Az kiabál, akinek a háza ég |
2016-01-31 15:56:01 |
|
|
Most ugyanis több, jól fizető pozícióban is van egyszerre, ezt megítélésem szerint nem a tehetségével, sokkal inkább a bizonyos körökben jól kamatoztatható jellemgyengeségének köszönhetően érte el. (Tehetségről már csak azért sem lehet szó, mert „azokhoz” a pozíciókhoz nem a szakértelem, hanem a Fideszhez tartozás az alkalmasság fokmérője.) Sejtésem szerint ezúttal is egyedül tülekedett a sorban, hogy elvállalja ezt a nemtelen feladatot. No, de akkor beszéljünk inkább a „feladatról”. Mostanában sok borsot törtem a helyi hatalom orra alá. Nem csupán a színházkertbe tervezett parkolóház megépítése ellenében elindított akcióink, s nem csupán az Intézményi Szolgáltatónál történt visszaélésgyanús helyzetek feltárása okoztak nekik gondot, amely ügy esetében kénytelen-kelletlen már a polgármester is feljelentést tett hűtlen kezelés gyanújával. Azt sejtik, hogy további furcsa ügyeik is a látóterembe kerültek, ezért a megfélemlítésemre és az ellehetetlenítésemre tesznek ilyen módon is kísérletet. Ehhez találták meg a megfelelő embert-sokat nem is kellett keresni-, aki látható örömmel igyekezett napirend előttijében a szólásszabadság első számú ellensége szerepkörbe „beletolni”. Brusznyai tanár urat felemlegetve Pap Jánosi szintre próbált sorolni. (Kénytelen vagyok szerénytelenül annyit megjegyezni, ha csak tizedét teszi annak, amit tettem az elmúlt két évtizedben Brusznyai tanár úr szellemi hagyatékának ápolása érdekében, ma sokkal előrébb lehetnénk ezen a területen is ebben a városban.) Politikusként viszont tettei alapján ő az, aki druszájának nyomdokain határozottan lépked előrefelé. Azzal hozakodott elő, hogy én a város egyik köztiszteletben álló polgárát bíróság elé vittem, mert nem viseltem el, hogy a város által kitüntetett egyik kiválóság rólam véleményt alkotott. No, akkor erről is ejtek pár szót. Az, hogy ki tiszteletreméltó és ki nem mindannyiunk számára, azt nem a Fidesz fogja eldönteni. (Láthatóan szeretnék persze.) Arról elfelejtett szólni napirend előttijében, hogy mi volt a per tárgya. 2014 januárjában az egyik országos napilap számolt be arról, hogy a Hangvilla megvalósítása körül milyen politikai polémia zajlott a városban. Rám hivatkozva az újság beszámolt arról is, hogy az önkormányzat és az egykori mozi épületét átalakító vállalkozó cége közötti szerződésben (az opciós joggal kapcsolatosan) a Legfőbb Ügyészség törvénysértő lépést állapított meg. Nekem meggyőződésem, ha akkor képviselői eskümnek megfelelően nem fordulok a hatóságokhoz kérdésekkel, akkor nem módosít a szerződésén később a Fideszes többség és bekövetkezhetett volna, hogy ennek súlyos árát fizeti meg egyszer a város. (Adófizetőin keresztül persze.) Ahelyett, hogy elfogadták volna, képviselőként ez a feladatom, a polgármester és a vállalkozó tevékenységemet pellengérező sajtótájékoztatót tartott. A polgármester úgy állította be a dolgot, mintha én a várost támadnám, pedig csak a Fidesz közpénzpazarló akcióját bíráltam és a törvénysértő próbálkozásra hívtam fel a figyelmet. A lakájmédia lelkesen közvetítette a megtévesztő állításokat és elfelejtett a Legfőbb Ügyészség levelében leírtakról konkrétan tájékoztatni, pedig ez kötelessége lett volna. Tájékoztatta viszont a vállalkozó mondatairól olvasóit. Amit leírtak, annak alapján ügyvéd barátom, aki sajnos ebben a hónapban hirtelen elhalálozott, azt a tanácsot adta, hogy pereljek és vállalta is a képviseletemet. Megítélése és az én megítélésem szerint is olyan mondatok jelentek meg a sajtóban, amelyek alapján az érezhető, nem a politikai tevékenységem miatt bíráltak, hanem a tanári hivatásom vették célba. A 2015 őszén véget ért bírósági procedúra az ítéletben azt állapította meg, hogy a sajtóban megjelentek nem pontosan úgy hangzottak el, azért hagyták jóvá az első fok vállalkozót felmentő ítéletét. A véletlenek folytán pont ugyanazokban a napokban ért véget egy másik bírósági per is, ahol viszont a Fidesz egyik képviselője egy szomszédos város polgármesterét jelentette fel általa sértőnek vélt mondataiért. Számomra tanulságos módon ott a polgármestert ítélték el és az ítélet részeként próbára is bocsátották. Az én megítélésem szerint pedig nem voltak kritikusabbak azok a mondatok, mint ami engem, pontosabban a kenyérkereső hivatásomat vette célba. A bíróság ítéletét azonban tudomásul veszi az ember és nem keresgél olyan indokokat, mely szerint a döntést ma esetleg már egyre nagyobb eséllyel az is befolyásolhatja, ki éppen milyen színekben politizál, vagy kinek milyen magas beosztásúak a védelmezői. Hálás vagyok most is az engem képviselő ügyvédnek, Dr. Bősze Ferenc barátomnak. Az ő tanácsai mentén pereltem és annak ellenére, hogy nem