Egy szót sem érdemelne
Mégis gondolatokat kell hozzá fűzni. Szót kell emelni ellene. Nem is értem Veszprém városának kiművelt írástudói, legalább egynémely köztiszteletnek örvendő szerkesztője, főszerkesztője miért nem tiltakozik, akár nyilvánosan. Talán azért, mert így sajnos fel is „emelik” újra azt az embert, akik a mai elvakult kormánypolitika hívei a Szabad Sajtó-díjasának választottak? Egyszer talán elmondják. Vagy a sírba viszik magukkal tudásukat.
Nos, a mai államalapítás ünnepének beharangozójaként az éves szinte több mint 30 millió forint közpénzzel támogatott ingyenes hetilap véleményrovata a felelős szerkesztő tollából olyan írást közölt, ami véleményem szerint „a keresztény úton” járás helyett a gyűlölködés magvainak szárba szökését hivatott segíteni.
Ahelyett, hogy mondjuk Szent István király Imre herceghez szóló intelmeit közölné és erősítené, segítve ezzel is a kevés ismerettel rendelkező olvasótáborát, inkább primitív és a történelmi tényeket is figyelmen kívül hagyó, fülüknél fogva előrángatott példákkal hozakodik elő. Viccesnek szánt megjegyzéseivel azokat ostorozza, akikben tényleg él a keresztényi szeretet és valóban lehajolnak az elesettekhez. Csak egy példát emelek ki. Szerinte, az 1242 tavaszán országunkból kivonuló és azt feldúló mongolok, a rendkívül rossz időjárási körülmények miatt távoztak. Tudom, van a wikipédián is olvasható ilyen hipotézis is, de akkor érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy a tavaszt megelőző zord télben vajon miért voltak itt mégis Batu kán csapatai, amikor hidak híján a befagyott Dunán közlekedtek át rablásaik, fosztogatásaik helyszínére. Vannak sokkal inkább alátámasztott történelmi állítások is a távozás okára, de a nagy és kitüntetett véleményformáló ezeket nyilván nem ismeri, vagy nem tartja alkalmasnak arra, hogy megismertesse kilúgozható agyú olvasóival. Csak az ostobácska megközelítés miatt kellett a példa meggyőződésem szerint. Mert így lehetett leírni azt a gyenge poént, hogy „mi lett volna ha” IV. Béla a kivonuló „tatárokat” bőséges takarmánnyal és néhány hízott libával” segítette volna. Kevésbé poén dús, inkább aggasztó a német fasizmus alóli felszabadulást, „falszaba-dúlásnak”, azaz a tatár és a török dúlását követő dúlásnak tekinteni.
Kizárt dolog, hogy ez a Fidesz jóvoltából ma széles körben publikáló, véleményformáló fiatalember „a keresztény úton” jár. Sokkal inkább a vélhetően ma az ünnepi beszédükben is a központi utasítást követő Fideszes polgármesterek és híveik kedvét keresi csupán. S közben nem észleli, hogy amit nem a tehetségének köszönhetően lehetőségként valahogy a kezébe kapott, azzal nem szolgál, hanem súlyos és nehezen helyrehozható károkat okoz.