Megyesi Gusztáv: Zéró tolera

2014-12-20 17:02:05

Lebukott egy adóhivatali revizor. Amint arról a Blikk beszámolt, egy vállalkozó fölvette, amint a NAV munkatársnője több százezer forintért tetemes adóhátralékot lett volna hajlandó eltüntetni, majd a hölgy távozása után még azon melegében a nemzeti védelmi szolgálathoz, onnét az ügyészségre rohant. Mindkét helyről kirúgták, végül a kerületi rendőrkapitányságon sikerült följelentést tennie.

Mindez a korrupció elleni zéró tolerancia jegyében. Ezt a zéró toleranciát a miniszterelnök maga említette. Az ember elképzelte, hogy legalább midőn állami hivataltól akarják rávenni a lakosságot vesztegetésre, s erről még hanganyag is készült, az összes bűnüldöző erő riadót fúj, hanyatt-homlok rohan segíteni elkapni a vétkest. De nem. A zéró tolerancia jegyében bután néznek a panaszosra, hogy mi a bánatot hadonászik hosszú percek óta a hanghordozójával, jöjjön vissza, ha vér is folyik; nagy pechje ennek az országnak, hogy a vesztegetések legalább 99 százalékában nem folyik vér, nem is hangoskodnak a felek, hogy rájuk lehessen küldeni a rendőrt.

Mindez azért is lehet fontos, mert a minap Kövér házelnök, afféle ünnepi kábulatba esve, azt találta fölvetni, hogy „vajon 25 évvel a félresikerült rendszerváltás után miért ítéli meg úgy a közvélemény, hogy tehetőssé lenni eleve csak tisztességtelenül lehet”. Hát azért, bazmeg, mert loptok – felelhetnénk erre tárgyszerűen és sallangmentesen, ám most már korrupció tárgyában is árnyalni kell.Amikor Lázár miniszter azzal reagál Pokorni polgármesternek az urizálást (lopást) kritizáló szavaira, hogy „gondolja meg egy politikai veterán (…) hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki”, akkor ebben a néminemű fenyegetésen túl az is benne van, hogy a korrupció immáron a kormányzás szerves része, aki pedig nem korrupt, az a kormányt gyengíti, és a magyar felvirágzás kerékkötője.

Hadházy képviselő ismertette legutóbb, hogy most már az alsóbb vezetői szinteken is az a belépő a hatalomgyakorlásba, hogy az illető álmából fölkeltve is fújja, például, az uniós pénzek megszerzésének iparszerű módozatait. Ez viszont sajnálatos módon tönkreteszi a személyiséget. Ha a potentát nem kényszerül rá, hogy önnön kreativitását mozgósítva fejlessze tökéllyé a közvagyon lenyúlását, hanem kész korrupciós forgatókönyvből dolgozik, akkor bárkivel behelyettesíthetővé válik, és ez kikezdi az idegeit.

Hol vannak ma a régi, úri Magyarország híres szélhámosaihoz hasonló egyéniségek, legalább egy Strasznov Ignác; nekünk ebben is csak Lázár Jánosok jutottak. Sehol egy eredeti ötlet, furfang, fifika, csak az erő, hogy ha kell valami, odamegyek, és elveszem. Azt is gondolta az ember, hogy a zéró tolerancia jegyében a terrorelhárításnál is riadót fújnak. Amióta ugyanis a vállalkozó megtette följelentését az adóhivatali revizor ellen, családjával naponta kap életveszélyes üzeneteket, márpedig ha a terrorelhárítás parancsnoka nemrég egy szimpla kormányellenes demonstráción meg tudott jelenni kicsit körülnézni a tüntetők között, akkor a vállalkozót ért halálos fenyegetések is csak-csak fölkeltik az érdeklődését.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Vissza...