Párhuzamok?
Lovassy László - munkahelyem névadója- nagy áldozatot hozott a szabadságért. Nem 1848-ban, előbb. Ő volt a forradalomhoz vezető folyamatok elindítóinak egyike. Alig említik ma úgy a nevét, bárhol a világon, hogy tudnák, ki volt ő valójában. Sokkal inkább emlegetik úgy, mint egy jó hírű gimnázium névadója, szerepéről mit sem tudva.
Veszprémben az az iskola, ahol tanítok, az ötvenes évekbeli igazán bölcs elődeimnek, így Brusznyai tanár úrnak is köszönhetően, az országban egyetlen intézményként viseli Lovassy nevét. Józsefvárosban még egy utca van elnevezve róla, és jószerével ennyi, ami Lovassy emlékének őrzését hivatott elősegíteni.
Az 1848/1849-es forradalomnak és a forradalmainknak sokan voltak a máig névvel emlegetett nagyjai és számosan a névtelen hősök is. Vannak, akikről minden településen van iskola és vagy utca elnevezve, másokról szót sem ejtünk soha.
Velük szemben ennyire lenne hálátlan az utókor? Ennyire vagyunk csak képesek? Vagy jól van ez így, hisz azok a névtelen hősök, akikről nem tudunk, azoknak nem számított egy percig sem, hogy marad-e róluk valami az utókor számára, ami a szerepüket a helyükön kezeli? Akik cselekedni mertek, azok egészen biztosan nem töprengtek azon, mit gondolunk majd róluk. S valóban. Nincs is ennek nagy jelentősége. Jelentősége annak van, hogy bár sokakat, így Lovassyt is tönkretette merész tette élete hátralévő részére, de amíg élt, olyan életet élt, amelyet annak ismerői mérhetetlenül tiszteltek és tisztelnek.
„Az 1832-36-os pozsonyi országgyűlés ifjúsága – az 1830. évi párizsi forradalom hatására- igazán pezsgő és haladó gondolkodású volt. Kézzel írt tudósításaikkal tájékoztatták az otthon maradókat arról, mi zajlott abban a korban, Pozsonyban és a nagyvilágban. A képviselők körül tevékenykedő ifjak haladó gondolkodású reformerekké váltak. A reformerek viszont már akkor is veszélyesek voltak a mindenkori despotákra. Lovassy egy olyan levél szerzőjeként vált ismertté, amely levélben a szabadságért való küzdelemre szólított fel.”
A hatalom lecsapott a „pozsonyi ifjakra”, így Lovassyra is. Lovassyt 1836 májusának végén törvénytelenül és rabláncon Pestre szállíttatta, majd egy hosszadalmas felségsértési perben elítéltette és titokban a spielbergi várbörtönbe zárta. (Kossuth segítségében is reménykedett egy ideig Lovassy, mindhiába.)
Mintha ma is zajlanának hasonló történések.
Napjainkban is fognak perbe embereket, zárnak börtönbe, helyeznek előzetes letartóztatásba. Olyanokat, akik felemelik a hangjukat, rámutatnak a ma elnyomói korrupt tetteire. Ma is folytatnak a szabadságért küzdők ellen, meggyőződésem szerint olyan eljárásokat, amelyekről később be fog bizonyosodni, hogy törvénytelenek voltak. Lehet ma úgy előzetesesbe kerülni és közel egy évet úgy eltölteni ott, hogy még a vádat sem tudják a hatalom kiszolgálói megfogalmazni a megvádolttal szemben.
A hatalom legfőbb szolgája, a legfőbb ügyész cselekszik akár 24 órán belül, ha úgy ítéli meg, hogy az éppen szabadlábon lévő, nem elzárva a nyilvánosságtól, leleplezheti őket. A kormány jól megfizetett gazemberei meg szabadlábon maradnak, még akkor is, ha az egyre inkább visszaszoruló és még független sajtó dokumentumokat tár a nyilvánosság elé a kormányt is leleplező gazemberségekről.
Vajon az az áldozat, mindazoké, akik ma, március 15-én hamis vádak alapján a börtönben vannak, el lesz-e ismerve és lesznek-e ezek az emberek valaha is rehabilitálva? Megtörténhet-e, ebben a nagy tömegek számára csak a hazugságot közvetítő médiavilágban, ahol a gazemberek pártján állnak ezeknek a hírközvetítőknek a tulajdonosai és alkalmazottainak jó része, hogy mégis kiderülnek a hatalom kézben tartóinak az aljas és valójában a népet kifosztó intézkedései?
Magyarországon, 2018. március 15-én, majd április 8-án Lovassy „szelleme” újra hosszú évekre börtönbe kerül?