Tanévnyitó Lipóton

2011-08-22 19:11:06

Az első nemzeti tanévnyitón rendet, biztonságot ígértek, a pedagógusok megbecsülését, és új oktatási törvényeket. Az utóbbiak csúsznak a mostani tanévre, az előbbieknek nyoma sincs. A második „nemzeti tanévet” a Győr-Moson-Sopron megyei Lipóton nyitja meg a humánminiszter és az oktatási államtitkár.

Tavaly szeptember 1-jén Hódmezővásárhelyen tartotta a kormány az I. Nemzeti Tanévnyitót (hogy előtte miért nem volt nemzeti a tanévnyitó, arról nem szóltak a hírek). A Lázár János vezette város főterén tartott happeningen azt ígérték az oktatás új irányítói, hogy rendet és biztonságot teremtenek az oktatási rendszer egészében. Szakítanak „az idegen minták kritikátlan követésével, és helyettük a legnemesebb neveléstörténeti hagyományaink erejére támaszkodva, azokat a mai kor követelményeihez igazítva építik tovább és újra a magyar iskolarendszert”. Új felsőoktatási -, közoktatási -, és pedagógus életpályamodell-törvényekről beszélt Hoffmann Rózsa, új alaptantervről, mindennapos testnevelésről, a művészeti és a természettudományos nevelés megerősítéséről. Réthelyi Miklós azt is hangsúlyozta, hogy a szegénység leghatékonyabb ellenszere az oktatás, amely tartósan és fenntarthatóbban képes felszámolni a bármely közösséget sújtó nélkülözést, mint bármely szociálpolitika.

Az ígéretekből nem valósult meg szinte semmi. Úgy indul el a mostani tanév, hogy szinte semmi törvényi változás nincs egyelőre, de soha ennyire nem volt még bizonytalan az iskolák, a pedagógusok helyzete, a nem állami iskolák az ellehetetlenülés szélén állnak, a szakszervezetek sztrájkra készülődnek. Az iskola esélyteremtő funkciója tovább romlott, a művészeti nevelés szinte negligálódott, a természettudományos tárgyakban sem volt változás.

A múlt héten Orbán Viktornál járt raporton Réthelyi Miklós és Hoffmann Rózsa, és a találkozó utáni nyilatkozatok szerint ősszel kormány elé kerülhetnek az oktatást átalakító törvények. Ezek alapján többek közt elveszik az önkormányzatoktól az iskolafenntartás lehetőségét (noha ezt az államtitkár asszony ellenezte, ő csak a pedagógusbéreket vonta volna állami irányítás alá), lecsökkentik az oktatásra fordítható forrásokat és a tankötelezettség korhatárát. Drasztikusan kevesebb gimnazistát és több szakiskolást finanszírozna az állam, ez utóbbiból kivonnák a közismereti tárgyak zömét, kisebb hangsúllyal szerepelne az angol nyelv a közoktatási tartalmak között, jelentősen megszigorítanák az érettségi követelményeket, központi tantervet és ellenőrzési rendszert vezetnének be, elitizálnák a színvonalas oktatáshoz való hozzáférést. A tanárok óraszámát (iskolában töltött idejét) megemelnék, létszámukat csökkentenék. Az egész más célból kifejlesztett kompetenciamérések alapján döntenék el a nyolcadikosok sorsát.
70-100 milliárdos forráskivonás várható úgy, hogy közben a rendszer közép- és hosszú távú hatékonyságnöveléséről ellentmondó tervek keringenek. Az oktatási államtitkárság elképzeléseit ráadásul rendre felülírják a szakmailag még erősebben vitatható nemzetgazdasági minisztériumból vagy legújabban a Belügyminisztériumból érkező ötletelések.

A Hoffmann-terveket sokszor a kormánypárton belülről is támadják. Félő, hogy az ősszel a kormány elé kerül törvénytervezeteket is csak azért hajtják majd át a parlamenten, mert „a törvényhozási kényszer ezt diktálja”.

Augusztus 28-án a Győr-Moson-Sopron megyei Lipóton tartják a II. Nemzeti Tanévnyitót, az egyik olyan településen, ahol újrakezdődik a tanítás egy kisiskolában. (Az is nagy ígéret volt, hogy mindenütt újranyitják a kisiskolákat, de az erre a célra kiírt pályázat csúfosan megbukott. Lipót mellett mindössze három iskola jöhetett volna szóba az évnyitóra.)
Itt is felszólal majd a miniszter, és államtitkára a kivezényelt diákok előtt. A rend, biztonság, a pedagógusok presztízsének, bérének növelését most is emlegetni fogják. Kérdés, hogy kinek kellene megnyitnia a tanévet, Réthelyi Miklósnak, vagy Matolcsy Györgynek esetleg Pintér Sándornak? Ki irányítja a közoktatást, Hoffmann Rózsa vagy Demján Sándor, esetleg Parragh László?

Kérdés, milyen lesz az az ország, ahol a most az iskolában tanuló mintegy 1, 3 millió gyerek nagy része nem kap megfelelő, az életben felhasználható végzettséget? Ahol a tudásalapú társadalom helyett munkára épülő társadalomról beszélnek, amin betanított, valamint közmunkára épülő társadalmat értenek.

A mostani tanév egyelőre nem hoz változást, de ez a vihar előtti csend.

Itt található meg az Fn.hu-n megjelent kiváló írás.

Vissza...