Spekulánsok hálójában vagyunk?

2011-08-17 09:14:22

Stabil a kereslet a magyar állampapírok iránt, a befektetők zabálják az államkötvényeket és a diszkontkincstárjegyeket is. Csakhogy a kockázat óriási – fanyalognak a pesszimisták, hiszen rövid távra befektető, külföldi spekulánsok vásárolnak. Ijesztő a nemzetközi tőkepiaci összkép.

A részvényárak jó ideje zuhannak, a fontosabb indexek nyár eleje óta mintegy 20 százalékkal lejjebb járnak. A kisebb európai országok állampapírjai bóvlikategóriába süllyedtek. S ami korábban elképzelhetetlen lett volna: az euróövezetben olyan kockázati felárakat tapasztalhatunk a perifériaországokban, amelyeket korábban polgárháborúban álló közép-afrikai országoknál láthattunk.
Magyarországon a svájci frank árfolyama borzolja a kedélyeket, de tragédia csak a sok, devizában eladósodott lakáshiteles miatt van, igazi „magyar” probléma mintha nem is lenne. A forint ugyanis teljesen stabil az euróval szemben (arról már nem tehetünk, hogy az euró gyengül a frankkal szemben).

Bár augusztus elején akadt egy olyan három hónapos diszkontkincstárjegy-aukció, ahol a meghirdetett 40 milliárd forinttal szemben csak 27 milliárd forintos vételi érdeklődés jelentkezett, de ez a kereslethiány a ritka kivétel, általában az érdeklődés többszörös, a magyar állampapírok iránt stabil a kereslet. Ráadásul, noha a magyar CDS-felár is elszabadult vagy 150 bázisponttal, a magyar állampapír-piaci referenciahozamok ennek csak mintegy felével nőttek.

Minden szép, de mégis…

Ragozhatjuk még, de a lényeg: stabil, a befektetők szemében meggyőző gazdaságpolitikával rendelkező ország képét mutatja Magyarország, és ez így is van. Csakhogy ebben a szép összképben is bizony bőven akad kockázat.

Nézzük ezúttal a magyar állampapírpiacot, és fakadjunk ki gyorsan egy amolyan nép-nemzeti sirámban, „külföldi kézbe került a piac, márpedig ezekben az idegenszívűekben nem bízhatunk”. Ami ironikusan hangzik, de sajnos a kozmopolita bankvilágtól idegenkedő, avíttan hangzó szólamnak nagyon is van közgazdasági nyelvre lefordítható valóságtartalma és aktualitása.

Hiszen mi is a helyzet? Adott egy többé-kevésbé működőképes magyar állampapírpiac, ahol korábban rengeteg stabil befektetői csapat is felbukkant. Voltak olyanok, mint a hatalmas díjbevételeket realizáló biztosítók, a sok friss tőkét elhelyező befektetési alapok, az automatikusan gyors ütemben gazdagodó nyugdíjpénztárak. Ezek mind magyar befektetők voltak, amelyeknek természetes befektetési területük volt a magyar állampapírpiac. Vették is nagyüzemben az állampapírt. Mellettük a piac negyedét elvitték a külföldi befektetők. Szerettük őket, hiszen milyen rendesek, hogy bíznak az általunk kibocsátott állampapírban, bíznak a gazdaság stabilitásában, az infláció csökkenésében. Szeretjük persze őket most is, csak éppen mintha tünedezne el mellőlük a hazai kereslet, mintha csak ők maradtak volna a vevői oldalon, ami pedig nagy kockázat. A külföldiek ugyanis, ahogy jöttek, úgy huss, el is tűnhetnek, mégpedig akár szinte egyszerre.

3500 milliárd forintnyi kötvény külföldi kézen

A külföldiek kezén levő állampapír-állomány idén folyamatosan és intenzíven nő, most éppen mintegy 3500 milliárd forint. Nincsen ezzel nagy baj, csak éppen az emlegetett hazai réteg eközben apad, a biztosítók veszteségesek, a unit linked kezd kimenni a divatból. A befektetési alapok vagyona intenzíven csökken, a nyugdíjpénztári vagyonokat nagyrészt elvitte az állam, váltják vissza a jegyeket.

A nyugdíjpénztárak történetére most nem térünk ki, de tényszerűen annyit elmondhatunk, hogy két hónapja, június 15-én Magyarországon bevontak 218 milliárd forint értékű diszkontkincstárjegyet, június 17-én pedig 1125 milliárd forintnyi államkötvényt, vagyis névértéken 1343 milliárd forinttal csökkent az államadósság. Ez önmagában nagyon pozitív folyamat, amikor a fél világ az adósságával küzd, van egy kis sziget, amelyik önerőből adósságot csökkent. Csakhogy van egy másik, aggasztó folyamat is: az állampapírpiacon a külföldiek érdeklődése nő, magyar kereslet nincsen, eltolódtak nagyon az arányok a külföldi tulajdonosok felé.

Kik a külföldiek?

Ami a nagyobb bizonytalanságot hozza: nem igazán tudjuk, kik is ezek a külföldi tulajdonosok. Egyedi befektetőkről nem annyira állnak rendelkezésre információk, de tartani kell attól, hogy nem annyira hosszú távú stratégiai befektetők, hanem rövidebb távra befektető hozamvadászok.

Cikkünk elején említettük, hogy zavaros a nemzetközi tőkepiaci helyzet. Ebben a bizonytalanságban a magyar állampapírpiac a nyugalom szigete, jó reálhozamot ígér egy olyan devizában, amelyik nem feltétlenül gyengül a dollárral, euróval szemben. Éppen ezért a kockázatos pozícióikból menekülő nagy angolszász alapok szívesen elkalandoznak Budapest felé egy kis hozamjavító befektetésért. Arról is lehetett találgatásokat hallani, hogy esetleg megérkezett már a keleti nagy testvér, vagyis megkezdődtek a homályosan belengetett kínai vásárlások a magyar másodlagos állampapírpiacon. Nem tudjuk, de valakik vesznek. Mégpedig úgy tűnik, viszonylag koncentráltan, tehát kevés szereplő, de nagy tételben. Az ilyen gyorsan, koncentráltan jövő tőke gyorsan is mehet.

Sajnos a magyar intézmények kivonulása többszörösen is önsorsrontó, ha kisebb a piac, kisebbek az állampapír-sorozatok, lehetnek olyan alapok, amelyek méreten alulinak ítélik a likviditást és távoznak. Van olyan nemzetközi kötvényindex, ahol a sorozatok szűkülésével már csökkent is a magyar papíroknak fenntartott súly.

Amikor megérkezik a vendég, mindenkit szeretünk, mindenki hoz valami ajándékot. Csak aztán, ha lehet, ne egyszerre távozzanak, mert a nagy tülekedésben még veszteség is érheti a házigazdát. Ha mindenki veszi a nagykabátját és rohan, észre sem vesszük, ha valaki felkapta a családi ezüstöt.

Végül még egy szempont. 2011-ben nagyjából rendben van a magyar állampapírpiac. Megérkezett a sok nyugdíjpénztári állampapír, a tervezett devizakötvény-kibocsátások nagy része is már sikeresen lezajlott. Csakhogy 2012-ben nem lesz nyugdíjpénz és a devizakötvény-kibocsátások is nőni fognak. Sajnos a nagy kitettségünk komoly kockázatokat kezd hordozni. Jobb félni, mint megijedni – akármit is jelentsen ez a konkrét állampapír-piaci helyzetben.

Brückner Gergely írása az Fn.hu-n ide klikkelve érhető el.

Vissza...