A nácizmus az eredetileg MussolinitĹ‘l származĂł olasz fasizmus nĂ©met megtestesĂĽlĂ©se, örököse, de attĂłl egy csomĂł mindenben eltĂ©r. A fasizmusnak pĂ©ldául semmi köze a fajelmĂ©lethez. KissĂ© zavaros meghatározásában, amelyet MussoliniĂ©k Ărtak meg egy lexikon-szĂłcikkben, a döntĹ‘ mozzanatok az erĹ‘ kultusza, ennek következtĂ©ben a rendkĂvĂĽl centralizált Ă©s mindenre kiterjedĹ‘, korporatĂv állami hatalom, amely (pĂ©ldául a bolsevik uralomhoz hasonlĂłan) tömegmozgalmon alapul, Ă©s az ennek a hatalomnak a megszerzĂ©sĂ©t Ă©s fenntartását szolgálĂł korlátlan, cinikus demagĂłgia. Ez azt jelenti, hogy minden ideolĂłgiát fĂ©lretĂ©ve azt kell mondani, ami az embereknek (a megcĂ©lzott támogatĂłknak) tetszik. A fasiszták voltak az elsĹ‘k, akik az egyházi szĂłhasználatbĂłl a civil Ă©letbe emeltĂ©k a propaganda szĂłt, abban az Ă©rtelemben, hogy az állam propagandagĂ©pezete hivatott a hatalom cinikus demagĂłgiáját szolgálni. A fasizmus propagandistái ma tapsikolnának örömĂĽkben, mert a közvĂ©lemĂ©ny-kutatások technolĂłgiája azĂłta olyan fejlett lett, hogy akár minden komolyabb megnyilatkozás elĹ‘tt „meg lehet kutatni”, hogy mit mondjon az ember.
Alapfelfogásának megfelelĹ‘en a fasizmus a kĂĽlönbözĹ‘ országokban más-más terĂĽleteken folytatta a propagandát, de voltak közös hazugságai is, azok, amelyek bármely országban jĂłl eladhatĂłk. Ilyenek voltak a szociális biztonság ĂgĂ©rete, az elitellenessĂ©g, a szĂ©lsĹ‘sĂ©ges nacionalizmus. A fasizmus nĂ©met megvalĂłsulásában, a nácizmusban is egy sor olyan elem volt, amely a cinikus demagĂłgia nemzeti megnyilvánulásának tekinthetĹ‘, pĂ©ldául a fajelmĂ©let. Az antiszemitizmust ott azĂ©rt emeltĂ©k az állami ideolĂłgia rangjára, mert NĂ©metországban nĂ©pszerű volt, Ă©s mert bankár-ellenes Ă©s koldus-ellenes indulatokra egyaránt jĂłl rá lehetett vele játszani. Olaszországban sokkal kevĂ©sbĂ© lehetett fajelmĂ©lettel támogatást szerezni, ezĂ©rt az olasz fasizmus sokkal kevĂ©sbĂ© volt antiszemita. A nácizmus más vonásai, mint pĂ©ldául az Endlösung, kizárĂłlag a FĂĽhrer Ĺ‘rĂĽltsĂ©gĂ©bĹ‘l is adĂłdtak.
