Méltatlanul, elfeledve? |
2016-03-15 08:13:37 |
|
|
Ők iskolák, utcák, terek névadói. Csodás tetteikről, Petőfi költészetéről és harcos természetéről szinte mindent tudunk. Kossuthról is inkább csak a jót. Azt, hogy Görgeyvel mit tett, hogyan tolta bele az áruló szerepébe és plántálta el a gyűlöletet a hazánkért oly nagy lángon lobogók százezrei szívébe, arról jóval kevesebbet. Szerencsére Németh László: Az áruló című drámája sokat segített Görgey rehabilitációja érdekében. Ma nem róluk gondolkodtam el. Nem a legnagyobbakról, hanem azokról, akik ha nem is az életüket, de szellemi erejüket, egészségüket áldozták - őseinkért és értünk is- fel. Mikor 48 tavasza elődeinkre nyitotta az ajtót, sokakat a kor hősei közül már régen el is felejtettek. S talán ma is a teljes feledés borítaná el tetteiket és személyüket, ha egy-egy gondolkodó és a történelmet kutató tevékenységüket nem jegyzi fel, illetve egy-egy közösség nem választja a hősök nevét szeretett intézménye, vagy élőhelye névadójául. Lovassy László is a majdnem elfeledett hősök közül való. Az életét az elnyomók ugyan nem vették el, de józan ítélőképességét igen. A börtönévek alatt elméje megbomlott. S mikor szabadon engedték, illetve az ősi birtokra száműzték, Lovassy már nem önmaga volt. Lovassy május 8-án lesz 201 éve, hogy Nagyszalontán megszületett. Egy középnemes református családból származott. Apja a jogi pályára irányította. Megyéje képviselőjének, a rokon Illéssy János kísérőjeként Pozsonyba ment joggyakornoknak. Az 1832-36-os pozsonyi országgyűlés ifjúsága –vélhetően az 1830. évi párizsi forradalom hatására- igazán pezsgő és haladó gondolkodású volt. Kézzel írt tudósításaikkal tájékoztatták az otthon maradókat arról, mi zajlott abban a korban, Pozsonyban és a nagyvilágban. A képviselők körül tevékenykedő ifjak haladó gondolkodású reformerekké váltak. A reformerek viszont már akkor is veszélyesek voltak a mindenkori despotákra. Lovassy egy olyan levél szerzőjeként vált ismertté, amely levélben a szabadságért való küzdelemre szólított fel. A hatalom lecsapott a „pozsonyi ifjakra”, így Lovassyra is. Lovassyt 1836 májusának végén törvénytelenül és rabláncon Pestre szállíttatta, majd egy hosszadalmas felségsértési perben elítéltette és titokban a spielbergi várbörtönbe szállítatta. (Kossuth segítségében is reménykedett egy ideig Lovassy, mindhiába.) Lovassyt külön kamrában, társaitól és más foglyoktól elzárva, cellájában is lábbilinccsel ellátva tartották. Nem csoda, hogy elméje felmondta a szolgálatot. 1840. április 29-én engedték szabadon. „ A nagy tehetségű ifjút a spielbergi magány és a skorbut lelkileg, testileg összetörte.” A nagyszalontai sírkövén ez áll: Lovassy László született: 1815. május 8. meghalt: 1892. január 6. Életéről a történelem beszél Áldás és béke dicső emlékezetén.
Március 15-én Lovassyra is jó szívvel emlékezzünk! Emlékezünk ugyanúgy, ahogyan azt Brusznyai Árpád is tette 1956 márciusában a még a várban lévő iskolában. (Aztán 1956 őszén a tanár úr is hőssé vált. Lovassyval ellentétben neki az életét is elvették az elnyomók, a szabadság akkori ellenségei.) Elnyomók ma is vannak, közöttünk élnek és eléggé jól képzett gazemberek ahhoz, hogy azt hitessék el velünk, ők is tisztelik a szabad sajtót, a szólásszabadságot. Valójában ugyanakkor mára teljeskörűen kiépítették gusztustalan, velejéig romlott, korrupt hatalmukat. Megijedni tőlük sem kell, nem szabad! Lesznek és vannak ma is, akik minket ezektől a despotáktól is megszabadítanak! 2016. március 15-én hajtsunk fejet mindazok előtt, akik a hajlongás, a megalkuvás helyett a galád hatalommal szembeni bátor kiállást választották. Akik, akár tudunk róluk valamit, akár névtelenül tűntek el a történelem viharában, a haladás pártján álltak és elsősorban nem a saját életük jobbra fordulásáért, hanem a körülöttük élő közösség boldogulásáért harcoltak. Emlékezni akarók számára javaslom elolvasni a Lovassy László Gimnázium honlapján található és Lukács Zoltánné tanárnő által készített összefoglalót (ide kattintva) Lovassy László küzdelmes életútjáról.
|
Ha van egy kis időnk a méltó ünneplésre, mivel is foglalkozhatna leginkább az ember legnagyobb nemzetei ünnepeink egyikén, ha nem mindazokkal, akik bátrak voltak, mikor kellett. S persze azokkal, akikről maradtak feljegyzések, akiket a környezetük nem felejtett el. Könnyebb azok nagyságát ilyenkor visszaidézni, akik a történelem nagy pillanataiban olyan hatalmassá nőttek, hogy nem lehetett nem észrevenni őket. Kossuth vagy Petőfi neve és szelleme minden kisebb nagyobb településünkön ott van.
Veszprémben az akkor még a veszprémi várban található és épphogy visszaállamosított gimnáziumban okos döntés született. Az iskola felvette Lovassy László nevét. 