Az egészségügyért

2016-01-23 08:45:30

Bősze Feri barátom napra pontosan három héttel ezelőtt a délelőtti órákban hagyott itt minket, óriási-személyének hiánya miatt betöltetlen- űrt hagyva maga után. Megígértem-elsősorban magamnak,- hogy igyekszem szellemi hagyatékát erőmhöz mérten megfelelően ápolni és ezért ma egy újabb írását (közírói tevékenységének egyik újabb gyöngyszemét) közlöm. Most éppen egy az egészségügy helyzetével foglalkozót. 2012 tavaszán zajlottak azok a történetek, amiről Feri írt. Azóta sokkal borzasztóbb a helyzet és mindennél aktuálisabbak a sorok. Sajnos ma Veszprém és a megye kórházában nagyon elkelne Feri éleslátása eredményeként az Ügyvéd Úr segítő közreműködése.

Nyílt levél Szócska Miklósnak, a NEFMI egészségügyért felelős államtitkárának

Tisztelt Államtitkár úr!

Állampolgárként és a Rezidens Szövetség képviseletével megbízott ügyvédként egyaránt megkülönböztetett figyelemmel kísértem tevékenységét, s ez alapján meggyőződésem, hogy minden Öntől telhetőt megtett az irányítása alá tartozó egészségügyi szakterület helyzetének jobbításáért.

Tudott Ön előtt is, hogy ügyvédi irodánk a Rezidens Szövetség oldalán részt vállalt abban a fellépésükben, amelynek célja – meggyőződésünk szerint – ugyanaz, mint amit a fentiek szerint Ön is képviselt.

A különbséget én abban érzékeltem, hogy más volt az Ön és más az Önnel tárgyaló Szövetség mozgástere, valamint lehetőségük köre.

Irodánk szerepe egyrészt az volt, hogy dolgozzuk ki a jogi követelményeknek megfelelő tartalommal és garanciákkal azokat az okirati formákat, amelyeket a felhíváshoz csatlakozók benyújthatnak, jelezve ezzel elkötelezettségüket és személyes kiállásukat az ügy mellett, ugyanakkor nem érheti őket joghátrány.

A sajtó figyelme sajnálatos módon a problémakör egésze helyett a „letétbe helyezett felmondásokra” összpontosult, e vonatkozásban kíséreltek meg információhoz jutni, sőt azt látványként is megjeleníteni. Figyelmen kívül hagyták, hogy a felmondások együttese nem volt más, mint eszköz a cél elérése érdekében.

Ezért olvastam értetlenül azt a sajtóközleményt, amelyben Ön a – Rezidens Szövetséggel létrejött – megegyezés bejelentésén túlmenően felajánlotta személyes részvételét „a felmondások irodánkban történő ledarálásában”.

Ez a „felajánlás” méltatlan volt Önhöz is, és a megállapodáshoz is.

Irodánk azért vállalt szerepet ebben az ügyben, mert egyrészt felismertük, hogy a Rezidens Szövetség nem egy belterjes, szűk csoport képviseletében lépett fel, hanem az egészségügyre teljeskörűen kiterjesztette a jobbítás szándékát .

Másrészt felmértük, hogy az egészségügy életünk – ha úgy tetszik létünk – azon szegmensét jelenti, amelynek igénybevétele nem szándék kérdése.

Mindenki szabadon eldöntheti, hogy elmegy-e egy meccsre, vagy színházba, elolvas-e egy könyvet, vagy megnéz-e egy tv műsort.

Az azonban nem döntés kérdése, hogy baleset, vagy infarktus, tumor, vagy gyomorbántalmak okán igénybe kell-e venni valakinek az egészségügy szolgáltatását.

Az emberek kórházba – vagy akár a háziorvoshoz – nem jószántukból kerülnek, hanem azért, mert előáll egy ezt kiváltó – adott esetben kényszerítő – helyzet.

Ezért egyetemes érdek, hogy az egészségügy milyen személyi és tárgyi feltételrendszer mentén képes ellátni a feladatát.

Tisztelt Államtitkár úr!

Ez motiválta tehát irodánkat, s a megoldandó feladat komoly szakmai kihívása, hiszen volt olyan kórházi vezető, aki – nevesítve is irodánkat – jelezte, „akkor is fel kell ám majd keresni az okiratszerkesztő, s a felmondást benyújtó ügyvédet, ha azt a kórház elfogadja, mert annak is lesz jogkövetkezménye”.

Úgy tűnik, mára a felek számára egyetlen feladat maradt, „a letétbe helyezett felmondások ledarálása”.

Ügyvédi irodánk köszöni a lehetőséget ennek részvételében, de nem él vele.

