Fasizálódunk, bizony!

2015-08-17 07:15:05

Alig egy hete történt. „Munkamegbeszélésen látta vendégül a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), Lázár János minisztert. A megbeszélésen részt vett Heisler András a Mazsihisz elnöke, Kunos Péter ügyvezető igazgató, Latorcai Csaba, kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár és Frölich Róbert, a frissen megválasztott magyar főrabbi. A több órás egyeztetés után Lázár elmondta: a beszélgetésen kulturált formában és konszenzussal egybekötve közösen értékelték a magyarországi zsidószervezetek és a kormány közötti együttműködést.” Forrás:Index.hu

A zsidószervezetek vezetői bizonyára bölcs emberek. S keresik nehéz helyzetekben is az együttműködés lehetőségeit. Ki vagyok én hozzájuk képest? Mégis kimondom, amit gondolok. Én a helyükben nem keresném már a kormánnyal az együttműködést. Tiltakoznék minden módon és formában! Amíg nem lesz megint későn!

Ez a kormány elindult a fasizálódás útján. S csak képmutatás, amit az egyeztetéseken művel. Erre éppen az év végére Székesfehérvárra tervezett Hóman szobor állítása a legjobb példa.

Lázár augusztus 13-i sajtótájékoztatójáról tudósítva írja az Origo.hu

„A kormány nem kezdeményezte Hóman Bálint rehabilitációját, nem kezdeményezett neki szoborállítást, és az akadémiához sem fordult, hogy erről állásfoglalást kérjen - mondta Lázár. Hozzátette: tegnap a Zsidó Kerekasztal ülésén is elmondta, hogy Hóman történettudományi munkássága vitathatatlan, politikai tevékenysége viszont vállalhatatlan.” (Forrás: Origo.hu)

Úgy tűnik ezek a szavak elegendőek az éberség elaltatására. Nyilván a sajtó munkatársainak és a zsidó szervezetek vezetőinek sem kell pedig elmagyarázni, Székesfehérváron valójában kik hozták meg ezt a döntést. Amikor Orbán Viktor (aki mindennek a kezdete és vége, s akinek a bólintása nélkül ebben az országban már semmi sem történhet meg) éppen Székesfehérváron járt ígérgetős körútja egyik fontos állomásához érve és az alábbiakat mondta.

„…ennek a városnak Hóman Bálint volt az országgyűlési képviselője, akit nemrégiben jogi értelemben teljes mértékben rehabilitáltak. Ez a városunk rehabilitációját is jelenti, ezért üdvözöljük ezt a döntést, és örülök annak, hogy Hóman Bálint emléke Székesfehérvár városából nem tűnik el, és reméljük, hogy hamarosan a tudományos és közéleti rehabilitáció is meg fog történni.”

Ezek a sorok ma is ott olvashatóak a kormany.hu-n.

Aki nem értené, a miniszterelnök azt reméli (királyi többesben természetesen) hogy, hamarosan meg fog történni Hóman közéleti rehabilitációja is. Ez pedig egészen pontosan azt jelenti, amit jelentett a zsidóüldözéskor Hóman „közéleti” munkássága. Csak egy kis érdekesség Hóman Bálint szerepének megítéléséről azok számára, akiknek fogalma sincs arról, kit készül -valójában szerintem teljes körűen- rehabilitálni ez a kormány ezúttal egy kicsit, (ideig-óráig) a fehérvári önkormányzat mögé bújva. Akikről az alábbiakban szó van, azoknak volt tartása. Nem találkoztak, nem tárgyaltak, nem paroláztak egy fasiszta rendszer kiszolgálóival, életben tartóival. Világosan jelezték, kiről mit gondolnak.

„Remek ötlet, hogy Hóman Bálintnak éppen a Bartók Béla téren akar szobrot állítani a székesfehérvári önkormányzat.

1931-ben a Hóman Bálint ötlete alapján Horthy Miklós által alapított Corvin-koszorú első átadási ceremóniájáról egyetlen kitüntetett hiányzott: Bartók Béla. Hóman művelt ember volt, pontosan tudta, hogy Bartók a legnagyobb élő magyar zeneszerző, ezért szerette volna már az első alkalommal a kitüntetettek között tudni a muzsikust. Bartók azonban nem volt hajlandó átvenni a díjat. A ceremónia helyett Hatvany Lajosnál tett látogatást, jóllehet pontosan tudta, hogy erről az állami ünnepség rendezői is értesülni fognak. Az ezüstből készült babérkoszorút, amelynek hátlapjára Hóman Bálint nevét vésték, utólag mégis eljuttatták zeneszerzőhöz, ma is megtekinthető a Bartók-emlékmúzeumban.

Mivel Hóman Bálint tényleg művelt ember volt, igen nagyra tartotta Thomas Mann-t is, akit a legnagyobb élő Nobel-díjasnak nevezett. 1936-ban Hóman küldött hivatalos meghívót a Budapestre látogató Thomas Mann-nak, aki a náci politika elleni tiltakozásként nem sokkal korábban lemondott német állampolgárságáról, és ahhoz, hogy hontalan útlevéllel beutazhasson Magyarországra, miniszteri engedélyre volt szükség. Thomas Mann azonban nem tartotta nagyra a német politikával nyíltan rokonszenvező Hómant, ezért amikor megérkezett Budapestre – rossz közérzetére hivatkozva – nem ment el arra a fogadásra, amit a kultuszminiszter a tiszteletére rendezett. Ehelyett Hatvany Lajoshoz ment vendégségbe ahol egy házimuzsikával kísért baráti találkozón vett részt. A hivatalos fogadás amúgy is unalmas lehetett, mert ott Bartók Bélának kellett volna játszania, de ő is lemondta a részvételt. Helyette inkább Hatvanyéknál zongorázott Thomas Mann-nak.

Javaslom, hogy a szoborállítás idején a pesti Hatvany-villában szervezzenek azért egy kis házimuzsikálást.”

Forrás: Nyáry Krisztián

Vissza...