Magyarországon a rendszerváltás Ăłta több mozgalommal szemben is megfogalmazták a fasizmus gyanĂşját, de nincs olyan mozgalom, amely vállalná, hogy ebben a szellemben politizál. (TermĂ©szetesen az Ăşjfasizmus vagy a neofasizmus lenne a helyes kifejezĂ©s, mivel minden irányzatot, amely egy korábban már lĂ©tezett irányzatot Ă©leszt Ăşjjá, az Ăşj- vagy neo- elĹ‘taggal szoktunk ellátni, de a továbbiakban Ă©n nem bonyolĂtom ezzel a dolgot.) Eddig mindenki visszautasĂtotta mĂ©g azt a feltĂ©telezĂ©st is, hogy a fasizmus veszĂ©lye bármilyen formában fenyegetne. NĂ©ha teljesen nevetsĂ©ges Ă©rvekkel, pĂ©ldául azzal, hogy csak akkor beszĂ©lhetĂĽnk fasiszta mozgalomrĂłl, ha az már uralmon van, Ă©s fasiszta mĂłdon gyakorolja a hatalmat. TĂ©ny, hogy a fasiszta szĂłnak is megvan ugyanaz a kĂ©tfĂ©le Ă©rtelmezĂ©se, mint minden más politikai irányzat elnevezĂ©sĂ©nek: az egyik Ă©rtelmezĂ©s valĂłban az, hogy az illetĹ‘ elven működĹ‘ állami hatalom: ebben az Ă©rtelemben lĂ©tezett fasizmus, de szocializmus vagy pláne kommunizmus sosem. A másik Ă©rtelmezĂ©s szerint arra mondhatjuk, hogy fasiszta (szocialista, kommunista), aki ilyen berendezkedĂ©st tart kĂvánatosnak, ilyen jellegű hatalomra törekszik.
Ezeknek a megállapĂtásoknak a fĂ©nyĂ©ben megkockáztatom, hogy a Fidesz az elmĂşlt 15 Ă©vben mindvĂ©gig par excellence fasiszta párt volt. ElĹ‘ször is tekintsĂĽk az erĹ‘ kultuszát: bár ez igen elvont, nehezen megragadhatĂł fogalom, azĂ©rt jĂłl kivehetĹ‘ a Fidesz retorikájában a rengeteg harci, háborĂşs metafora („hadĂĽzenet”, „frontok”, „éllovasbĂłl sereghajtó”, „legjobb katonánk”, „Ha az ember legjobb katonája meghal, azt jelenti, hogy a döntĹ‘ ĂĽtközeten már tĂşl vagyunk”), az ellenfeleket „betegnek”, „gyengĂ©nek”, „gyávának” „hebehurgyának” nevezik, mĂg a saját fellĂ©pĂ©sĂĽkben leginkább az erĹ‘t tartják Ă©rtĂ©kelendĹ‘nek („egĂ©szpályás letámadás”, „mindig a kedves fiĂşk Ă©rnek utoljára a cĂ©lba”). A centralizált, mindenre kiterjedĹ‘ korporatĂv állami hatalomba mĂ©g csak belekĂłstolhattunk, de a Fidesz törekvĂ©sei már a kĂ©tharmados gyĹ‘zelem elĹ‘tt is világosan erre irányultak. A tömegmozgalom talán csak az álma a Fidesznek, de az erre valĂł törekvĂ©s kĂ©zzelfoghatĂł a polgári körökben, a Polgárok Házában, a nagygyűlĂ©seken.
