Tippelje meg Ön is! |
2011-08-28 08:43:08 |
|
Az egyéb alternatív lehetőségek felsorolását Önre bízom kedves Olvasó! A ma reggel elküldött olvasói levelem: Kedves „Napló”-m! (Tisztelt Szerkesztőség!) Értetlenül állok az Önök által alkalmazott kettős mérce előtt. Olvasva az augusztus 27-i számban az sms rovatot, kerekedett el igazán a szemem. Egy a névtelenséget „élvező” véleményíró 160 karakterben, kategorikusan „osztja” ki Klecska Ernő újságírót. Olyasmiket ír sms-ében, ami enyhén szólva is sértő a publicistára és az írása közlését jóvá hagyó szerkesztőségre nézve is. Tulajdonképpen azzal vádolja Klecska urat az sms író (és áttételesen a Naplót is), hogy félrevezeti az olvasókat és valótlan állításokat közöl. Holott Klecska úr egy glosszát (kommentárt) írt csupán. Az augusztus 24-i számban „Nézőpont kérdése” címmel megírt véleménye nyilván egy lehetséges álláspont a sok közül, ezért teljesen felesleges egy 160 karakteres üzenetben ezért őt „felelősségre” vonni. Önök ezt az sms-t, -egy névtelen ember véleményét- mégis minden megjegyzést mellőzve leközölték. Szerintem elvárható lett volna, hogy ebben az esetben valamilyen formában kiáll a szerkesztőség a publicista mellett. Megírja például azt, hogy a vélemény még szabad és így lehet többféle is! Bezzeg, amikor Veszprém Megyei Jogú Város képviselőjeként egy augusztus elején írt olvasói levelemben azt nehezményeztem, hogy a városi rendkívüli közgyűlésről szóló tudósításukból milyen konkrét tények közlését felejtette ki a szerkesztőség által odaküldött tudósító, a közléssel elég sokat várva, az ilyen módon általam megkritizált újságíró válaszát is közölték levelem után. Az újságíró akkor nem elnézést kért az olvasóktól azért, hogy lényeges és közérdekű információkat spórolt ki a cikkéből, hanem velem, illetve a közgyűlés szocialista tagjaival „foglalkozott”. Politikai állásfoglalást írt, hiszen minősítette a veszprémi szocialisták tevékenységét, ráadásul rendkívül igaztalan módon. No, de arra, hogy ezt tisztába tegyük, még esélyt sem adtak, egyoldalúan lezárva a meg sem kezdett vitát. S hiába írtam meg az újságírónak magánvéleményemet is, arról már nem tájékozódhatott a tisztelt olvasó. Tisztelt Szerkesztőség! Az olvasóik érdekében kérem, hogy a kettős mérce alkalmazását mielőbb szüntessék be és a nevét és észrevételeit vállaló olvasójukkal szemben viselkedjenek korrektebben! Egy a névtelenség mögé bújó és így felelőtlen magatartást tanúsító személlyel szemben meg semmiképpen ne legyenek elnézőbbek! Tisztelettel: Katanics Sándor Klecska Ernő írása 2011. augusztus 24-én (szerdán) jelent meg a Napló 2. oldalán. Nézőpont kérdése (kommentár) Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága már az őszi ülésszakot megelőző első ülésén foglalkozhat azzal a megkereséssel, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőség van a jogi felelősségre vonásra a 2002–2010 közötti államadósság-növekedéssel kapcsolatban –jelentette be Salamon László, a munkacsoport új elnöke. Az államadósság fontos mutató, de nem a legfontosabb. Egy olyan kis országnál, mint a miénk, amelyik csak külső forrásból tudja túlköltekezését finanszírozni, anélkül, hogy egy fillért is fölvenne, egy árfolyamingással drasztikusan megnőhet. Ez pedig főleg az aktuális kormányzat gazdaságpolitikájától függ. Ez ügyben nehéz dolga lesz az igazságosztóknak, hiszen az államadósságért az egész magyar politikai elit felelős. Azokat a törvényeket – az egy MDF-et leszámítva – mindegyik parlamenti párt megszavazta, amelyek a lovak közé dobták a gyeplőt. Azt a kamatszintet, amelyik a svájci frank felé lökte a lakosságot, a korábbi jegybankelnök is tartotta. Azokat a hiteleket, amelyeket most nem tudnak az önkormányzatok visszafizetni, a helyi politikusi testületek mind megszavazták. Ha így nézzük, több kérdés is felvetődik. Ki a felelős valójában? Miért kellene 2010-nél megállni? Különösen most, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyonból származó kötvények júniusi bevonása után júliusban ismét 160 milliárd forinttal nőtt a központi költségvetés adóssága. A 30-997-0947 mobilszámmal sms-t író a következő sorokat írta: Tisztelt Klecska úr! Kérem, gondoljon arra, akik a Napló kommentárját olvassák, azok tájékozottak és nehéz őket a valótlanságokról meggyőzni. Az ön keddi írásának majd minden állítását konkrétumokkal tudom cáfolni. Járai Zsigmond 2004-től többször figyelmeztette a frankhitelezés veszélyeire az Ön által védett MSZP kormányt, de nem hallgattak rá. Megszüntették a forinthitelek kamattámogatását és 140-szeresére növelték a devizahitelesek állományát. Akkor ki a hibás? A többi állítása is hamis. Az általam írt és augusztus 9-én közölt olvasói levelet és az arra adott választ az alábbiakban olvashatja el.
