem sejtenek. Ingerküszöbük olyan magas, hogy azon létrával sem lehet átmászni. Kevés ehhez a ma éppen tüntetésre készülő, de ereje végéhez érő és mára teljesen szétzilált pedagógusmozgalom. Nem értik a civilek, hogy ha nincs mögöttük senki, ez a végkifejlet mindig. Az ellenzéki politikusokat és pártjaikat ők nem akarták. Ez teljesen érthető, sajnos az ellenzék is igen szétzilált és gyenge lábakon áll, inkább egymással rivalizál és most is előválasztásban gondolkodik egy részük, a valódi együttműködési formák kialakítása helyett. A szakszervezetek még rosszabb képet mutatnak magukról mára. Hiteltelenné váltak, mindenféle kicsinyes alkuk forgácsolták őket is szét napjainkra. Hosszú és reménytelen éveknek nézünk elébe, hacsak valami csoda folytán az emberek nem ébrednek rá az őket körülvevő tragikus valóságra és a cselekvéshez is marad bátorságuk. Én azért elmegyek ma is a fővárosba tüntetni. Elmegyek, mert ez a kötelességem. Veszprémben pedig nem volt értelme egy mai tüntetés megszervezésének. Nem volt, hiszen a legutóbbi „pedagógus napi villámcsődület” is azt mutatta, az iskolák megvédésére itt kicsi az igény.

Vissza...