A 3 Ă©vvel ezelĹ‘tt megkezdett államosĂtás cĂ©lja valĂłjában ez. EgyrĂ©szt a tudatos forráskivonás, másrĂ©szt egykori intĂ©zmĂ©nyeiknek az önkormányzatoktĂłl valĂł eltávolĂtása is azt a cĂ©lt szolgálja, hogy könnyebb legyen bezárni iskolákat. S Ăgy el lehet kĂĽldeni tanárokat, iskolai dolgozĂłkat. FĹ‘leg a mai politikai irányhoz nem lojális „alakokat”.
A politikai hűsĂ©get a szakmai hozzáértĂ©s fölĂ© helyezĹ‘ oktatáspolitika mára szinte teljesen kirostálta azokat a jobboldalhoz lojális, vagy eleve jobboldali gondolkodásĂş embereket a közoktatás Ă©s felsĹ‘oktatás terĂĽletĂ©rĹ‘l, akik a szakmában nem ismernek trĂ©fát. Mindazokat lapátra tettĂ©k már, akik a szakmaiságukat nem voltak hajlandĂłak feláldozni a politikai hatalom oltárán. Az oktatáspolitika irányát egyre inkább a miniszterelnök szabja meg csupán. A minisztĂ©riumban meg egyre több olyan szemĂ©ly ĂĽl, aki a „vezĂ©r” akaratának akar megfelelni, nem a szakmai kihĂvásoknak. Az elmĂşlt hetekben, napokban, több a szakmájához kiválĂłan Ă©rtĹ‘ ember nyilvánult meg a teljes körű államosĂtás mellett, miközben láthatĂł volt, egy percig sem Ă©rt egyet azzal, amit mondani kĂ©nytelen, ha a kenyerĂ©t meg akarja tartani. Zavarodott tekintettel, de felmondta a „leckĂ©t”.
HĂ©tfĹ‘n beteljesedik. A kontrollját vesztett hatalom Ă©s mamelukjai, megfizetett vazallusai, simán megszavazzák a humánerĹ‘forrás miniszter által beterjesztett Ă©s mindenfĂ©le társadalmi vitát nĂ©lkĂĽlözĹ‘ tervezetĂ©t, mely szerint már a napi működtetĂ©s sem lehet önkormányzatok által vezĂ©relt. Hiába volt a hatalom által is 25 ezresre becsĂĽlt pedagĂłgus sztrájk, hiába hittĂ©k a civilek, hogy megakaszthatják, amit a kormányfĹ‘ kieszelt, Ă©szĂ©rvek már nem, csak a nyers erĹ‘ számĂt. Továbbra is a helyi adĂłfizetĹ‘k, az önkormányzatok állják majd a „számlát” de beleszĂłlásuk, a 3 Ă©ve mĂ©g a fenntartásuk alatt működĹ‘ iskoláik sorsába nem lehet. Miközben iskolák sokasága kerĂĽlt az elmĂşlt Ă©vekben egyházi kezelĂ©sbe (errĹ‘l a folyamatrĂłl rĂ©gebben már elĂ©g nagy „vihart” kiváltĂł mĂłdon, Ărtam), s ez a folyamat egyre csak gyorsult, addig az állam arra összpontosĂtott csupán, hogy az 1948-as, akkor is elhibázott nagy államosĂtás után, most Ăşjra elkövesse az akkor elkövetett ostobaságokat. Az Ĺ‘ szempontjukbĂłl persze ez nem bűn, csupán az állampolgárok számára rendkĂvĂĽl káros folyamat. VĂ©lhetĹ‘en most is jĂł nĂ©hány Ă©vtizedig fog eltartani az a borzalom, ami 1948 után is megtörtĂ©nt. NehĂ©z lesz a megvilágosodás Ăştjára lĂ©pni ismĂ©t.  A hatalom most azĂ©rt államosĂt, mert a központi döntĂ©sek a helyi demokrácia alappillĂ©reinek számĂtĂł önkormányzatoktĂłl nem kĂ©rhetĹ‘ek Ăgy számon. S sokkal könnyebb lesz a helyi társadalom akaratát felĂĽlĂrni Ă©s egy iskolát vĂ©gleg felszámolni. Erre a hivatkozási ok az, hogy kevĂ©s a gyerek. Aki vette a fáradtságot Ă©s megnĂ©zte, hány közĂ©piskola nem tudta tavasszal betölteni az általa meghirdetett kĂ©pzĂ©si helyeket, az nagyon meglepĹ‘dhetett. Nemcsak a teljesen agyrĂ©m szakgimnáziumi osztályok maradtak tömegesen diákok nĂ©lkĂĽl. JĂł hĂrű egyházi intĂ©zmĂ©nyek sem tudták a lĂ©tszámot feltölteni. EzĂ©rt kell beavatkozni a kormánynak a kormányfĹ‘ vĂziĂłinak beteljesĂtĂ©se Ă©rdekĂ©ben. A szakgimnáziumok gondolata merĹ‘ csĹ‘d. ÉrettsĂ©gizni közismeretek megszerzĂ©se nĂ©lkĂĽl abszurdum.
