Egészen biztos, hogy váratlanul érte a halál. Kevesen voltunk a szemtanúk. Amikor először megpillantottam még a végtelen erőt sugározta magából. Senki nem gondolhatta, aki látta, hogy már csak percei vannak hátra. Éppen egy forgalmas út közelében pihent és olyan büszkén, egyenesen és tekintélyt parancsolóan ült, hogy a látványa azonnal magával ragadott.
|
Az ĂştrĂłl is majdnem lehajtottam miatta. Az is átfutott az agyamon, hogy meg kellene állnom, közelebb kellene valahogyan mennem hozzá Ă©s meg kellene örökĂtenem - egyĂ©b eszközöm nem lĂ©vĂ©n - a mobilommal. MiĂ©rt is ne lássa más is, micsoda borzongatĂłan nagy erĹ‘ sugárzik belĹ‘le. S mennyire Ă©rthetĹ‘, hogy amikor megindul, rettegve menekĂĽl az általa olyan gyakran osztott halál elĹ‘l minden törĂ©keny Ă©lĹ‘lĂ©ny. Talán mĂ©g a kevĂ©sbĂ© törĂ©kenyek is.
Pár perccel kĂ©sĹ‘bb ismĂ©t arra mentem. Már Ă©ppen keresni kezdtem a szememmel, ott látom-e mĂ©g vajon, ahol nemrĂ©g megpillantottam, amikor is egy velem szemben tempĂłsan haladĂł autĂłra lettem figyelmes. S már a fĂ©ken is volt a lábam, mert olyan gyorsan akár a villám, láttam egy hatalmas árnyat az Ăştra merĹ‘legesen megindulni. Azt hittem valaki át fog elĹ‘ttem szaladni. Talán a gondolatnál is gyorsabban törtĂ©nt minden. Már hallottam is a csattanást Ă©s láttam, hogyan lesz a tekintĂ©lyt parancsolĂł erĹ‘bĹ‘l egyszeriben semmi, holt anyag. Ott hevert, Ăłriási szárnyait szĂ©tterĂtve egy hatalmas ragadozĂł madár az Ăşt szĂ©lĂ©n, immár nem rettegĂ©st keltve Ă©s a felleget hasĂtva, hanem porba hullva, halva.
Haladtam tovább, de Ă©reztem, ahogyan szĂ©tárad bennem a gyász. Fájlaltam, ami törtĂ©nt. Már több mint fĂ©l Ă©vszázada Ă©lek ezen a világon, de mĂ©g mindig megvisel, ha egyenes adásban látom a halált. KiterĂt erĹ‘set, gyengĂ©t egyformán. SzenvtelenĂĽl. KĂmĂ©letlenĂĽl.
 |