Az ország „java” csendben retteg |
2015-03-28 19:34:36 |
|
Én ugyan egy könnycseppet sem morzsolok el azért az óvodavezetőért, aki sokszorosan részeltette altesti örömökben az oktatásért felelős alpolgármestert, hogy beosztott óvónőből intézményvezető lehessen. Retteg a kis odaadó is. Szívem meg nem szakad az építkezési cég tulajdonosa láttán, aki most hirtelenjében ellenzéki politikusok telefonszámait kutatja a regiszterében, bár még momentán a kormánypártiaknak szolgáltatja be a kötelező százalékot. Ám készül a jövőre – úgy hiszi. Visszafogott mosollyal hallgatom az egyetemi oktatót, aki saját múltját elemezve indokolja meg eddigi kollaboránsságából kinőtt mai passzív ellenállását, ám halkan beszél a kocsmában, nehogy meghallja valaki, hogy ő tulajdonképpen ellenáll. Kedvencem az általános iskolai tanár, ránézésre férfi, aki azzal húzza ki magát ebből az egész gyalázatos katyvaszból, hogy ő nem néz a tévében híradót, tehát nem tud semmiről semmit. És van az a pénz, amiért építészek széttúrnak egy történelmi városrészt, ügyészek az igazságba vetett hitet, orvosigazgatók a gyógyítás reményének még a látszatát is. Nem sajnálom őket. Már most megvan a büntetésük. A rettegés. Magyarország szerteszéjjel van. Értelmiségének jelentős része tartás nélkül vegetál, maradék erkölcse elszállt, szinte bármelyik kényszer közmunkás büszkébben róhatja útját kopott gereblyéjével a vállán. Magyarország egy szar ország lesz, amíg közpénzből kioktatott java áttelepül külhonba vagy kussolva helyezkedik, amíg remegő térdű értelmisége még saját gyerekeinek sem tud példát mutatni tisztességből, amíg maguktól is menekülő pedagógusai sorban állnak a jegypénztárnál A szürke ötven árnyalatáért. Egy széthullott, amortizálódott, meglopott, megkeseredett, butaságban tartott országnak kellene most nemet mondania, hogy aztán igent mondhasson. Nem tud. Csendben retteg.
Forrás: Vagy.hu |
Értelmiségének jelentős része tartás nélkül vegetál, maradék erkölcse elszállt, szinte bármelyik kényszer közmunkás büszkébben róhatja útját kopott gereblyéjével a vállán. Én ugyan nem sajnálom azt az intézményvezetőt, aki mindent megtett oda-vissza-oda-vissza a kormányzók regnálása érdekében, feledve azt, hogy ő a közpénzéből a köz, s nem egy párt szolgálatára van felbérelve. Éppen most retteg. Hogy mi lesz a pártjával, mi lesz vele…