Egyenes gerinccel

2014-03-02 17:06:02

Ha egyszer az ember blogolásra adja a fejét, ne féljen az őszinteségtől. Még ha ennek lehetnek kellemetlen következményei, akkor is merje bátran vállalni önmagát, a gondolatait. Csütörtökön, miközben a közgyűlésen fontos és közérdeklődésre számot tartó történésekre hívtam fel a figyelmet, a politikai ellenfeleim egy csoportja, próbált belegyalogolni az önérzetembe.

A Fideszes alpolgármester asszony egészen elképesztő nyomulását igyekeztem napirend előttimben leleplezni. Rámutattam, mennyire képtelen dolog, hogy egy várostörténeti kiadvány bemutatóján- miután annak megjelenését közpénzekből segítették- elvárják, hogy a nagy jótevőnek beállított miniszterelnök-helyettesnek aláírásokkal hálálják meg a támogatást.

Nem számít az sem, hogy akiket ilyesmire kényszerítenek, azok minderről mit gondolnak valójában. A lényeg ezúttal: a megtörésük és a megaláztatásuk. Nem mások, hanem elsősorban önmaguk előtt. Sokan annyira bátortalanok, hogy amit a szívül mélyén szeretnének tenni, az eszükkel és veszélyérzetük miatt mégsem merik. Ebbe a helyzetbe, nem kevesebb, mint a gerincük roppan bele. S így már nem lesznek többé képesek ezeknek a gátlástalan, hatalommániás embereknek ellenállni. Könnyen lehet, hogy még a fülkék magányában sem.

Tudtam jól, hogy a napirend előtti hozzászólásommal nem tudom a helyes útra visszatéríteni ezeket az embereket. Már túl régóta élvezik ezt az agresszív módját a hatalomgyakorlásnak.

Ezúttal is az derült ki, hogy az alpolgármester asszony számára már nem léteznek erkölcsi normák, sőt, nemhogy etikátlannak nem érezte mindazt, amit cselekedett, hanem még kérkedni is nekiállt a sokak által joggal gátlástalannak tartott magatartásával.

Teljes mellszélességgel állt ki az etikátlanul eljáró helyettese mellett a polgármester is. Nem csoda, hisz már rajta is jól láthatóan uralkodott el a hatalomgyakorlók oly tipikus „betegsége”. A percemberkék készségesen elhiszik, ha a politika forgószele magasra kapja őket, (s ha megfelelő védelmet és sok-sok hátsójukat-tisztán-tartót foglalkoztathatnak maguk körül,) hogy ők, csakis ők a látóterükbe tévedők közül a legkiválóbbak.

A polgármester is azt sugalmazta, itt nem az számít, hogy a „jótevő” melyik párthoz tartozik. Egy ilyen „kiválóság” esetében, aki ennyit tesz lakókörnyezetéért, nincs annak jelentősége, hogy az adófizetők pénzéből támogatott kiadvány bemutatásakor gyűjtöttek aláírásokat. S ez egyáltalán nem a megalázása azoknak, akiket valóban nem a politika, hanem maga a helytörténeti kiadvány érdekelt csupán.

Kellően gátlástalanul célzott arra, hogy nekem is azt az embert kellene támogatni, aki nem átall- állítólag még egy demokratikus ország majdnem legfontosabb embereként- úri kegyet gyakorolva közpénzeket osztogatni oda és olyan célokra, ahol pont ezzel szeretné elérni azt, hogy a gerincükben megroppantottak újra képviselőjüknek válasszák majd. (Gátlástalanul kihasználna azt, is hogy a Parlamentben meglévő kétharmad is egy szánalmas bábhalmazként képes csak viselkedni az ilyen döntések meghozatala során.)

Így adta hírül az egyik portál a közgyűlésen elhangzottakat:

„Katanics Sándor (DK) szerint listázzák a veszprémieket. A Veszprémi Szemle bemutatóján részt vett Brányi Mária alpolgármester, aki a rendezvény után aláírásokat gyűjtött dr. Navracsics Tibor támogatására. A DK képviselője szerint a helyszínen készült fotók alapján megállapítható, kik azok, akik nem írták alá a Fidesz aláírásgyűjtő ívét. Brányi Mária alpolgármester (Fidesz-KDNP) visszautasította a listázás vádját. "Abban a politikai közösségben, ahonnan én jövök, ez nem divat, talán önöknél igen" – fogalmazott az alpolgármester arra kérve Katanics Sándort, hogy "ne vetítse rám az ön értékrendjét!" Brányi szerint az országgyűlési választás többről szól, mint a pártok csatározása. Navracsicsot pártállástól függetlenül a térség felemelkedésért dolgozó államférfinek tartja, akit mindenki büszkén támogathat ebben a munkájában. Porga Gyula megérti, hogy Katanics Sándor rossz szájízzel nézi a kampányt, hiszen a saját pártjától sem kapta meg a támogatást az induláshoz. A polgármester azt javasolta a képviselőnek, hogy április hatodikán arra szavazzon, aki a legtöbbet tett az országért és a városért.”

Kértem még szót, amit némi kegygyakorlásnak beállítva (holott az SZMSZ szerint ez egyáltalán nem tiltott lehetőség) a jegyző óvatos tanácsára végül megkaptam. Röviden már csak annyit szóltam, magam mondtam le a jelöltségről annak érdekében, hogy nagyobb eséllyel vegye fel a harcot az ellenzéki összefogás ez ellen a Fidesz formálta gusztustalan világ ellen. Megjegyeztem, ha nagyon érdeklik a polgármestert a részletek, alkalomadtán szívesen megosztom vele is. S valóban magam mondtam le a jelöltségről. Amikor elvállaltam 2013 októberében, hogy ha nem lesz összefogás, akkor a DK jelöltjeként startvonalhoz állok, azzal is számoltam, hogy ebből az állapotból nekem kell majd visszalépnem, ha mégis összejön a pártom által szorgalmazott együttműködés. Felhatalmaztam arra az elnökséget, hogy a tárgyalások során -ha az MSZP tárgyalófelei ezt az árat kérik, adják meg ezt is a megállapodás érdekében. Ugyan valós adatok nem állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, ki lenne egy-egy választókerületben a legjobb ellenzéki jelölt, (kénytelen-kelletlen) a közvélemény-kutatási adatokra lehetett csak támaszkodni, Az pedig a DK számára egyértelműen hátrányos volt az MSZP-vel szemben. S nekem egyáltalán nem létkérdés országgyűlési képviselővé válni. (Már voltam, s egyáltalán nem magamért vállalnám adott esetben azt újra. Olyan helyzet adódhat persze még, amikor az embernek vállalnia kell ismét a megmérettetést.) Nagyon jól érzem magam teljes állású tanárként, s ha a hatalom nem pofátlanodik egészen addig, hogy a nem őket támogatókat, még a hivatásuktól is megfosztja, örömmel művelem azt tovább. S szabadidőmben továbbra is fogok politizálni. Politizálni ugyanis egyet jelent a közélettel, foglalkozni a körülöttünk élőkkel, s az ország és hazánk érdekeinek a védelmével. S az nem érdekel, ha a ma hatalmasai minden módon -akár a becsületembe gázolva is, ahogyan ezt már párszor megkísérelték- szeretnék elérni azt, hogy befogják végre a számat. Nekik sohasem teszem meg ezt a szívességet. Olyan emberek véleményre, akik előttem végleg leírták magukat, nem adok. Márpedig akik ennyire gátlástalanul etikátlanok, azok egy fikarcnyi tiszteletet sem érdemelnek, számomra elfogadhatatlanok.

Vissza...