VĂ©gĂĽl ott van a korlátlan, cinikus demagĂłgia kĂ©rdĂ©se. Ezt sokszor a helyzetet szĂ©pĂtve egyszerűen „populizmusnak” nevezik. Számtalan pĂ©ldáját lehet idĂ©zni annak, hogy a Fidesz voltakĂ©ppen teljesen elvtelenĂĽl mindig olyan álláspontot foglalt el, amitĹ‘l azt remĂ©lte, hogy növelheti a támogatottságát. Erre persze valamilyen fokig minden politikai erĹ‘ törekszik, de csak akkor nevezhetjĂĽk cinizmusnak, amikor a propaganda tartalmának nincs semmi köze az illetĹ‘ párt vagy csoport ideolĂłgiai önmeghatározásához. EbbĹ‘l következik az a többek által megfigyelt jelensĂ©g, hogy a Fidesz egyszerre Ă©l a jobb- Ă©s a baloldali populizmus eszközeivel, a legkisebb hĂĽlyesĂ©gektĹ‘l kezdve (mint amilyen a hĂres „nyelvtörvĂ©ny” volt, miszerint az idegen nyelvű kiĂrásokat, ha egyáltalán ragaszkodik valaki az idegen nyelvű szöveghez, azonos mĂ©retben magyarul is fel kell tĂĽntetni) egĂ©szen az olyan nagyszabásĂş disznĂłságokig, mint amikor a Fidesz a legdurvább uszĂtást folytatta egy olyan egĂ©szsĂ©gĂĽgyi reform ellen, amilyet Ĺ‘ maga is meg akart valĂłsĂtani, bár (talán a nĂ©pszerűsĂ©gvesztĂ©stĹ‘l valĂł fĂ©lelmĂ©ben) visszalĂ©pett tĹ‘le. A sokfĂ©le nĂ©pszerű vagy jĂłl eladhatĂł tĂ©mában ugyanakkor a szájhĹ‘sködĂ©s Ă©s a semmittevĂ©s jellemezte Ĺ‘ket. PĂ©ldául a határon tĂşl Ă©lĹ‘ magyarok ĂĽgyĂ©ben szimbolikus megnyilvánulásokon meg igazolványokon Ă©s egyes általuk kiszemelt szervezetek anyagi támogatásán kĂvĂĽl az Ă©gvilágon semmit sem tettek. KövĂ©r LászlĂł jĂłl foglalta össze ennek a propagandisztikus kormányzásnak az alapeszmĂ©jĂ©t: nem az számĂt, hogy mit csinál egy politikai erĹ‘, hanem az, hogy az emberek mit gondolnak, mit csinál.
Azt gondolom, hogy a Fidesznek egyáltalán nincs ideolĂłgiája (azon kĂvĂĽl, amit hatalomgyakorlás mĂłdjárĂłl feljebb már leĂrtam). Ugyanakkor jĂłl láthatĂł, hogy a kapitalizmus-ellenessĂ©g, az irredentizmus vagy a rasszizmus Magyarországon jĂłl eladhatĂł, ezĂ©rt a fasiszta alapelveknek megfelelĹ‘en ezeknek a propaganda rĂ©szĂ©t kell kĂ©pezniĂĽk. De csak annyiban, amennyiben mĂ©g növelik a párt támogatását, nem pedig csökkentik. Olyan mĂłdon Ă©s olyan fĂłrumokon kell Ĺ‘ket adagolni, hogy azok a potenciális támogatĂłk, akik nem Ă©rtenek egyet velĂĽk, ne is hallják meg, vagy csak legyintsenek rá. A Fidesz pontosan kalibrálja, hogy milyen ĂĽzenetet melyik közönsĂ©ghez kell eljuttatni, Ă©s hogyan lehet ezt keresztĂĽlvinni. Pontosan kiszámĂtják, mi az, ami a hozzá közel állĂł szĂ©lsĹ‘sĂ©ges sajtĂłban jelenik meg, mi az, ami a szintĂ©n hozzá közel állĂł mĂ©rsĂ©kelt sajtĂłban, mi az, ami az OrszággyűlĂ©sben vagy akár kĂĽlföldön, Ă©s Ăgy tovább. A hĂres „több hangon szĂłlásnak” ez a lĂ©nyege.