nyertem meg a pert, okosnak ítéltem így utólag is a tanácsait. Legközelebb talán jobban meggondolja bárki, meddig mehet el, akár egy politikussal szemben. S ha nem a közéleti tevékenységét veszik célba, könnyen előfordulhat, hogy az felelősségre vonással jár. (Eljöhet még az az idő, amikor egy pár nappal a hirtelen halála előtt nekem ez ügyben írt levelét, akár mint végakarat, nyilvánosságra hozom.) A csütörtöki közgyűlésen a közgyűlésbe bejutó és frakciót alakító képviselők frakcióvezetője, Hartmann Ferenc képviselőtársam válaszolt a napirend előttire. Nemcsak mint frakcióvezető, hanem mint az Ügyrendi és Igazgatási Bizottság elnöke is. Közlöm mit mondott szó szerint. Már csak azért is, mert ezeket a mondatokat valahogy nem sikerült az engem ért támadások részletes ismertetésével szemben a sajtónak visszaidézni. „Ez a hír több mint 65 napos, így akár az előző Közgyűlésen is elhangozhatott volna. Ha halaszthatatlan lett volna! De elmondani sem akkor, sem most nem lehetett volna, mert a Közgyűlésnek az ide citált ügyben sem hatásköre, sem jogköre nincs. Ennyit a szabályok betartásáról. Azt pedig mélységesen sajnálom, hogy sem a városvezetésben, sem a Fidesz frakcióban senkinek, de senkinek sem volt kellő etikai érzéke ahhoz, hogy ez így méltatlan Veszprém MJV Közgyűléséhez. Az emlegetett Brusznyai Árpád e napirend előtti kapcsán most biztos nagyon rosszallóan csóválná a fejét!” A polgármester erre csak annyit reagált, azt ő dönti el, mi hangozhat el napirend előtt és mi nem. Az én olvasatomban ez körülbelül azt jelenti, „a törvény én vagyok”. Mindegy tehát, hogy ott ül éppen a jegyző, akinek munkáltatója a polgármester és mindegy az is, hogy mit fogadtak el a saját működési szabályzatukban. Ők azt csinálnak, a törvényesség őrének orra előtt is, amit éppen jónak látnak. Még azt is hozzátette a polgármester, az elmúlt 25 évben nem fordult még elő, hogy a város egy polgárát, a város egy képviselője büntető eljárás alá vonja. Megjegyzem csendesen, 2014 januárjában saját maga nyilatkozta azt, hogy vizsgáltatja a jogászaival, hogy feljelentsen-e, mert szerinte a várost támadom. Nyilván csak azért nem tette, mert a tanácsadói javaslatára belátta, könnyen meglehet, hogy a történet számukra rosszul végződhetne. Nagyon nagy gátlástalanságra vall persze az is a részükről, hogy a város elleni kritikákról beszélnek, amikor bírálom a Fidesz helyi vezetőinek szerintem a közpénzekkel (több mint) felelőtlenül bánó ügyleteit. Azt hiszik, örökké ők lesznek hatalmon és nekik áll majd mindig a zászló. Ha fordul a kocka és egyszer fordulni fog, ezek a dokumentumok, amik most nem számítanak, lehet és remélem, perdöntő jelentőségűvé válnak. Szeret feljelentgetőnek titulálni a város „első” embere. Ha azt tekintjük feljelentgetésnek, hogy miután a testületi többség ezekkel a kérdésekkel nem hajlandó foglalkozni, próbálom a ma még függetlennek remélt hatóságok közbenjárását kérni annak érdekében, hogy a közpénzek felhasználása törvényesen történhessen meg, akkor nevezzenek bátran a továbbiakban is annak. Ígérem, ezután is ugyanolyan aktív leszek, mint amilyen aktív voltam eddig. S az sem szegi kedvem, ami ebben a Hangvilla ügyben most már jó pár évvel ezelőtt, a történet kezdetekor történt. Hiába fordultam az akkor még létező Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez tértivevényes levélben kérdésekkel, azokra sohasem kaptam választ. Mintha nem is küldtem volna nekik soha levelet. A hatóság feladata már akkor is a törvényesség biztosítása, a szigorú kontroll lett volna. Azóta az Uniós pénzek elköltésének „ellenőrzését” miniszterelnökségen belüli központi koordináló szerv látja el. Szerintem egyáltalán nem a véletlen műve az, hogy évről-évre egyre hátrébb kerülünk az országok rangsorában, az ún. korrupciós listán. Egy friss MTI hírrészlet zárszóként: „Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának nyomozása szerint Magyarországon ellopták a korrupció elleni munkára kapott uniós pénzt. Az már korábban is kiderült, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel szerződött cégek lopták el a pénzt, azt viszont nem lehetett tudni, hogy pontosan kik állnak ezen cégek mögött.” Előzmény: Nyílt levél a Vehir szerkesztőségének
|
Csütörtökön a közgyűlésen napirend előtt szólalt fel az egyik Fideszes képviselő. A napirend előttijének tárgya, pontosabban célpontja valójában én voltam. Sok szót nem érdemelne ez a történet, ha nem lennének tanulságai. S ezekről szerintem beszélni kell, még akkor is, ha általában egy jellemgyenge és alapvetően sikertelen képviselő áskálódásairól van csupán szó. Vannak, akik sikernek látják a Fidesz napirend előtt velem szemben valamiféle intézkedést javasoló képviselőjének tevékenységét.