Magánlevél olvasói válaszlevél helyett Németh. F. Bernadettnek. Kedves Bernadett! Ha már egyszer ilyen jól „összebarátkoztunk”, gondoltam írok egy pár sort válaszlevelével kapcsolatosan. Önbecsülésnek láthatóan nincs hiányában. Nincsen, hisz az aláírás utáni soraiban magára veszi „a meg nem, ám jó tollúnak nevezett újságíró” titulusát. Olvassa csak vissza még egyszer amit a Naplóban közölt olvasói levelemben írtam! Egy szóval sem említettem azt, hogy Önre úgy gondoltam, mint a jó tollú újságírók egyike. (Attól, hogy manapság már jó tollú, felkészült újságírók sem írják meg kellően informatívan a tudósításaikat, a nem jó tollúak is nyilván tehetnek még ugyanígy.) Na, de mielőtt nagyon dühös lenne, gyorsan tisztázni szeretném, eddigi írásait olvasva mindig és mindenhol csak dicsértem a „keze munkáját”. Kicsit elszomorít, hogy a legutóbbi testületi ülésünkről szóló tudósításáról ezt nem tudtam elmondani. S a mostani válaszlevele is elég gyengére sikeredett szerintem. Vélhetően ezt a pár soros írást inkább csak az indulat vezérelte, éppen ezért olyan is. Ha megengedi, indoklom is, hogy miért. Azt írja, hogy nem érti, hogy az ellenzéki lét miért zárja ki a józan gondolkodást. Azt nem is értheti, ami nincs is úgy. S ha véletlenül még nem tudná, most elárulom, az ellenzéki lét általában igencsak kijózanító a hatalom birtoklása tudatával ellentétben. „A kerékpárútra szükség van, a pályázatot be kell nyújtani.” Érdekes ez az axiómaszerű megfogalmazás. Csakhogy ez nem egy axióma. Már miért kellene minden áron benyújtani egy pályázatot? Még akkor is, ha a sikerdíj helyett esetleg csak vigaszdíjat -cirka 20 millió Ft-ot- fizetünk ki a pályázatíró, pontosabban inkább csak pályázatbenyújtó cégnek? Az előkészítésre nem „lehet”, hanem biztosan volt egy hónap. Erre tessék legközelebb jobban odafigyelni! A tények bizony átkozottul makacs dolgok! S mi az a teátrális megközelítés, hogy ezért bárki is keresztre akarná feszíteni az alpolgármester asszonyt? Az elegáns kritika és a keresztre feszítés között van azért némi különbség. A kritika megfogalmazásával természetesen nem nyerhetünk több időt, de ne akarja elhitetni a levelem elolvasói közül azt senkivel, hogy egyedül Ön nem értette meg, hogy az előterjesztés felelősét miért szükséges igenis néven nevezni. A pályázat nem lesz jobb, de ahogyan a mi munkámat is gyakran értékelik, úgy értékelni illik időnként az alpolgármester munkáját is. Ha valóban nem sikerült észrevennie mondatainkban, hogy nemcsak kritizáltunk, hanem a megoldást is kerestük, akkor legközelebb érdemes lesz jobban odafigyelnie. Ahogy le is írtam a levelemben, ha Hartmann Ferenc nem jelzi időben, hogy Czaun János javaslata a pályázat elbukását jelentheti, Porga Gyula azt meg is szavaztatta volna. Mi ez, ha nem nagyfokú együttműködés? S ha hiszi, ha nem, mi megszavaztuk a pályázat benyújtásának a szükségességét is csak az ebben a formában előkészített pályázat benyújtását nem támogattuk. A szavazás is nyilvános volt, meglepne, ha ezt sem sikerült megfigyelnie. Keserű, önmagába forduló dacot szerintem egyáltalán nem láthatott. Tapasztalatom szerint (tanárként találkozom néha ilyen magatartással is) a keserű és önmagába forduló dac szótlansággal és teljes körű elutasítással jár, itt pedig arról szó sem volt a mi esetünkben. Egy tudósító a Naplónál ezek szerint már azt is megteheti, hogy ha odaküldik a történtekről tudósítani, akkor Ő csak azt közli, ami kénye-kedve szerint való? S nyíltan és következmények nélkül azt is kijelentheti, Ön pedig „nem írt egyik oldalról sem”? Meglep, hogy ezért még nem kérték számon felettesei. Szerintem ugyanis egy tudósításban az Ön személyes véleményére senki sem kíváncsi. (Azt írja csak meg, ahogyan eddig is, glosszáiban és a „szerintem” elnevezésű rovatokban!) Megjegyzem ugyanakkor, hogy a polgármester is az „egyik oldal”. (Nem független jelöltként indult Porga Gyula a választáson.) Nyilván jól tudja mindezt Ön is. S nem sokat kockáztatott, s így most nemcsak Brányi Máriánál, hanem Porga Gyulánál is szerzett minden bizonnyal jó pár piros pontot. Ha szeretné megérteni, hogy miként tudunk nemcsak a kis ügyekben, hanem nagyokban is konszenzusra jutni, javaslom olvasson több önkormányzati tudósítást! Más jó tollú, újságírótársai tollából. Tisztelettel üdvözli és kíván további eredményes és nem az „aktuálisan épp gyengébbekkel szembeni indulatokkal telített" tudósításokat: Katanics Sándor Ha az előzmények érdeklik, kattintson ide és ide is! |
Lehet fogadásokat kötni! Például arra, hogy az alábbi olvasói levelem megjelenik és a névtelen sms író, névtelen reagálásban elmondhat majd mindennek. Megjelenik, de a főszerkesztőtől fogok "kikapni". Nem jelenik meg, de ki fogok valakitől kapni! Megjelenik és igazat adnak nekem. (Ez utóbbi elég hihetetlenül hangzó verzió, belátom!)