VegyĂĽk pĂ©ldakĂ©nt a cigánykĂ©rdĂ©srĹ‘l szĂłlĂł Fidesz-beszĂ©det. A Gyurcsány-kormány utolsĂł idĹ‘szakában, amikor világossá vált, hogy a Jobbik milyen hatĂ©konyan hiteti el az emberekkel, hogy az országnak sĂşlyos problĂ©mát okoznak a mĂ©lyszegĂ©nysĂ©gben Ă©lĹ‘k által elkövetett bűncselekmĂ©nyek, illetve a nekik nyĂşjtott támogatások, hirtelen minden párt elkezdett „érdeklĹ‘dni” a cigányság iránt. Az MSZP bedobta az „út a munkához” programot (a „segĂ©lyĂ©rt munkát” kezdemĂ©nyezĂ©sre válaszolva), a Fidesz pedig a legkĂĽlönbözĹ‘bb formákban kezdte tematizálni a cigányság helyzetĂ©t. SĂłlyom LászlĂł a maga mĂłdján beállt a Fidesznek a Jobbik lenyomására irányulĂł erĹ‘feszĂtĂ©sei mögĂ©. SĂłlyom már 2007 szeptemberĂ©ben többször kirohant a fasisztákat Ă©s nácikat emlegetĹ‘ baloldaliak Ă©s liberálisok ellen. Érthetetlen mĂłdon a „jobboldali radikalizmus” Ă©s „radikális jobboldal” elnevezĂ©seket kezdte el propagálni Ă©s vĂ©delmezni, ezzel valĂłjában a szĂ©lsĹ‘jobboldalt relativizálva Ă©s vĂ©delmezve. 2007. szeptember 10-i napirend elĹ‘tti beszĂ©dĂ©ben másfĂ©l-kĂ©t flekknyit beszĂ©lt arrĂłl, hogy nincs fasiszta veszĂ©ly (ezen azt Ă©rtette, hogy nem áll fenn a veszĂ©lye, hogy a nácik hatalomra kerĂĽlnek), Ă©s hogy az igazi fenyegetĂ©st abban látja, hogy a haladĂł oldal fĂ©lelmet kelt, eltĂşlozza a veszĂ©lyt. Ezután fĂĽgefalevĂ©lkĂ©nt biggyesztett oda egy nyĂşlfarknyit arrĂłl, hogy aki tĂ©nylegesen holokauszt-tĂşlĂ©lĹ‘, annak a fĂ©lelmĂ©t megĂ©rti. Vagyis lĂ©nyegĂ©ben egy-kĂ©t öregember szemĂ©lyes problĂ©májává igyekezett degradálni azt, ami az egĂ©sz nemzet szĂ©gyene. Jobb helyeken az ilyenĂ©rt illik azonnal lemondani.
2009 február 11-Ă©n Orbán Viktor (egy SĂłlyom LászlĂłval folytatott megbeszĂ©lĂ©s után) ezt nyilatkozta: „Ki kell mondani, hogy Magyarországon növekszik a cigány származásĂşak által elkövetett sĂşlyos bűncselekmĂ©nyek száma”. Továbbá bĂrálta a kormányt, amiĂ©rt az — állĂtása szerint — a származásuk miatt mentegeti a bűnözĹ‘ket. További munĂciĂłt adott SĂłlyom LászlĂł a Fidesznek, amikor 2009 februárjában nekirohant a politikai korrektsĂ©gnek is. IsmĂ©t a haladĂł oldalban látta a veszĂ©lyt, mert szerinte a politikai korrektsĂ©g azt jelenti, hogy nem merĂĽnk, nem tudunk beszĂ©lni a problĂ©mákrĂłl. Ez nem más, mint a „cigánybűnözĂ©s” jobbikos jelszavának kĂłdolt elfogadása, hirdetĂ©se. SĂłlyom ezzel világossá tette, hogy szerinte igenis etnikai, nem pedig szociális problĂ©márĂłl van szĂł. A Fidesz pedig felkapta a politikai korrektsĂ©g ostorozását, burkoltan utalva a „cigánybűnözĂ©sre”, miközben a hozzá közeli sajtĂł kevĂ©sbĂ© fogta vissza magát.
