Ókovács Szilveszter |
2011-08-23 12:58:22 |
|
Sok szép emlék fűződik fellépéseikhez. Akkoriban diákmozgalmat segítő pedagógusként ez is a feladatom volt, de egyébként is örömmel segítettem őket, a zenekart iskolai szerepléseikben. Közöttünk kimondottan jó volt a tanár-diák viszony, s bár kiugróan nem volt jó matematikából, szorgalma, ambiciózussága mindig átsegítette az apróbb nehézségeken. Mindezek ellenére mostanában nem sok jó benyomást sikerült szereznem róla. Évekkel, de lehet, hogy már egy évtizeddel ezelőtt találkoztam vele utoljára személyesen egy rendezvény utáni állófogadáson. Nem igazán volt kellemes az élmény. Fellengzős, nagyhangú magatartása nekem egyáltalán nem volt imponáló. Sztorizgatása némi nagyotmondással párosult. Azok a közös emlékek, amit hirtelenjében előkapott, nekem egészen másként éltek az emlékeimben. Legutóbb a Duna Tv élőadásában, a 2011. évi balatonfüredi Anna-bál közvetítése során láttam. Amit ekkor tapasztaltam, az sem nyűgözött le. Honlapját olvasgatva, vagy az Origo.hu-n vele készített interjút, és a Tv szerepléseit látva sem fedeztem fel benne régi önmagát. Az a típusú fiú Ő, aki élete során szerintem nem a jó irányba változott. Azt nem vitatom, hogy sokaknak bizonyára a mai arcát mutató Ókovács Szilveszter a szimpatikus. Az Origo.hu-n kérdésre beszél az általa is negatív emlékként megélt szereplésről a Friderikusz showban. Mivel azt a műsort akkoriban én is láttam, kénytelen vagyok megjegyezni, nekem abból csupán annyi jött le, Szilveszter már nagyon akar végre „valakivé” lenni. S akkoriban tűnt fel, őt már nem úgy hívják, mint régen, gyerekkorában. Akkor, amikor még nem Ókovácsként, csak Kovács Szilveszterként lakott egy velünk szemben lévő épületben, a Cholnoky lakótelep egyik panellakásában. (Mi jut eszébe arról, hogy Fridericus Rex? Tizenöt éve nem gondoltam erre, s most újabb tizenöt évig nem is szeretnék! 1996 körül Friderikusz Sándornál dolgozott szerkesztőként egy veszprémi iskolatársam. Abban az esztendőben Carl Loewe német balladakomponista volt kétszáz éves, én pedig az egyik dalát zeneakadémiai vizsgán énekeltem. A kötetben belebotlottam Fridericus Rex című szerzeményére is. Nevetve hívtam fel a lányt, aki rögtön lecsapott rá, jó lenne adásba. Ragaszkodtam, hogy ne a show stúdiójában kelljen előadni, hanem koncertteremben. Ebből aztán egy üres, lepukkant terem lett, ahol borzalmas pianínóval kellett felvennem a dalt. A műsorban aztán csak a kompozíció felét adták le, ráadásul egy festményt is mutogattak közben, amely koronával, királyként ábrázolta Friderikuszt. Mondtam pár szót a Carl Loewe-emlékévről, próbáltam kulturális irány terelni a témát, de ezt persze, ugyancsak kivágták. Arra emlékszem még, hogy egy fogorvosi váróban láttam az ismétlést - fájdalmasabb volt, mint a kezelés.) Nos, kétségtelenül lett belőle mára „valaki”. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy a politikai hitvallása, a lelkes, feltétlen odaadása segítette őt ebben, vagy az annak idején általam is érzékelt kétséget kizáróan meglévő talentumossága. Ki tudja miért jutott Szilveszter sikereiről elgondolkodva az is eszembe, miként is szól Szent István király intelmeinek egyike fiához, Imre herceghez. "Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. " Kéri, megparancsolja fiának, hogy gyakorolja a kegyességet, az irgalmasságot, a türelmet, az erőt, az alázatosságot, a mértékletességet, a szerénységet, a becsületességet és szemérmességet.
Ókovács Szilveszter (Veszprém, 1969. december 31.) operaénekes, zenekritikus-publicista, rádiós és televíziós műsorvezető, szerkesztő, a Magyar Állami Operaház kormánybiztosa, a Zeneakadémia gazdasági tanácsának elnöke.Hangfaja: lírai bariton. Zenei tanulmányainak színtere az első időkben szülővárosa:a veszprémi Csermák Antal Zeneiskolában előbb Nagyiván Éva trombitára, majd tíz éven át Szuromi Miklós harsonára tanítja. Tagja több helyi fúvószenekarnak és rézfúvós utcazene-formációnak, amelyekkel kiskamaszként bejárja fél Európát. (Rövid és máig folytatás nélküli kitérő, amikor a Kincskereső c. országos irodalmi gyermeklap sci-fi pályázatát nyeri meg egy csonkolt Bradbury-novella befejezésével.) A középiskolás évek alatt Caranten illetve Tabu néven funky-együtteseket alapít, basszusgitárosként, pozanistaként vesz részt bennük, dalszövegeket ír - és énekel. Klasszikus énektanulmányait Ötvös Károlynál kezdi, zongorázni ezalatt Lechner Ildikótól tanul. A megyeszékhely Lovassy László Gimnáziumában érettségizik, majd két különböző, egyformán sikeres felvételi után -az ELTE Jogi Kara helyett - a győri Zeneművészeti Főiskolát választja. 1992-ben itt végez mint magánénektanár és kamaraművész. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia 1993-ban következik, itt a második évfolyamba, Keönch Boldizsár professzor osztályába nyer felvételt. Három szak együttes elvégzése után 1997-ben veszi át diplomáit mint operaénekes, énekművész és magánének művésztanár. Operaszaki rendező-tanára Békés András Kossuth-díjas rendező, oktatja Patkó József operaházi főkorrepetítor, tanszékvezető és Medveczky Ádám, ugyancsak Kossuth-díjas karmester. Forrás: Kattintson ide!
|
