Már a nyolcaddöntĹ‘kön is tĂşlvannak a csapatok, ám mĂ©g mindig nehĂ©z megemĂ©szteni a látottakat. VesztĂ©sre állnak az uruk, a hollandok, a görögök, a chileiek, mutatja is a kamera a szurkolĂłikat, egĂ©szen közelrĹ‘l látni a szenvedĂ©st az arcukon, a tenyerĂĽkbe temetik bánatukat, ám aztán hirtelen, egyik pillanatrĂłl a másikra integetni kezdenek, önfeledten bolondozni, már egy egĂ©sz csapat ugrál Ă©s táncol, a nĹ‘k sikongatnak, holott nem változott semmi a pályán, csak Ă©szrevettĂ©k magukat a stadion Ăłriás kivetĂtĹ‘jĂ©n.
|
Ezt nem Ă©rtem Ă©n. Már eleve azt se, hogyan lehet egy meccsen boldognak látszani, ráadásul válogatott mĂ©rkĹ‘zĂ©sen. Jaj, dehogy jövök Ă©n most Amszterdammal, hogy a holland–magyar alatt tetszettek volna a magyar tábort a kivetĂtĹ‘n mutatni, hogyan örĂĽl saját magának; nem kell a mĂ©lysĂ©ges mĂ©ly letargiához nyolc-egyes veresĂ©g. A magyar szurkolĂł arcán már akkor ott ĂĽl a feneketlen bĂşbánat, amikor elindul a meccsre, s ha a kivetĂtĹ‘n a csecsemĹ‘kori fĂ©nykĂ©pĂ©t mutatnák, akkor is az öklĂ©t rázná, hogy „egyszerűen senkik vagytok, hej-hej”. A magyar szurkolĂł emberemlĂ©kezet Ăłta nem szĂłrakozni jár a mĂ©rkĹ‘zĂ©sre, hanem vezekelni világi bűnei miatt, neki a meccs egyĂ©bkĂ©nt sem ĂĽnnep, pláne nem örömforrás, hanem veszĂ©lyes ĂĽzem, mint az uránbányászat, de leginkább kĂĽldetĂ©s.
LegutĂłbb, amikor Kazahsztánnal játszottunk, mindenki Ă©rezte, hogy nem babra megy a játĂ©k, zĂşgott is a meccs hajrájában a „Ki nem ugrál, mocskos román, hej, hej” rigmus, de bizony gyĹ‘ztĂĽnk is, Ă©s ezt a gyĹ‘zelmet már soha senki el nem veheti tĹ‘lĂĽnk. EzenfelĂĽl a magyar szurkolĂł nem barátja a kivetĂtĹ‘nek, mátrixos eredmĂ©nyjelzĹ‘nek, nem Ăłhajtja magát semmifĂ©le elmĂ©s szerkezeten viszontlátni, tudniillik szemĂ©lyisĂ©gi jogai vannak, s jĂłl tudja, hogy mindig Ăgy kezdĹ‘dnek a válogatott borzalmak: elĹ‘ször csak a kivetĂtĹ‘n mutatják Ĺ‘t, aztán jön a biometrikus azonosĂtás meg a vĂ©nás szkenner, a vĂ©gĂ©n tán mĂ©g meg is operálják; igĂ©nyesebb ultracsoport már eleve saját ombudsmannal jár futballmeccsre.
S egyáltalán: ennek az egĂ©sz vb-nek a hangulata. Azt PestrĹ‘l is látni, hogy akik nemzeti szĂnekbe öltözve drukkolnak a lelátĂłkon, nem feltĂ©tlenĂĽl az eurĂłpai bajnokságok ultrái, s noha fanatikusan szurkolnak, ez a világbajnokság nekik affĂ©le dzsembori, nagy, közös örömĂĽnnep; ám azĂ©rt mĂ©gis.
Amikor a chilei tábor a brazil aranysárga embertömegbe Ă©kelĹ‘dve Ĺ‘rjöngött az egyenlĂtĹ‘ gĂłl után a hazaiak sĂ©relmĂ©re, s a tizenegyeseknĂ©l vĂ©gsĹ‘kig feszĂĽltek az idegek, az ember nem Ă©rtette, hogyan nincsen semmi baj, s mi az, hogy nincsenek biztonsági okokbĂłl lezárt ĂĽres szektorok.
Magyar szemnek ez furcsa Ă©s idegen. Magyarországon a telt ház annyit tesz, hogy a fĂ©l stadiont eleve ki se nyitják a kĂ©t kemĂ©ny mag között, s a köztes szektorokba csak vegyvĂ©delmis Ă©s rakĂ©taelhárĂtĂł alakulat mehet be. Amikor nĂ©hány Ă©vvel ezelĹ‘tt valakinek az jutott eszĂ©be, hogy a hatvanas-hetvenes Ă©vek mintájára Ăşjra kettĹ‘s rangadĂłt kellene rendezni a NĂ©pstadionban, már a legelsĹ‘ biztonsági bejáráson kiderĂĽlt, hogy a nĂ©gy szurkolĂłtábor rĂ©smentes elkĂĽlönĂtĂ©sĂ©hez több szektort kellene lezárni, mint amennyi van.
Hogyan csinálják? Az, hogy a brazil szurkolĂłnak a csapat negyeddöntĹ‘ mĂ©rkĹ‘zĂ©sĂ©n nincsenek expanzĂv törekvĂ©sei, s nem akarja megszerezni, pĂ©ldául, a chilei salĂ©trombányákat, teljessĂ©ggel Ă©rthetetlen.
Nálunk viszont az albánok elleni felhozĂł meccsen egy elkötelezett csoport a „Vesszen Trianon!” kiáltással űzte-hajtotta Predrag BosnjakĂ©kat. Ezek meg ott, Fortalezában meg RecifĂ©ben meg RiĂłban meg mindenĂĽtt hĂĽlyĂ©re kenik magukat festĂ©kkel, Ă©s a játĂ©kosok nevĂ©t skandálják, mintegy jelezvĂ©n, hogy ismerik Ĺ‘ket, s tán mĂ©g a csapatuk összeállĂtását is el tudnák mondani, mintha az olyan fontos volna.
Sehol egy sĂmaszkos, a kerĂtĂ©s tetejĂ©n egyensĂşlyozĂł csoport, de legalább egy lila guminĹ‘, sĹ‘t nĂ©hány videofelvĂ©telen kifejezett barátkozás láthatĂł az utcákon sörrel a kĂ©zben, ezek tán mĂ©g jelvĂ©nyt is cserĂ©lnek, mintha VIT-en volnának; semmirekellĹ‘, Ă©lhetetlen nĂ©psĂ©g.
Forrás: Nol.hu |