Kidobott pénz? |
2011-08-08 07:30:51 |
|
Lassan már ott tartok, hogy én is táviratozok Gyurcsány kabinetfőnökének, mint anno Csontváry Kosztka Mihály Tivadar Ferencz József kabinetfőnökének, mikor hírét vette, hogy gyengélkedik: Királyt kitenni a napra! Olyannak érzem néha magam, mint autópályán Józsi bácsi a Trabantban – nézd már Mama, ez a sok baromarcú itten mind szembejön velünk! Onnan jutott ez eszembe, hogy elolvastam Gyurcsány legfrissebb posztját (A megvertség szaga) a facebookon, ahol önkéntes száműzetésének nehéz napjait tölti, csendesen szemlélgetve a kapcsolat portálon magára hagyott népének csendes agóniáját és hálát ad a sorsnak, hogy a virtuális világban nem terjednek a szagok, így a pusztulás szagát legalább nem kell személyesen szagolgatnia. Megértem őt, hiszen a nyaralásnak van most itt az ideje – majd mire Orbán kifárad, mi kipihentek leszünk, oszt akkor aztán csihipuhi, hegyibe az irgalmát! A poszt megint fontos dolgokat feszeget, és még az én megállapításaimnál is bölcsebbeket tesz közkinccsé, ami sem nem csoda, sem nem okozhat szerzőjének nagy nehézséget, emellett mondhatnánk, a mélyenszántás a baloldal vezető politikusának kvázi munkaköri kötelessége is. Hát csalódásra ok nincs, hiszen elolvashattam, hogy Orbán „nem tartja érvényesnek a szociálisnak hazudott népszavazás előtti stratégiáját, miszerint a középosztálynak össze kell fognia a nehéz helyzetben lévő családokkal.” Csak félve jegyezném meg, hogy szerintem Orbánnak sok mindene nincsen. Nincs például erkölcsi gátlása, nincs például az országgal szemben érzett felelőssége, nincs neki lassan egy világos pillanata sem, és én ezekkel egysorban említeném a stratégiát is, mely ugyancsak nincs neki. De ha van, akkor volt Sobri Jóskának is, aki a magyarság felvirágoztatását pénztárcáik és a nők füléből kitépett fülbevalók eltulajdonításával kívánta megvalósítani. Nagy kár, hogy a kezdeti sikereket saját bandája felvirágoztatásán túl nem tudta országos méretekre is kiterjeszteni, talán az idő volt kevés, vagy a külkapcsolatai alakultak rosszul – mi is már csak ebben reménykedhetünk Viktátorral kapcsolatban. Azért azon elcsodálkoztam - mintha Gyurcsány úgy vélné, hogy Orbánnak van stratégiája. Én inkább a taktika virtuózának tartom őt, aki jól megtanulta a focipályán, hogy ha az ellenfél hátvédje bele akar rúgni, akkor időben odébb kell vonszolni a seggét és utána záros határidőn belül fel kell rúgni, de ezt azért én nem nevezném stratégiának. Olyan benyomásom támadt, mintha Gyurcsány elvesztette volna szem elől az axiómát, mely szerint Orbán az olyan mondatokkal is hazudik, melynek a végén kérdőjel van – tehetséges kommunikátor, kétségkívül. Azt is írja Gyurcsány, hogy ha szociális-, gazdasági-, műveltségi alapon nem lehet megszerezni a többséget, akkor eszmei, ideológiai tábort kell szervezni, melynek összetartó ereje túlmutat az anyagi világ haszonelvűségén. Talán Klára asszony elmondhatná neki a nagy titkot, hogy nem kell itt már Orbánnak semmit sem szervezni, olyan szilárd tömbben áll mögötte a demagóg hülyeség, az ostoba nacionalizmus és a csodavárás, hogy az isten műtrágyája is kevés lenne a szétrobbantásához, ami tulajdonképpen nem lenne nagy baj, legalább együtt lehet tanulmányozni és kezelni őket. Szart lapátolni is könnyebb, ha nem