Fellélegeztem!

2014-11-25 20:51:40

Az előző percekben újra rájöttem arra, óriási hibát követnék el, ha parlamenti képviselővé válnék a puszta véletleneknek köszönhetően újra. Mielőtt megmagyaráznám, mi döbbentett rá ismét erre a felismerésre, hadd osszam meg mindenkivel, akit érdekel, már voltam képviselő a Tisztelt Házban. Voltam és nem éreztem ott igazán jól magam. Listáról kerültem be, meggyőződésem szerint a véletleneknek köszönhetően. A támogató szervezetem, az MSZP sem igazán kalkulált vele.

Dr. Horváth Balázzsal szemben indultam, olyan választókerületben, ahol nem volt esély a győzelemre már 2006 tavaszán sem. Vállaltam a megmérettetést, mert hittem annak fontosságában. S hittem abban is, hogy ha mégis bekerülök, akkor, mint a közoktatás ügye iránt elkötelezett ember tudok tenni a diákokért, tanárokért és a közoktatásért. Most nem fejtem ki, de olyan a parlamenti döntési struktúra, hogy erre alig-alig volt az ott töltött 4 év alatt lehetőségem. Boldog voltam, amikor visszamehettem tanítani. Sokan nem hitték, hogy 2010-ben nem azért nem akarok újra indulni, mert a baloldalon indulni eleve reménytelen, hanem elsősorban azért, mert elegem van a parlamenti politizálásból. Aztán jött a DK megalakítása. Az én politikai hitvallásom a Demokratikus Koalíció hitvallásához áll a legközelebb, nem véletlen tehát, hogy itt folytattam tovább politikai pályafutásomat. A tanítás mellett a választókerületi elnöki feladatok elvégzése bőven belefért a mindennapjaimba, s az az önkormányzati munka is, amit örömmel és a veszprémiek közül a minket, az ellenzékieket támogatók érdekében mindenkor szívesen végeztem.

Aztán vállaltam országgyűlési képviselő-jelöltséget a DK jelöltjeként 2013 őszén mégis újra, mert az egyéni körzetben így a győzelemre ugyan esélytelenként indulhattam volna, de a DK-t az 5% eléréséhez segíthettem volna adott esetben. Aztán jött 2014 januárjában az összefogás és itt Veszprém 1. számú válaszkerületében szóba sem kerülhetett, hogy a közös jelöltet a DK adja. Nem is bántam. S most, miután vasárnap este Újpesten bekövetkezett a nem várt csoda és nagyarányú győzelmet ért el az MSZP jelöltje, a Veszprém megyei időközi választáson, Navracsics Tibor lemondása után nyilvánvalóvá vált, hogy ismét nem adhatja a jelöltet a DK. Mondjuk ki őszintén, az MSZP az önkormányzati választások után országos vezetőin keresztül azért mondta fel az együttműködés minden nyilvános formáját, mert nemcsak a Fideszt, hanem a kis baloldali pártokat is riválisának tartja.

Engem ez sem bánt. Megértem a szándékaikat. Örömmel tölt el az is, hogy a helyhatósági választásokat széleskörűen együttműködve tudtuk itt Veszprémben végigcsinálni. S bizonyára sokkal eredményesebb is lett volna, ha Pesten nem megy az az ostoba egymásnak feszülés, ami a vidékről a figyelmet tökéletesen elvonta. Sokan nem tudják bizonyára azt sem, hogy polgármester jelöltté is afféle kényszerből váltam. Beláttuk mi helyi ellenzéki pártok képviselői már 2014 tavaszán itt helyben, hogy ha változást akarunk, akkor olyan polgármester jelöltet kell találnunk, aki nem köthető pártokhoz. Így is történt. Aztán több hónapos, alapos előkészítés után, a nyilvánosság elé kiállás előtti napon, a jelöltünk meggondolta. Nem volt mit tenni, ekkor már nem térhettem ki a feladat elől és vállalni kellett a megmérettetést. Becsülettel és sok munkával küzdöttünk hónapokon át. A veszprémiek úgy döntöttek, többségében el sem jönnek az urnákhoz. Talán soha nem volt ilyen alacsony a részvétel Veszprémben önkormányzati választásokon. Akik eljöttek, azok többsége meg úgy gondolta, ha marad a Fidesz, több lehetősége lesz a városnak a fejlesztési források sikeres megpályázására.

Nem bánom, hogy nem lettem polgármester, hiszen nagyon hiányozna a tanítás, az iskola. Azzal nyugtattam magam, ha az kiszámíthatatlanul mégis bekövetkezne, a városban élők érdekében ezt a munkát is nagy odaadással és minden erőmmel kellene elvégeznem. Vezetném a várost most olyan elszántsággal, ahogyan végzem, immár a pénzügyi bizottság élén, ellenzékiként a feladataimat. S ezt tehetem nagy örömömre úgy is, hogy a tanításról nem kell közben lemondanom.

No, de hogy tisztázzam végre, miért adtam címnek a „Fellélegeztem -et”, akkor most megmagyarázom. Láthatóan szóba sem kerülhet, hogy a DK adja az időközi választás jelöltjét. S ha más adja, tudom, hogy lesz annyira fegyelmezett a DK országos vezetése és mi is, hogy az ellenzéki jelöltet, akár Újpesten, támogatni fogja. S tudjuk jól mi helyben is, akkor van esélyünk leváltani a Fideszt itt is, ha a lehető legszélesebb körű összefogás valósul meg Veszprém megyének ebben a választókerületében. Én meg így nem kell, hogy jelöltté váljak és - attól függetlenül, hogy mennyire vagyok valójában jó vagy rossz jelölt, akár amint az Ózdon a megismételt polgármester választáson, vagy most vasárnap Újpesten az időközi választáson történt,- a tiltakozásul leadott szavazatok miatt véletlenül ismét képviselő legyek a Tisztelt Házban. A DK-s barátaimat is szeretném megnyugtatni, nem éri őket meggyőződésem szerint semmi kár! A parlamenti munkának meggyőződésem, hogy semmi értelme nincs addig, amíg véget nem ér a Fidesz korlátlan hatalma. Ma a Parlament immár az utcákon van. S az utcán ott vagyunk mi is, lassan minden nap.

Aki kíváncsi rá, hogy mi adta meg ehhez az íráshoz a végső lökést, annak ezt is elárulom. Kiadtam egy házi feladatot, ahol a kilencedikes diákjaimnak az volt a feladata, hogy készítsenek egy általuk érdekesnek tartott témában egy statisztikai adatsokasággal diagramot. Az egyik igazán jó képességű diákom az előző percekben küldte meg azt elektronikusan. S témának azt választotta, hogy bemutassa, miként változott Magyarországon a Sándor keresztnév adása újszülöttek esetében az elmúlt másfél évtizedben.

Ennél nagyobb megtiszteltetés tanárt egészen bizonyosan nem érhet.

Vissza...