Nem kívánunk részt venni a „ledarálásban”.

Sajnálatosnak véljük, hogy az „eszköz mára a közreműködők számára is céllá változott”.

Objektív oka is van a távolmaradásunknak, s Államtitkár úr e célból történő látogatásától való elzárkózásunknak.

Irodánk azokkal került ugyanis a letétbe helyezett felmondások kapcsán jogviszonyba, akik megtiszteltek bizalmukkal – ezzel egyúttal természetesen a Rezidens Szövetséget is –, s ránk bízták az általunk megszerkesztett és általuk aláírt felmondásokat.

Ebből következik, hogy azokat, ha kérik csak részükre adhatjuk ki, illetve – miután aktualitásukat vesztették – értesítésük mellett mi semmisíthetjük meg.

Nem lesz tehát purparlé, sajtónyilvánosság érdeklődését felkeltő cirkusz, csak csendes öröm a felett, hogy a szaktárca államtitkára, s a Rezidens Szövetség tárgyalásai eredményesen zárultak, s köztük megegyezés született.

Örülünk, hogy ennek – a magunk módján – közreműködői lehettünk, részesei lehetünk.

Miután a Rezidens Szövetség sajtótájékoztatóján – az elnökség tagjaiként – olyan személyek is részt vesznek, akik maguk is letétbe helyezték irodánknál felmondásukat, így ők természetesen – miután kikérték tőlünk – szabadon rendelkeznek ezzel az okirattal.

Nekik jogukban áll ezt a sajtótájékoztatót felhasználni felmondásuk nyilvános megsemmisítésének bemutatására, az ezzel történő demonstrálásra.

Irodánk részvételét az eljárásban – amely az egészségügy feltételrendszerének javítását célozta – befejezettnek tekinti.

Veszprém, 2012. március 30.

Tisztelettel: Dr. Bősze Ferenc

ügyvéd

„Bősze-Magyar” Ügyvédi Iroda

képviseletében

Nyílt levél Szócska Miklósnak, a NEFMI egészségügyért felelős államtitkárának II.

Tisztelt Államtitkár úr!

Csodálkozással vegyes megdöbbenéssel olvastam azokat a tudósításokat, amelyek mind az írott sajtóban, mind az internetes hírportálokon megjelentek, miszerint Ön figyelemfelhívásom ellenére 2012. 03. 30-án, 10:00 órakor megjelent a Rezidens Szövetség sajtótájékoztatóján és személyesen közreműködött a letétbe helyezett felmondások „ledarálásában”.

Én Önt azon a napon 9:16 perckor elküldött e-mailen tájékoztattam a tényről, miszerint nincs mit ledarálni, mert a „ledarálandó” felmondásokat irodánk letétként kezelve őrzi, azok nem kerülhetnek sem az Ön, sem a Rezidens Szövetség birtokába.

Miután az ügyvédi letétből egy felmondást benyújtó személy sem kérte ki azt, így azokkal – a jogosulttal egyeztetve – mi rendelkezünk, azt vagy részére kiadjuk, vagy megsemmisítjük.

A felmondást benyújtó személyek száma és névsora természetesen ügyvédi titok, ezzel kapcsolatosan mi adatot nem szolgáltattunk ki, minden ami e vonatkozásban elhangzott az találgatás, de leginkább üres fecsegés.

I. sz. nyílt levelemben irodánk távolmaradásának okát már megírtam, azt most nem kívánom megismételni.

Végtelen szomorúsággal tölt el, hogy a regnáló kormánynak az a tagja, aki az egészségügyi szaktárca első embere, nem tudta felmérni felelőssége súlyát, s részt vett egy – gyakorlatilag szélhámosságnak minősülő – olyan sajtó-eseményen, amely semmi másra, mint az ügy lejáratására volt alkalmas.

Belátom, ennek „szenzációhatása” elől még általam becsült napilapok sem tudtak kitérni, s úgy érezték, nem maradhatnak le a „hírversenyben”. Az legyen a sajtó baja, hogy a tudósításával „valótlanságot valósnak tüntetett fel”, de ehhez quasi miniszterként asszisztálni, az Ön beosztásához méltatlan volt.

Az egészségügy, mint össztársadalmi problémakör, mind tárgyi, mind személyi feltételeit illetően többet érdemel. De hát, mint tudjuk, „szegény ember vízzel főz”. De mindig – akár csapból eresztett, akár kútból felhúzott – tiszta vízzel.

Ez a víz ott és akkor, azon a pénteki napon zavaros volt.

Veszprém, 2012. április 2.

Tisztelettel: Dr. Bősze Ferenc

ügyvéd

Forrás: Bősze blog

 

 


Vissza...