Szoborügy
Azért az már újságírásnak nem igazán nevezhető, amikor a bizottsági meghívók alapján ír valaki cikket. Az adófizetők pénzén működő Fideszes propagandaújság, a hetente a postaládáinkba kerülő kiadvány az önkormányzat bizottsági üléseiről rendszeresen ír úgy, hogy jelen sincs az üléseken a tudósító. Így már olyan eset is előfordult, hogy annak a témának is tudósítottak a megtárgyalásáról, ami végül is nem is került napirendre.
Ezúttal viszont egy olyan előterjesztés megtárgyalását tárták elénk a Városstratégiai és Városmarketing Bizottság üléséről, amit végül a polgármester nem engedett a közgyűlés elé. Pedig a bizottságok megtárgyalták és egyhangúlag támogatták is mindenütt.
A közgyűlésen Forgóné Kelemen Judit rá is kérdezett, miért nem kerül napirendre a téma, mire a polgármester azt mondta, érkezett olyan irányú kérés levélben, hogy ne tárgyaljuk, csak áprilisban. Amikor a képviselő a levél tartalma után is érdeklődött, arra nem kapott választ, de ígéretet arra igen, hogy a levelet eljuttatják a képviselőkhöz. Mivel a levél csak nem akart megérkezni, írásban kértem a jegyzőt és polgármestert a levél kiküldésére. Erre sem reagáltak eddig a címzettek.
Az „ingyenes” újság azt írta az előterjesztésről, hogy "Nagy Károly kanonok javaslatára Szent-Mihály szobrot állítanak az Óváros téren, a polgármesteri hivatal előtt. Madarassy István bronz és kő alkotása felállításának költségeit a Szent Mihály főplébánia állja.”
A Pénzügyi és Költségvetési Bizottság is tárgyalta az előterjesztést. Nekem is tetszett az ötlet és szerintem kimondottan érdekes lesz az alkotás abban a kis körforgalomban, amiről egyébként sokan csak akkor veszik észre, hogy az körforgalom, ha odaérnek. Talán a legtöbben nem is autóval, hanem gyalogosan.
Annyira foglalkoztatott a történet, hogy még álmodtam is róla. Azt álmodtam, hogy a művet az érsek atya nem hagyta még jóvá. Egészen pontosan nem is az atya, de a mára teljesen összefonódó helyi egyházi és világi hatalom „egyik feje” végül is úgy gondolta, neki még kifogásolni valója van a művészi alkotással. Nem szokatlan ez kérem napjainkban. A Melocco szobor is úgy került elhelyezésre a Megyeház téren, hogy a talapzatán a Radnóti idézetet átírták, mert a „csecsszopó” szó nem felelt meg egyesek ízlésvilágának. Aztán az országos botrány hatására végül is eltüntették az idézethamisítást, de ma is Brusznyai tanár úr emlékhelyének nevezik azt a helyet, amelyet sikerült ennyire meggyalázni éppen nekik a létrehozásakor. A legutóbbi közgyűlésen az alpolgármester asszony is igyekezett megfeledkezni erről a botrányos epizódról és az ellenzéket ostorozta, ahelyett, hogy elismerte volna, az emlékhely valójában a Védegyletnek illetve a mögötte meglapuló Fidesznek készült nyilvánvalóan politikai szándékkal. 56-os emlékhelye a Színházkertben már volt és van a városnak és szerencsére Brusznyai tanár úrnak is vannak emlékhelyei a máshol. Azt is álmodtam, hogy végül is az küllők közé botot toló végül is elfogadta, hogy a nyilvánosság előtt kínos lenne magyarázkodnia, úgyhogy áprilisban az előterjesztést majd ő maga is nagy lelkesen támogatja.