Katanics Sándor honlapja

Hétfőn, január 9-én lesz az 59. évfordulója annak a tragikus eseménynek, amikor is a Lovassy László Gimnázium egyik kiválóságát, egy tudós tanárt, dr. Brusznyai Árpádot az aljas és elnyomó hatalom, félelmében és elrettentésül kivégeztetett. Pénteken, január 6-án éppen 125 éves évfordulója volt annak, hogy az ország egyik legjobb vidéki gimnáziumának névadója, Lovassy László elhunyt.

1956. március 15-én Brusznyai tanár úr a tanulóifjúság és kollégái előtt ünnepi beszédben méltatta Lovassyt. Példaként állította az iskolaközösség számára.

Feltette a kérdést, s meg is válaszolta, miért emlékezik Lovassy Lászlóra a szabadság ünnepén a róla elnevezett iskola. Miért ünnepli őt, a félbemaradt pályájú, a tragikus sorsú ifjút ma, 1956-ban is a szabadságszerető ifjúság?

S mintha csak Brusznyairól mondaná valaki ma, aki a méltó elődök sorsát példaként elénk tárva mondja, a tanár úr az alábbi érveket sorolta.

Ünnepeljük Lovassyt azért, mert bátran és következetesen azonosította magát népe ügyével, s bátran szembeszállt a zsarnoksággal. Ünnepeljük azért is, mert a végsőkig helytállt az egyszer felismert igazság mellett.  Harcolt érte, nem riadt vissza az önkény fenyegetéseitől, nem féltette és nem mentette magát. Vállalta sorsát és hű maradt eszméihez.

Lovassy Lászlót kevéssé ismerik, s még kevésbé emlegetik az évezredes magyar szabadságküzdelmek hősei sorában. Pedig ragyogó alakja a magyar történelemnek, ragyogó példaképe a magyar ifjúságnak. Méltó arra, hogy a nevét viselő iskola ifjúsága meghajtsa előtte a tisztelet és emlékezés zászlaját.

Nos, mi 2017.január 6-án megtettük. S meghajtjuk a tisztelet és emlékezés zászlaját évről –évre Brusznyai tanár úr előtt is. Október 23-án, január 9-én is.  Meghajtják mások is, leginkább Veszprémben. Sajnos ugyanakkor igen sokan nem ismerik még fel, hogy ahogyan Lovassy emlékét elhomályosította az elnyomóval a kiegyezés, ugyanúgy homályosítja el most a látszatdemokráciát működtető önkény, a bűnözőkből álló hatalom Brusznyai tanár úr minden erényét is.