Tapolcának annyi?

2015-02-24 17:13:38

Szinte biztos voltam abban, hogy egy napot sem kell várni a február 22-i, Veszprém megyei időközi választás után ahhoz, hogy a törékeny „béke” megtörjön és az igencsak érzékeny egyensúly felbomoljon a „baloldali” pártok között. Elszámoltam háromig és csak utána írom le, mit gondolok arról, ami tegnap óta zajlik az eredmények értékelésére hivatkozva. Nagy önfegyelmet tanúsítva a kampányban sem szólaltam meg a hozzám közelebb állók magatartását látva, pedig bőven lett volna mondandóm.

Még blogot sem írtam, nehogy valamelyik őszinte gondolatom később arra adjon okot, hogy a fejemhez vághassák, emiatt bukott el a „baloldali”, bocsánat, „független” jelölt.

Nem szólaltam meg, mert a számomra is rendkívül fontos volt, hogy megszűnjön a Fidesz verhetetlenségének mítosza. Kapott ki már máskor is a Fidesz jelöltje választásokon (a közelmúltban is). Ugyanakkor mindenki jól tudja, hogy Veszprém és a várost körülölelő 24 település azért lett az előző ciklusban ilyen gondosan „összeválogatva” egy választókerületbe, hogy a Fidesz biztosan és hosszú időre tudja a szavazóival a maga által összetákolt választási törvény alapján az elsőségét és a leválthatatlanságát biztosítani.  Most vasárnap a választók dühe felülírt minden előzetes kalkulációt.  A még pár nappal ezelőtt is szoros eredményt, de inkább Fideszes győzelmet sejtő „baloldal” a sikertől megvadult. Megvadult és egymásnak esett újra. Pedig Veszprémben vasárnap valóban a verhetetlenség mítosza dőlt romba. S nem más döntötte ezt romba, mint a Fidesz szavazói. Teljesen világos kell, hogy legyen a politikához valamennyire értők számára, hogy a vasárnapi részvételi adatok miről szólnak. A 10 hónappal ezelőtt még Navracsics Tiborra szavazók több mint fele ezúttal otthon maradt. A vele szemben induló baloldali összefogás jelöltjét, Pál Bélát 13 ezren támogatták. Most alig valamivel kapott több szavazatot a „független” jelölt.  Meggyőződésem, hogy azért kapott ennyit a 2014 tavaszán is összefogó baloldali szavazóktól, akik most nem maradtak otthon, mert el tudta hitetni az ezúttal meglepően erős baloldali médiahátszélnek köszönhetően, hogy ő az a jelölt, aki képes legyőzni a Fideszt. Tudom, sokaknak nem tetszik az, amit most leírok, de bátran merem állítani, valójában nem Kész győzte le a Fideszt, hanem a Fidesz győzte le önmagát. Hiába volt itt – sajtóértesülések szerint- 1200 Kubatov „gárdista” hogy mozgósítson, immár torkig vannak az emberek a Fidesz ígérgetéseivel, fenyegetéseivel. Torkig vannak Szijjártó, Rogán, Mihalovics hirtelen meggazdagodásával, az arcul köpésükkel. Torkig vannak a Putyin- Orbán találkozóval, a telefonon érkező „nyugdíjas-riogatással”. S ha a sok volt Fidesz szavazónak nem lett volna elege abból, amit az övéi csinálnak, Kész is elbukott volna. Hiába volt jó Kész Zoltán kampánya, hiába volt mellette sok friss erő, önkéntesek, ha nincs mögötte teljes körű összefogás, és a Fidesz iránti utálat nem erősödik ennyire fel, esélye sem lett volna nyerni. Ha más jelölt mögé áll be a „baloldal”, mondjuk a magát most valóban függetlenként megmérető Bősze Ferenc mögé, akkor nem Bősze szerez jó eredményt elérve ezzel közel ezer szavazatot (az LMP-t Veszprém vidéke viszonylatában be is érve), hanem esetleg Kész, az ügyvéd úr pedig 13 ezret. (Ha kell, feltárom minden egyes részletét annak, minként vált Kész jelöltté. Nálam jobban nem hiszem, hogy bárki tudja. Most legyen elég annyi, biztos vagyok abban, ha nem áll mellé az MSZP és a DK, nem lett volna belőle képviselő.)

S most mit hallok? Bevallom csak azt, amire számítottam. A „siker” hirtelen mindenkié lett. Legfőképp azoké, akik nem tettek érte, maximum csak dumáltak róla. (Elemezték, értékelték azt, majd most, mint kutyafarok, megpróbálják csóválni magát a kutyát.) S sokan akarják ezt arra felhasználni, hogy ismét a „civil” erőt emeljék pajzsra s így álmodjanak új „baloldali” pártot, amelyik majd talán éppen Kész irányításával dönti meg Orbán rendszerét. Aki ezt gondolja, annak mondom, tetszettetek volna akkor egy pártot csinálni és annak a hátára állva bemutatni, mire vagytok képesek! Miután tegnap óta ajánlószelvények gyűjtésén kellene fáradozni, a szervezet és tagság nélküli pártok a Tapolcai körzetben civil jelölt után kiáltanak!  Nem dumálni kell, hanem cselekedni! Tessék kérem jelöltet állítani és mellé állni, dolgozni is egy kicsit, s legalább a jelöltállításig eljutni. Ha látható eredménye lesz, akkor is ráér majd visszalépni a jobb jelölt javára a közös siker érdekében a jelöltek egy része. Írom mindezt úgy, hogy azt sem tartom túl barátságos és még fenntartható magatartásnak, hogy az MSZP a jelölés jogára hivatkozva (örökké) "kész" helyzet elé állítja a vele együttműködni hajlandókat.

Vissza...