Most, hogy az ember csapata bejutott a Final Fourba, eljött a kocsmázás ideje. Barátaim invitálására a győztes meccs után az Arénához legközelebbi italkimérést választottuk. Mit mondjak, nem jó ismert embernek (afféle helyi politikai celebnek) lenni.
|
Ugyan volt pozitĂv oldala is a dolognak, hiszen páran Ă©ppen azĂ©rt szorongatták meg a kezem, mert mi ugye egy oldalon állunk, negatĂv Ă©lmĂ©nyben is volt azĂ©rt rĂ©szem. Akadt aki messzirĹ‘l ordĂtott rám, hogy is hĂvnak tĂ©ged, s már mondta is, te vagy a helyi „elkurcsány”.
Még fel sem fogtam igazán mi történik, mire egyik barátom már oda is ért az illetőhöz és közölte, ezt most nem velem, hanem vele kell "elrendezni". Csodák csodája hatott. Onnantól kezdve én is egy voltam a sörözők és a meccset euforikus hangulatban értékelők közül. (Halkan még annyit megjegyzek, szerintem borzasztó idők elé nézünk hamarosan.) |