A megfelelő fogoly

2011-08-30 05:02:25

Timosenko augusztus ötödike óta őrizetben van, Gyurcsány még mindig szabadlábon. Lemaradtunk, noha nyilvánvaló, hogy undok és felfuvalkodott kelet-európai országok volt miniszterelnökeinek börtönbe dugása csak akkor fog a CNN nyolcórás híreibe megfelelő hangsúllyal bekerülni, ha szinkronban történik.

El kell érnünk, hogy a két ország bíróságai ugyanazon a napon hirdessenek ítéletet, és nagyjából egyformát. Médiában gondolkozzunk, híradókban, hírmagazinok címlapjaiban. Gyurcsány maga nem túl fotogén, Timosenko annál inkább, és kiváltképp az volt 2005-ben, amikor váratlanul Magyarországra látogatott. Ártatlanul csillogó őzikeszemek, rengeteg aranyfényű haj, elbűvölő mosoly. Nem kétséges, hogy a Time magazin az év embereivé, közelebbről az év fegyenceivé fogja őket választani, ehhez csak annyi kell, hogy az ukrá­nokkal lépést tartsunk. Barátainkat ma már amúgy se nyugaton keressük, keleti szomszédaink közül viszont Románia maga a színtiszta euró­paiság, mármint jelen állapotunkhoz képest, Ukrajna ellenben lelki rokonunk.

Nem annyira, mint Belarusz vagy Üzbegisztán, de legalább kö­zel van, érezzük egymás szívverését, és ha összefogunk, olyan álompárt tudunk a nemzetközi publikum elé kiállítani - bilincsben, vezetőszíjon -, amilyet még nem látott a világ. Özönleni fognak a turisták, hogy megcsodálhassák a börtönt, melyben Gyurcsány csörgeti láncait, majd továbbözönlenek Ukrajnába, hogy Timosenkóét is megcsodálják. Országaink imázsa fényesen ragyog, a magyar-ukrán barátság mélyül és erősödik. A büntetés mérté­két illetően tippeket adni nem tisztünk, mindazonáltal megemlítjük Gabriel March Grandos Kanári-szigeteki postást, akit 1972-ben 42 768 levél kézbesítésének elmulasztása miatt összesen 384 912 év szabadságvesztésre ítéltek. Ha tehát a CNN mellett a Guinness rekordok könyvébe is be akarunk kerülni, a leghelyesebb, ha eleve földtörténeti időskálában gondolkodunk.
Némelyek talán azt hiszik, hogy csaknem félmillió éves börtönbüntetést akárki mégse kaphat, jusson azonban eszünkbe, hogy ez itt Közép-Európa - az ukránokat most hagyjuk -, olvasgassuk A pert, de a Švejk is megteszi. Gyurcsány büntetőjogi értelemben nyilván makulátlan, ám ennek semmi jelentősége nincs. Képzeljünk magunk elé egy rokokó porcelánszobrocskát, kicsi leányka még kisebb báránykával, majd képzeljük magunk elé Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt. Ő az, aki Gyurcsányhoz képest olyan hótiszta volt, mint az a porcelán bárányka, ettől függetlenül nemcsak börtönbe dugták, de ki is végezték. És ha még mindig volnának ké­telyeink, lapozzunk bele a Gesta Hungarorumba, és látni fogjuk, hogy Szent István a saját nagyapját „egész életén át börtönben tartotta", mégpedig azért, mert a nagyapó „keresztény lenni átallott". Gyurcsány, aki keresztény lenni valószínűleg szintén átall, egyelőre vígan tralalázik, ám egy nyalka tizedes hamarosan fülön csípi. A la prison, ma pauvre enfant, hova máshova.
Mindenkinek így lesz a legjobb.
Gyurcsány népszerűsége Zagyva György Gyuláét még mindig elhomályosítja ugyan, ám ez egy nagyívű politikai pálya csúcsán viszonylag szerény sikernek tekinthető. Ebből a helyzetből a Batthyány Lajos-Nagy Imre sor következő pozíciójába emelkedni nagy mázli még akkor is, ha az embert nem lövik agyon és föl se akasztják. Koncepciós per áldozata lesz, és ettől visszamenőleg minden más megvilágításba kerül. A világ baloldali érzelmű ifjúsága Gyurcsány Ferenc Fan Clubok ezreit fogja létrehozni, langyos nyári éjszakákon szolidaritási megakoncerteket szervez, a kilenc hónapra rá születendő gyermekeit pedig Gyurcsány Ferencnek kereszteli. Maga Gyurcsány törlesztheti egy régi adósságát, írhat végre „kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról", ahogy megígérte. Neki tehát nagyon jó lesz, de még jobb lesz a modern magyar baloldalnak. Ilyen ugyan nincs, de ha mégis volna, akkor nyilván ama kibaszott jó könyvek hiányoznának neki a legjobban. Meg fogja őket kapni. Ami az MSZP-t illeti, annak Gyurcsány csak úgy tehet jót, ha örök időkre tömlöcbe megy. A kinnmaradók idővel kezdhetik mondogatni, hogy van nekünk egy karizmatikus és zseniális vezérünk, aki börtönben sínylődik, de ha ő egyszer kiszabadul... Pár év elteltével ők maguk is készpénznek fogják venni, hogy van egy ilyen vezérük, további pár év múlva mások is elhiszik. Utána csak arra kell ügyelni, hogy Gyurcsány megfelelő őrizetet kapjon, mert ha csakugyan kiszabadul, kő kövön nem marad.