nekünk kell összegereblyézni, ugye. Nem kell a szocialisták által vezetett (?) tábor szokásos homoiousios vs homoousios vitáival babrálni – komcsikat a Dunába, zsidókat meg utána a kokerókkal (na, kik ők? A jó választ adók között kisorsolok egy doboz gyantát…) együtt! – oszt jónapot. Ez a mai Magyarországon bőven elég egy szilárd eszmei ideológiai tábor összekovácsolásához és kitart egy darabig még akkor is, mikor az eszme bajnokai már nyelik az éhkoppot, az alantas ösztönök többnyire erősebbek a józan észnél…Aztán megtudhattunk a posztból egy-két dolgot arról, hogy „a Fidesz narratívák, értelmezési keretek versenyét nyeri meg folyamatosan. Így történt az őszödi beszéddel, vagy a 2006. októberi rendőri intézkedéseivel kapcsolatban. Most újabb ilyen verseny közepén vagyunk. És a Fidesz ellenzéke – benne a szoci párt is – meg védekezik, magyarázkodik. Ez a politikai halál útja.” Gyurcsány ugyan rengeteg utat épített és a sors nagy igazságtalansága, hogy a nevét nem Baross Gáborral, hanem a bostoni kéjgázdemizsonos gyilkossal emlegetik együtt (a kéjgázdemizsont Moldovától loptam, biztosan lopott ő is már mástól, tán csak elnézi nekem…) de speciel a politikai halál útját Viktor építette, Gyurcsány csak kövezgette jószándékkal, kultúrával meg egy tetemes adag naivsággal. Olyan volt kormányzása idején, mint a liba, aki - miközben azzal bíztatja magát a róka szájában, hogy nem kell beszarni, - állandóan a kulturált viselkedés szabályainak betartására szólítja fel a rókát, bízva abban, hogy a róka is demokrata. Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek. Ezeket a kordonbontáskor rabosítani kellett volna, és amikor Orbán a Kossuth téren ultimátumot adott a kormánynak, akkor a tribün tövéből kellett volna elvinni és a hatályos törvények alapján megvádolni állam elleni összeesküvés vezetésével meg a dabasi kamionparkoló szüzeinek erőszakos megpocsékolásával - a vád második felét később lehetett volna ejteni. És ugyanúgy be kellett volna csukdázni a televíziószéház elleni támadás után a vezetőket és a végrehajtókat, mint ahogy Butaházyt lesittelték, aztán lehetett volna egy-két évig vizsgálgatni az igazságot, merthogy spontán módon ilyesmi nem történhetett volna meg. A szomszéd cellában pedig szívesen kellett volna látni a rendőrfőkapitányokat, akik elfelejtették a szakmát. Hogy ez csak korai leépülésüknek köszönhető, vagy esetleg egy befolyásos, gazdag régi barátjuk instrukciói alapján történt, azt is el lehetett volna vizsgálgatni. De hát ezeket a finomságokat Gyurcsány majd a maga bőrén megtapasztalhatja, mindenesetre egy biztos: a nép az erőt tiszteli, még ha berzenkedik is ellene. Magyarember nem demokrata, magyarember szeret félni. Meg kellene tanítani szabadnak lenni. Apropó – ki vezényli a szocialisták kommunikációját? Kidobott pénz… A PuPu blogján megjelent írás ide klikkelve érhető el. |
Sétálgatok itt a sivatagban, bánatosan szemlélem a nem túl üde környezetet, időnként a zsebembe nyúlok és kiveszem belőle a Bölcsek Kövét. Ábrándos tekintettel megnyalom (kéretik nem egyéb ötletekkel ellátni…) Darabideig már megint tudok majd roppant bölcseket írni, jobbnál jobb ötletekkel ellátni a számomra kedves politikai oldalt, de úgy tűnik, hiába szórom én a gyöngyöt a khm... - szóval a szocialista politikusok elé.