A kettĹ‘s beszĂ©d legjobb pĂ©ldája Orbán beszĂ©de 2010. szeptember 7-Ă©n (a Professzorok Batthyány KörĂ©ben), Ă©s az alig egy hĂ©ttel kĂ©sĹ‘bbi, szeptember 13-i napirend elĹ‘tti felszĂłlalását követĹ‘ vita az OrszággyűlĂ©sben. Az elsĹ‘ben Orbán elmondta: „egy nagyon fontos nemzeti konzultáciĂłt tartottunk ebben a kĂ©rdĂ©sben Ă©ppen Ă“zdon, ahol összegyűjtöttĂĽk azokat az állampolgári javaslatokat, amelyeket a rend Ă©s közbiztonság Ă©rdekĂ©ben Ĺ‘k megfogalmaztak. Ezeknek egy rĂ©sze használhatĂł volt, a másik rĂ©sze is indokolt volt, de nehezen lehetett volna összeegyeztetni a jogállamiság követelmĂ©nyeivel, ezĂ©rt csak azokat a javaslatokat tudtuk átvenni, Ă©s tudtuk jogilag megfelelĹ‘ formába önteni, amelyek indĂttatásukat illetĹ‘en is megfĂ©rnek az Alkotmány keretein belĂĽl.” Vagyis indokoltnak minĹ‘sĂtette a cigánykĂ©rdĂ©s „radikális” megoldására vonatkozĂł javaslatokat, Ă©s nĂ©mileg sajnálkozott, hogy ezek alkotmányellenesek. KözvetlenĂĽl ezután pedig elĹ‘adta az ismert „mentegetĂ©s-hazugságot”: „a magyar választĂłk Ăşgy Ă©reztĂ©k, hogy a kormány a bűnözĹ‘k oldalán áll, Ă©s ahelyett, hogy vĂ©denĂ© az áldozatokat, meg Ă©rvĂ©nyt szerezne a jogszabályoknak, meg elĂ©gtĂ©telt adna azoknak, akiket az illet, állandĂłan mentegeti az elkövetĹ‘ket. Hol származási körĂĽlmĂ©nyekkel, hol nehĂ©z Ă©lethelyzettel valamilyen mentsĂ©get talál a bűnözĹ‘k számára [...] a kirekesztĂ©s, annak bármilyen formája nem fogadhatĂł el a számunkra. De a jĂłzan Ă©sszel az is ellentĂ©tes, hogyha teret engedĂĽnk a politikában a valĂłságtagadĂł beszĂ©dnek.” Pár nappal kĂ©sĹ‘bb, szeptember 13-án viszonylag tisztessĂ©ges választ adott a Jobbik cigányozására, Ă©s azĂłta minden mĂ©rsĂ©keltebb Fidesz-közeli orgánumban ezt a válaszát idĂ©zik azoknak, akik ezt a változatot akarják hallani: „én azt elfogadom, hogy a bűnözĹ‘k között bizonyos vonásokkal rendelkezĹ‘ emberek nagyobb számban vannak, mint mások, de minden olyan megnevezĂ©s ellen tiltakozni fogok, amelybĹ‘l az következne, hogy azĂ©rt, mert az ember valaminek szĂĽletik, potenciális bűnözĹ‘vĂ© is vált.”
El tudom kĂ©pzelni, hogy a Fidesz vezetĹ‘i nem etnikai problĂ©mának tekintik a mĂ©lyszegĂ©nysĂ©get Ă©s a cigányság tragikus helyzetĂ©t. ValĂłszĂnűleg közĂĽlĂĽk sokan egyetĂ©rtenek Orbán utolsĂł megnyilvánulásával. Viszont soha nem szĂvták vissza az ezzel ellenkezĹ‘ megnyilatkozásaikat. Soha egy szĂłval sem emlĂtettĂ©k, hogy bármilyen ideolĂłgiai nĂ©zeteltĂ©rĂ©sĂĽk lenne a Jobbikkal, mindig csak a politikai stĂlusukat, az általuk javasolt megoldásokat bĂrálták (ugyanĂgy viszonyult annak idejĂ©n Antall JĂłzsef Csurkához). Amikor az önkormányzati választások elĹ‘tt visszautasĂtották a Jobbikkal valĂł egyĂĽttműködĂ©st, kizárĂłlag pragmatikus szempontokra hivatkoztak (hogy ti. helyi választásokon nincs Ă©rtelme országos alkuknak), fĂ©l szĂłval sem utasĂtották vissza a Jobbik jelszavait, cĂ©lkitűzĂ©seit. Mindez azt bizonyĂtja, hogy bármit gondolnak is magukban a Fidesz döntĂ©shozĂłi, az, amit művelnek, a cinikus, korlátlan demagĂłgia gyakorlása a hatalom maximalizálásának Ă©rdekĂ©ben.
(Megjelent a Szabad Emberek nolblog oldalán 2010. október 10-én.)
A cikk forrása ide klikkelve érhető el az Amerikai Népszava online oldalán. |