Az érsek nem Charlie

2015-01-11 19:19:18

Ma, amikor Párizsban közel kétmillió ember mozdult egyszerre az utcán közel 60 állami vezető jelenlétében és emelte magasra azokat a táblákat, amin franciául az áll, én Charlie vagyok, a Veszprém megyei napilap legfontosabb közlendőinek egyike az volt, hogy megjelentesse Veszprém érsekének magánvéleményét, mely szerint Ő nem Charlie.

Mennyire disszonáns, hogy alig pár napja a megyei napilap megmozdulást szervezett a veszprémi sajtósok jelenlétében, ahol ők is arról vallottak, Charlie-nak érzik magukat. Tőlük persze nehéz elfogadni ezt őszinte véleménynek, mert pár hónapja szinte naponta bizonyítják, hogy nem tisztelik eléggé sem a sajtószabadságot, sem a szólásszabadságot. Persze ha a miniszterelnök is ott volt Párizsban, a Charlie-k között, holott nehéz róla is elhinni, hogy nem csak merő számításból tette mindezt (már régóta nem érdemes a szavaira figyelni, csak a tetteire), akkor nincs min csodálkozni.

Nekem jobban bejött volna, ha a francia oktatási miniszter, Najat Vallaud-Belkacem levelét közlik olvasóik számára. „A gyilkos támadás a Charlie Hebdo ellen köztársaságunkat a szíve közepén találta el. Köztársaságunk alapértékeit vette célba: a szólásszabadság minden szabadságjog alapja; a lelkiismereti szabadság és az egyéni vélemények tisztelete olyan alapelvek, amelyek lehetővé teszik az együttélésünket. Az iskola dolga, hogy életben tartsa és átadja a köztársaságnak ezeket az értékekeit és alapelveit. A köztársaság kezdettől fogva az iskolákra bízta a feladatot, hogy formálják az állampolgárokat, átadják az alapértékeket, a szabadságot, a testvériséget és a laicitást. A köztársaság iskolája adja át a diákoknak a kölcsönös tolerancia és a tisztelet közös kultúráját. Minden diák ott tanulja meg, hogy elutasítsa az intolerancia, a gyűlölet, a rasszizmus és az erőszak minden formáját. Az iskola nevel a szabadságra: a lelkiismeret, a szólás szabadságára, és arra, hogy mindenki szabadon megválaszthatja, milyen értelmet ad az életének; a nyitottságra mások iránt és a kölcsönös toleranciára. Az iskola nevel az egyenlőségre és a testvériségre, amikor megtanítja a diákoknak, hogy mindannyian egyenlők. Az iskola teszi ezt élettapasztalattá, amikor minden diszkrimináció nélkül befogadja őket. Ma, amikor országunk kinyilvánítja a nemzet egységét a megpróbáltatásban, az iskolának minden eddiginél inkább hordoznia kell a köztársasági eszmét.”

Magyarország mai politikai és egyházi vezetői- úgy tűnik- ilyen értékes gondolatok megfogalmazására sajnos képtelenek.

Vissza...