Az Index híreit jó néhány országos hírportál átvette, de Veszprém megyében érdekes módon szinte mindenki hallgat. (A Veszportot kivéve.)
Pedig ezúttal 9 újságírót rúgtak ki a Veszprém megyei Naplótól. Olyanokat is, akiknek alig valamicske (hónapok) volt hátra a nyugdíjig. A főszerkesztő nem szólal meg, miért is szólalna. Egyébként meg átszervezésre hivatkoznak.
Május elsején az ügyvezetés „átszervezte” a főszerkesztőt. Őt az eddigi lojalitását díjazva nyugdíjazásáig eldugták még egy fizetéssel járó alibimunkakörbe, de a két napja kirúgott kilenceknek már nem jár semmiféle részvét. A barátok indítottak egy petíciót, ami főleg az egyik nagy közösségi oldalon keresztül terjed, de egyébként semmi.
Érezni lehetett, hogy ez a lépés hamarosan bekövetkezik. Talán egyedül az időzítésen csodálkozik mindenki. Azt gondolhattuk, hogy a lap elfideszesítése és a kirúgások a helytatósági választásokig nem kerülnek napirendre. No, de mégis.
Az első jelek már 2010 őszén megmutatkoztak. Azzal, hogy a veszprémi közgyűlések tudósítását nem bízták már az addigi igazán rutinos és az ott történteket is jól értő kollégákra, az mindennél árulkodóbb volt. Ekkoriban tűnt fel tudósítóként a mai főszerkesztő is. Gyorsan fedezték fel a kormányzó párthoz való vonzódását. Nem is kis konfliktus zajlott le közöttünk egy tudósításának következményeként. (Meg is írtam a blogomon.) Képviselőként az olvasói levelem még ugyan megjelentették, de a rá adott újságírói válasz után -ami egyértelműen pártos és politikai ízű volt,- a viszont reakciót már nem engedték közzé tenni. Így az is csak a blogomon jelenhetett meg. Akkor már jól érzékelhető volt, hogy az akkori főszerkesztő, aki valamikor még nagyon is képes volt ügyelni a lap függetlenségére, meghajolt a Fidesz akarata előtt. Azt gondolta, ha enged a nyomásnak, „túlélheti” a lap elfoglalását. Nem így történt. Bár neki fizetése azért maradt. A szorgalmas és többség irányában elfogult tudósító MTI -s lett. Aztán teltek az évek és idén tavasszal a Szabad Sajtó Napján a város fideszes polgármesterétől kitüntetést kapott. Ezzel is csúfot űzve persze a szabad sajtóból.
A kitüntetett laudációjában szuperlatívuszokban írtak róla, de az továbbra sem világos, egyáltalán milyen végzettséggel rendelkezik és a környezetvédelmi írásain kívül mi volt az oka a szakmai ranglétrán ennek a nagy hirtelen történő előrejutásnak. Minden esetre most kezében a karmesteri pálca és kiváló (de már többségükben megtört) újságírókat- olyanokat, akik sok évtizeden át bizonyítottak- vágott a részvét legkisebb jelét sem mutatva a partvonalon túlra.
Ami a történetben igazán megrázó, az a még megmaradtak rémülete és a kirúgás agyonhallgatása. Az újságíró társadalom lélekben ezek szerint már teljesen összetört, a félelemtől összeroppant, tartását végleg elveszítette? |