Elutasítom a tettlegességet
Nem vagyok a fütyülgető tiltakozások híve. Meggyőződésem, hogy lehet csendesebben demonstrálva is világossá tenni álláspontunkat. Álságos 
sem akarok lenni, azt is gondolom, van, amikor a keményebb szavaknak is van szerepe és el lehet valakit küldeni cifrább szóhasználattal is melegebb égtájakra, ha a helyzet úgy kívánja.
Az viszont, hogy valakit tettleg bántalmazzunk, indulatunkon nem uralkodva belerúgjunk, hajánál fogva lerántsuk a földre és úgy általában megfeledkezzünk minden normális, emberi tulajdonságunkról, ezeket a helyzeteket elfogadhatatlannak tartom. Megbocsájtani lehet, elfelejteni, hogy ha valaki ezt a határt átlépi, nem lehet soha.
Emlékszem jól, amikor 2006 őszén egyesek itt Veszprémben is képtelenek voltak tisztességes módon kifejezni ellenérzéseiket, ellenvéleményüket. Nem csak hivatalos eseményeken hajigáltak tojással, zöldséggel, hanem jártak olyan helyekre is ordítozni, füttyögni, félelmet kelteni, ahová normális ember nem jár, mert azt leíratlanul is tabunak kezeli. Nekem a házam elé jöttek ordibálni egy olyan, ma a képviselőtestületben ülő Fideszes „városanya” vezetésével, aki a „migráncsokat” hátramenetben is el akarja kamionnal tiporni, biztos, ami biztos. S olyan tapasztalatot is kénytelen voltam szerezni, amikor a munkahelyem előtt, a megfelelő hangosítást is biztosítva üvöltöztek, fenyegetőztek, mert elterjedt, hogy biztos itt van Gyurcsány és be is akartak jönni az épületbe, hogy ellenőrizzék azt, holott éppen akkor az őszi érettségi vizsgák zajlottak és egészen egyértelműen a vizsga menetét is zavarták ezek a békés véleménynyilvánítónak egyáltalán nem nevezhető személyek. A közgyűlés több Fideszes tagja ott röhögcsélt a tömegben. Felháborodást a történtek emlékeim szerint nem igazán sokakból váltottak ki. Hajánál fogva pedig végképp nem rángattak le a földre a másként gondolkozók, a véleménynyilvánításnak eme kulturálatlan formáját elfogadni nem tudók sem senkit.