Gyötörtetésének színhelyéül a siklósi vár javallható, ahol Zsigmond királyunk is raboskodott. Most újították fel, látogatóinak szórakoztató és igényes programokat kínál, még borbolt is van benne, már csak a megfelelő fogolyról kell gondoskodni, hogy valamely rideg zugban senyvedjen és reményvesztetten pillogjon ki a rácsok mögül. Ebédjét-vacsoráját a siklósi Központi Szálloda és Étterem konyhájáról hozatnák, csak hogy megtanulja, mit kell kiállnia a magyar embernek, akinek ő a vérén élősködött. Fogva tartásának körülményeiről tévériportok készülnének, megmutatnák a tömör kőfalakat, a roppant bástyákat, a karvastagságú vasrudakból való rácsokat, hangsúlyozva, hogy ember innen soha az életben ki nem szabadul. Széteshet az Unió, összedőlhet a tőkés világrend, mínuszba fordulhat a magyar gazdaság növekedése, egyetlen dolog nem következhet be, az, hogy Gyurcsány letépje láncait és rárontson a magyarokra. Műveljék nyugodtan a kiskertjeiket Ócsán vagy aludjanak édesdeden munkatáboruk konténereinek óvó melegében, mindenképp olyan biztonság öleli őket körül, hogy az anyjuk hasában töltött idő vadvízi tutajozás volt hozzá képest. És ezt nem másnak, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének köszönhetik, aki láncra verte a nagy sárkányt, ama régi kígyót, és a mélységbe taszította. Nyilvánosan kivégeztetni talán jobban szerette volna, el is játszott a gondolattal, hogyan mutatna a magyarok ellenségének leterített bőre a miniszterelnöki íróasztal előtt, ahol az arra járó külföldi vendégek is megcsodálhatnák, ám ezt később elvetette. Szórakoztatóbb a medve a ketrecben, mint a bőre a padlón, az élő medvét az ember meglátogatja, dob neki kiflivéget és örül, hogy ő tette lakat alá a medvét, nem pedig a medve őt. Aki gyenge, rács mögé kerül, aki erős, kinn marad. Bár a fene tudja. Iszonyú recesszió jön, vele talán Vona, sőt Toroczkai. A látogató elbizonytalanodva méri föl a ketrec komfortfokozatát, majd úgy dönt, hogy új kondigépeket, nagyobb tévét hozat a medvének, a sarokba pedig beépíttet egy jakuzzit.

Váncsa István írása ide klikkelve érhető el az Élet és Irodalom online változatán.

A fotómontázs Danka János munkája. Forrás: www.varpalota.balszemmel.hu

Vissza...