Szembe kell nĂ©zni azzal a tĂ©nnyel, amelynek analĂzise teljesen elmaradt, vagy eltitkolt annak eredmĂ©nye. Egyáltalán nem közismertek azok az adatok, amelyek alapján világosan láthatĂł, hogy a következĹ‘ 10 Ă©v vĂ©gĂ©re az egyetemek hallgatĂłinak száma Magyarországon várhatĂłan lefelezĹ‘dik. S persze ezt megelĹ‘zĹ‘en a közĂ©piskolák tanulĂłinak a száma is jelentĹ‘sen lecsökken. Ennek elsĹ‘sorban az az oka, hogy folyamatosan, megállĂthatatlanul csökken a gyermekvállalási kedv, ugyanakkor megnĹ‘tt jelentĹ‘sen a kivándorlási ráta. A közĂ©pkorosztály gyermekestĂĽl hagyja el az országot Ă©s vĂ©gleg. AmĂg a kormányfĹ‘ ezt is meg nem elĂ©geli Ă©s miután pĂ©nzforrás nem jön az uniĂłtĂłl, Ăşgy dönt, hogy kivezeti az országot „EurĂłpábĂłl”. Nem földrajzi, hanem politikai Ă©rtelemben. A választĂłk ebbĹ‘l mit sem sejtenek. IngerkĂĽszöbĂĽk olyan magas, hogy azon lĂ©trával sem lehet átmászni. KevĂ©s ehhez a ma Ă©ppen tĂĽntetĂ©sre kĂ©szĂĽlĹ‘, de ereje vĂ©gĂ©hez Ă©rĹ‘ Ă©s mára teljesen szĂ©tzilált pedagĂłgusmozgalom. Nem Ă©rtik a civilek, hogy ha nincs mögöttĂĽk senki, ez a vĂ©gkifejlet mindig. Az ellenzĂ©ki politikusokat Ă©s pártjaikat Ĺ‘k nem akarták. Ez teljesen Ă©rthetĹ‘, sajnos az ellenzĂ©k is igen szĂ©tzilált Ă©s gyenge lábakon áll, inkább egymással rivalizál Ă©s most is elĹ‘választásban gondolkodik egy rĂ©szĂĽk, a valĂłdi egyĂĽttműködĂ©si formák kialakĂtása helyett. A szakszervezetek mĂ©g rosszabb kĂ©pet mutatnak magukrĂłl mára. HiteltelennĂ© váltak, mindenfĂ©le kicsinyes alkuk forgácsolták Ĺ‘ket is szĂ©t napjainkra. HosszĂş Ă©s remĂ©nytelen Ă©veknek nĂ©zĂĽnk elĂ©be, hacsak valami csoda folytán az emberek nem Ă©brednek rá az Ĺ‘ket körĂĽlvevĹ‘ tragikus valĂłságra Ă©s a cselekvĂ©shez is marad bátorságuk. Én azĂ©rt elmegyek ma is a fĹ‘városba tĂĽntetni. Elmegyek, mert ez a kötelessĂ©gem. VeszprĂ©mben pedig nem volt Ă©rtelme egy mai tĂĽntetĂ©s megszervezĂ©sĂ©nek. Nem volt, hiszen a legutĂłbbi „pedagĂłgus napi villámcsĹ‘dĂĽlet” is azt mutatta, az iskolák megvĂ©dĂ©sĂ©re itt kicsi az igĂ©ny. |