Az elĹ‘re gyártott panelek cĂmzetthez szállĂtása könnyű, hiszen amikor az illetĹ‘ belĂ©pett a magánnyugdĂjpĂ©nztárba, már akkor sem volt fogalma arrĂłl, hogy az pontosan mit jelent, aláĂrt papĂrokat, az elĂ© tett irat harmadik sor ötödik összetett szavánál elakadt (Ăgy járt a mikrosĂĽtĹ‘ használati utasĂtásával is, de szerencsĂ©jĂ©re a kĂ©szĂĽlĂ©k ellen nem indĂtott hadjáratot a Fidesz-gĂ©pezet), most meg elhiszi, hogy a biztosĂtĂł a mĂşltbĂłl itt ragadt szakszervezeti boncokkal karöltve elkonfiskálta az Ĺ‘ reálhozamát.
Felesleges találgatásokba bocsátkozni arrĂłl, hogy hányan követtĂ©k ezen a szinten a nyugdĂjpĂ©nztári vagyon államosĂtásának magyarázatát, Ă©szrevettĂ©k-e a vĂ©gletekig sematikus okfejtĂ©sekben föllelhetĹ‘ rágalmakat. Merthogy e tĂ©mában nem a kritika, a valĂłs ellentmondások feltárása, de mĂ©g csak nem is a csĂşsztatások, a politikai Ă©rdeknek alárendelt, de mĂ©g elfogadhatĂł tálalás Ă©rdemel figyelmet, hanem a konzekvens nĂ©pbutĂtás.Â
Maga Selmeczi Gabriella sem gondolta anno, hogy egyszer majd nyugdĂjvĂ©delmi megbĂzott lesz, de a kezĂ©be adott szövegek kĂĽlönbözĹ‘ mikrofonokba ismĂ©tlĂ©se korábban is jĂłl ment neki. TekintsĂĽnk el azonban a magánkasszák elleni ostrom szemĂ©lyes rĂ©szĂ©tĹ‘l, hiszen az arcvonalhoz mások is adták az arcukat – Ă©s valaÂmennyien tĂşlmentek az indokolhatĂł közgazdasági fenntartások magyarázatán, sĹ‘t arra nem is pazaroltak energiát, mert a politikai direktĂva cĂ©lja a szakmai kĂ©ptelensĂ©gek hangoztatásával a törtĂ©net kriminalizálása volt. A rövid, Ă©rthetĹ‘, hatásvadász megfogalmazástĂłl eljutottunk a hazugság sulykolásáig.
A kommunikáciĂłs technika propagandisztikus használatában mindig is jeleskedett a Fidesz, az elemzĹ‘k dicsĂ©rtĂ©k, a párttársak irigyeltĂ©k Ă©rte. Hiába voltak ennek idĹ‘nkĂ©nt figyelmeztetĹ‘en visszatetszĹ‘, veszĂ©lyes, mi több, számukra is kárt okozĂł fokozatai, az agyament, a „nĂ©p ellensĂ©ge” tĂpusĂş kreáciĂłkkal nem hagytak fel – ehelyett a megtĂ©vesztĂ©st a közpolitika szintjĂ©re emeltĂ©k. A jelensĂ©get a nyugdĂjpĂ©nztárak elleni hajsza intĂ©zmĂ©nyesĂĽlĂ©se mutatja legĂ©rzĂ©kletesebben, ahogy az egĂ©sz államszervezet a pĂ©nztárakra szabadul, ahogy a stigmagyártĂł műhelyek megalkotják kĂłdszavaikat (eltĹ‘zsdĂ©ztĂ©k), ahogy a kiragadott, kizárĂłlag a hamis teĂłriát alátámasztĂł számokhoz kapcsolt vádak elĹ‘hĂvják a bankokkal Ă©s a „mögöttĂĽk állĂł erĹ‘kkel” szemben amĂşgy is folyamatosan Ă©bren tartott indulatokat.
KĂ©rdĂ©s, hogy e gyakorlat vĂ©g nĂ©lkĂĽli kiterjesztĂ©sĂ©nek van-e hosszĂş távon is bekasszĂrozhatĂł hozama. A semmit nem Ă©rtĹ‘k seregĂ©vel, ha kell, meg lehet-e majd bármit is Ă©rtetni? Amikor már nem lesz elĂ©g arrĂłl papolni, hogy nehĂ©z, mondhatni, kĂĽlönleges idĹ‘ket Ă©l át a világ, Ă©s ez minket sem kĂmĂ©l. Amikor a változás-váltás konkrĂ©t következmĂ©nyeit nem lehet csupán rĂ©gi közmondásokba, egymondatos poĂ©nokba, cĂ©lzatosan válogatott adatokba, pláne nem elĹ‘ĂtĂ©letekbe csomagolni.
Illetve: dehogynem lehet. Csakhogy a hatása kiszámĂthatatlan. Illetve: dehogy kiszámĂthatatlan.
Tamás Ervin Ărása ide klikkelve Ă©rhetĹ‘ el a Nol.hu-n. |