A mĂşlt hĂ©t vĂ©gĂ©n Pápán jártam, mert meghĂvott a PetĹ‘fi Asztaltársaság. Az sok kedves ember. Nagyon jĂł volt. Ezt onnan tudom, hogy három Ăłrán át beszĂ©lgettĂĽnk, Ă©s nem vettem Ă©szre, hogy elment az idĹ‘.
Örömmel látom - nem csak ott -, hogy egyre több baloldali és liberális ember érti meg: az a vereség, amit kaptunk, nem volt véletlen, nem volt az ördögtől való, hanem egy folyamat, a saját elhülyülésünk végeredménye.
Â
|
És mindaddig nem áll föl a baloldal, amĂg egyenkĂ©nt, szemĂ©lyesen vĂ©gig nem gondoljuk ezt a törtĂ©netet, a saját szerepĂĽnket, Ă©s el nem jutunk annak tisztázásáig, hogy mi, szemĂ©lyesen mit akarunk. Kik vagyunk, Ă©s mi van a mi szemĂ©lyes baloldaliságunkban. Csak olyan emberek köthetnek szövetsĂ©get, akik legalább magukrĂłl tudják, hogy kicsodák Ă©s mit akarnak. El kell felejteni a hatalmat, a jelentĹ‘s befolyás lehetĹ‘sĂ©gĂ©t, mint ahogy azt is meg kell Ă©rteni, hogy tisztessĂ©ges ember Ă©rdemben - a puszta lĂ©tfenntartáson tĂşl -nem kollaborálhat a jelenlegi hatalommal.
SzĂłval vĂ©gig kellene gondolni mindent, szemĂ©lyesen. Nem vágyakozni kell, hanem Ă©pĂtkezni. Hagyni kell Orbánt uralkodni, mert amĂg vĂ©gig nem játssza a játszmáját, nem szabadulunk meg tĹ‘le. Meg kell várni, amĂg a saját hĂveit nem kezdi meg fölzabálni. Meg kell várni, amĂg a saját hĂvei Ă©rtik meg, hogy a nevĂĽkben mit cselekedett. Egyszer csak ráébrednek, hogy a demokrácia nyesegetĂ©se a szabadság vĂ©gĂ©nek kezdete.
Addig a baloldalnak az a dolga, hogy egymás hátát vĂ©dve álljunk ki az EurĂłpában szokásos minimális jogokĂ©rt. Orbán arra jĂł, hogy a maga pĂ©ldáján Ă©rteti meg a polgári erĹ‘kkel, hogy a buta szocialistáknál azĂ©rt mĂ©giscsak van rosszabb: az ostoba fideszes. Meg a gonosz Ă©s sötĂ©t jobbikos. Orbán sĂrját nem a baloldal, hanem a tisztessĂ©ges konzervatĂvok ássák majd meg. Aztán jöhet a nemzeti egyĂĽttműködĂ©s. Vagy valami Ă©peszű rend. Az is lehet, ahogy az a rothadás, ami Orbán után marad, jĂł táptalaja lesz egy Ăşj demokráciának.Â
|