Ha jĂłl Ă©rtjĂĽk a polgármestert, akkor jelenleg az a szomorĂş helyzet áll fenn DunaĂşjvárosban, hogy az oroszbarát vezetĹ‘ktĹ‘l Ă©s tanácsadĂłktĂłl nem lehet rendesen dolgozni, naponta rohangálnak le PestrĹ‘l a szĂłvivĹ‘ikkel, Ă©s mindenbe belepofáznak. EszĂĽnk ágában sincs azt hinni, hogy egy minimum háromezermilliárd forintos beruházásnál ez mĂ©g inkább Ăgy lesz, Ă©pp ellenkezĹ‘leg, mi meg vagyunk gyĹ‘zĹ‘dve rĂłla, hogy egy olyan atomerĹ‘mű esetĂ©ben, amelyhez az oroszok adják a nyersanyagot, oroszok a technolĂłgiát, oroszok Ă©pĂtik ki a biztonságot, ráadásul oroszok adják az egĂ©szhez a pĂ©nzt, mi sem áll távolabb az oroszoktĂłl, mint a beleszĂłlás, sĹ‘t amikor Paks II elkĂ©szĂĽl, s Bencsik fĹ‘szerkesztĹ‘ szĂ©p szavaival szĂłlva, „Magyarország energetikai fĂĽggĹ‘sĂ©ge egy fĂ©l Ă©vszázadra megszűnik”, az elsĹ‘ vonattal hazautaznak.
Hanem a rengeteg oroszbarát pesti ember mit szĂłl most, aki a paksi beruházás hĂrĂ©re hirtelen elĹ‘bĂşjt a fa mögĂĽl, s ha kell, a testĂ©vel vĂ©di meg a paksi beruházásnak már a gondolatát is? Mit fognak tenni, hogy egy ilyen orosz-, illetve oroszbarát-ellenes elem keveredik közĂ©jĂĽk, mert oda fog keveredni, az Ăşjvárosi polgármester ugyanis a kormány nagy barátjakĂ©nt a bĂ©kemenetelĂ©sek odaadĂł hĂve is?
Már ha van Ă©rtelme egyáltalán az effĂ©le fölvetĂ©seknek. A bĂ©kemenet ugyanis a fejlĹ‘dĂ©sĂ©nek olyan szakaszába Ă©rkezett, amikor okafogyottá vált bárminemű vele kapcsolatos ellentmondás kimutatása. Nincs az a tĂ©ny, amely a bĂ©kemeneten belĂĽl ellentmondásba tudna kerĂĽlni egy vele gyökeresen ellentĂ©tes tĂ©nnyel, ezĂ©rt már eleve nem Ă©rdemes azzal elĹ‘hozakodni, hogy a bĂ©kemenet elsĹ‘ sorában hányan voltak egykoron kommunisták (gyakorlatilag az egĂ©sz elsĹ‘ sor), vagy hogy a tegnapi akut oroszgyűlölet hogyan változhat át egyik naprĂłl a másikra forrĂł szeretettĂ©. Legyen elĂ©g annyi, hogy a bĂ©kemenet mögött százezrek állnak, akik bárhová Ă©s bármilyen cĂ©llal kĂ©pesek elmenetelni; sĹ‘t a menetelĂ©s után visszamenetelni oda, ahonnĂ©t elindultak. Gondoljuk meg, azt se tudni mĂ©g, hogy mikor lesz az Ăşjabb menetelĂ©s, március közepĂ©n vagy a vĂ©gĂ©n, s hogy ki ellen, a rezsidrágĂtĂłk, a gyarmatosĂtĂłk vagy az amerikai helytartĂłk, komisszárok Ă©s a marihuána ellen, Putyin vagy az orosz atommag mellett, mĂ©gis már több százezer ember toporog Ă©s fĂşjtat, indulásra várva.
Annak idejĂ©n, a nyolcvanas Ă©vek vĂ©gĂ©n a Fradi közönsĂ©ge Ă©lt át hasonlĂłt, amikor tĂzezer ember ordĂtotta kĂłrusban a lelátĂłrĂłl, hogy „Ruszkik, haza!”. Miközben odalent a pályán három orosz hokis kergette a korongot zöld-fehĂ©r mezben, Ă©s ebben semmi ellentmondás nem volt, a rigmus rájuk egyszerűen nem vonatkozott, csak a DĂłzsában játszĂł oroszokra; mi több, nagy gyĹ‘zelmek után a fradista oroszok a publikummal skandálták, hogy „Ruszkik, haza!”.
Akkor meg mit akarunk mi itt az örökös akadékoskodásunkkal meg ezzel az okafogyott kommunistázásunkkal, amikor ráadásul még atomot se láttunk belülről. Majd ha elindul a békemenet, a dunaújvárosi polgármester is teli tüdővel fújja, hogy „orosz–magyar barátság”, aztán majd, ha Újvárosba ér a menet, rákezdheti mindenki, hogy „Ruszkik, haza!”.
Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |