Orbán Viktor a legfrissebb hírek szerint át is engedte Navracsics miniszter urat a vizsgán. Az én álláspontom legnagyobb sajnálatomra sajnos nem változott. Vélhetően nem csak én gondolom úgy, hogy Navracsics Tibor, mint afféle eminens diák az elmúlt napokban már igazán jól szerepelt, mondjuk úgy, hogy a "beugrót simán hozta" azzal, hogy Gyurcsány fejét problémamentesen igyekezett "tálcán felkínálni" korunk legnagyobb fülkeforradalmárának.
2009. november 20-n a reggeli órákban felkerült egy írás az egyik Veszprém megyei internetes portálra. (Klikk ide!)
2009. 11.20. 10.16. A rezgőre állított telefonomra jön egy hívás Navracsics Tibortól. Nem tudom fogadni, mert éppen helyettesítek, és dolgozatot íratok a Lovassy Gimnáziumban.
Amikor ránézek a kijelzőre, hogy ki is a hívó fél, átfut az agyamon, „Ez igen! Gyorsan jutnak el az információk az érintettekhez!” Azért gyorsan írok egy sms-t, a frakcióvezető úr részére, nehogy úgy érezze, nem akarok vele szóba állni.
A szöveg: Szia! Csak kb. 12 óra körül tudlak hívni, akkor kereshetlek?
Szinte ugyanekkor jön egy sms a mobilomat percekkel előbb „megrezegtetőtől” az alábbi szöveggel!
Kedves Sándor! Csodálkozva és meglepetéssel látom, hogy immáron másodszor támadsz meg azért, mert részt veszek egy rendezvényen. Ha figyelnél a mondanivalómra is, nyilván máshogy vélekednél. Azt hittem ennél többre becsülsz. Sajnálom, hogy így döntöttél.
Nem igazán értem minden sorát az üzenetnek. Nem jut eszembe, mi is az a másik ügy, amiben Tibor szerint őt „támadom”. S azt sem igazán értem, miért ez a zárómondat, hogy „Sajnálom, hogy így döntöttél.” Ebből valami olyasmit érzékelek, mintha Tibor valamiféle „büntetést” helyezne számomra kilátásba. Írok rá azonnal egy választ (így utólag úgy vélem, talán túlságosan is udvariasat). Mégiscsak a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának frakcióvezetője akart beszélni velem és ugyanakkor úgy vélem a dolgozatíró diákokat ezzel a tevékenységemmel bizonyosan nem zavarom.
A szövege:
Kedves Tibor! Most épp egy dolgozatot íratok és délig tanítok! Eszem ágában sincs támadni, de a véleményem egy Téged is nehéz helyzetbe hozó rendezvényről el fogom ezután is mondani, ugyanakkor kimondottan tisztellek! Szívesen beszélgetek Veled, ha Te is tudsz időt szakítani rá!
S miközben ezeket a sorokat írom, azon jár az eszem, amiről valóban meg is vagyok győződve. Nem is értem hogyan nem látja át ez az okos és képzett ember, hogy neki is ártott a helyi (fideszes) bizottsági elnök azzal, hogy felkérte előadónak. Még ha lett volna annyi előrelátás bennük, hogy a baloldalról is felkérnek egy szakpolitikust, aki ebben a kérdéskörben hitelesen tud megszólalni, akkor senki sem vélheti a könyvátadási ceremóniát kampányrendezvénynek. Így viszont egyértelmű sokak fejében, hogy Navracsics úr a közelgő választások miatt és elsősorban, mint politikai közszereplő kapott ezen az eseményen jelentős feladatot.
Erre az üzenetre már nem jött válasz.
2009.11.20. 11.56. Hívom Navracsics Tibort, de Ő nem veszi fel, vagy nem tudja felvenni.
Másnap 2009. 11.21 - én 10.30 körül írok egy újabb sms-t a képviselő úrnak.
Miközben megírom az sms-t, megint azon töröm a fejem, vajon miért nem akarja a frakcióvezető úr megbeszélni velem a történteket? Ha felhívott, akkor talán mégis fontos volt és megérintette az, amit mondtam. Az első sms üzenete alapján viszont már olyan érzésem volt, mintha csak azt kívánta volna jelezni, nem várta volna tőlem, hogy kritikusan nézem, merem nézni veszprémi „fellépéseit”. S felötlött bennem, talán Ő tényleg azt hiszi, felkészültsége és adott kérdéskörökben meglévő szakmaisága felülírja, hogy ne a következő választások országgyűlési képviselőjelöltjeként és a Fidesz parlamenti csoportjának frakcióvezetőjeként lássák elsősorban közszerepléseikor.
Nos, az sms szöveg:
Kedves Tibor! Elküldenéd sms-ben egy olyan elektronikus címed, amit Te olvasol? Írtam egy pár sort, Neked, amit örülnék, ha elolvasnál! Szép hétvégét! Üdv.: Sanyi
Kb. fél órán belül jött a válasz! Bevallom nem azzal a tartalommal, amire számítottam.
Kedves Sándor! Nekem nincs beszélnivalóm egy olyan emberrel, aki csupán azért kampányrendezvénynek tart valamit, és bojkottálja, mert én részt veszek rajta. Amikor Te igazgató voltál, Medgyessy Péter és Magyar Bálint egymásnak adták a kilincset a gimnáziumban-sohasem kifogásoltam a dolgot. Te pedig már másodszor hirdetsz ellenem bojkottot úgy, hogy nem is tudod miről akarok beszélni.
Ezek a sorok újra gondolatok egész sorát indítják el bennem. Nem akar beszélni velem? Rendben, értem én, hogy megsértődött az általam eddig tényleg kellően megfontoltnak hitt ellenzéki vezető. Akkor viszont miért akart beszélni velem telefonon, alig 3 órával a cikk megjelenése után? Logikusan az következik belőle, csak azt akarta éreztetni velem, jobb lesz, ha vigyázok a személyét érintő kritikákkal. S valóban fenyegetésnek szánta, a „Sajnálom, hogy így döntöttél.” mondatot. Egyre inkább erősödik meg bennem az érzés, ez bizony akkor valami olyasmit üzen csupán, Te kis csibész, ezután majd megnézheted magad! Azon is elég hosszasan meditálok, vajon miért keverte bele igazgatói múltamból Medgyessy Péter és Magyar Bálint Lovassys látogatását. Akkoriban sokan támadtak ellenzéki körökből azért, mert a miniszterelnök és oktatási miniszter a Lovassyban „kampányolt” persze csak a nyelvi előkészítő osztályok bevezetése mellett. A történet 2004 májusára nyúlik vissza. Borzasztóan büszke voltam arra, hogy a Lovassyban, a város képviselő-testületének értő támogatásával elindulhat a nyelvi előkészítő képzés az iskolánkban. Ez komoly innovációs lépésnek számított és szerintem már magában hordozta azt a sikert, ami végül egy eredményes 860 millió forintos címzett támogatás elnyeréséhez vezetett, s amiből 2007 októberére kívül-belül, új tornaterem létesítésével újult meg az ország egyik legjobb gimnáziuma. Azon is elidőztem, mit is csinált ekkor a politika világában a ma országszerte nagy ismertségnek örvendő, akkor már a városi Fidesz elnökeként is tevékenykedő, parlamenti frakcióvezető. Úgy tudom 2003-tól már a Fidesz kabinetfőnöke volt, s város elnökként igencsak tágra nyitott szemekkel figyelhette, mit „művelnek” a baloldaliak későbbi politikai terepének fontos színhelyén. S felvillant a fejemben az a régi ismeret is, mintha ekkoriban a Fidesz alelnöke (Pokorni Zoltán) azért is utazott Veszprémbe, hogy kritizálja a sajtó előtt a miniszterelnöki és miniszteri látogatást iskolánkban. (Emlékeim szerint mindezt az egyik helyi egyházi intézményben mondta el.) S vélhetően Navracsics úr, mint kabinetfőnök és a városi Fidesz elnöke is tudott erről a „megmozdulásról”. Igaz, nem ő mondta ki a nyilvánosság előtt, amiről szerintem vele is egyeztethettek. Persze bárhogyan is volt, ha ma ezt írja sms-ben, akkor igencsak mélyen hagytak nyomot benne az akkoriban a Lovassyban történt események.
Az viszont még mindig nem világos, miért is írja, hogy ez a közelmúltból már a személyét érintő második bojkottom lenne ellenében. Aztán mégis bevillan, talán arról lehet szó, hogy a városi szocialisták egyikeként én sem mentem el az október 23-i Melocco szobornál zajló városi ünnepi rendezvényre. Nem titkolva azt, eléggé furcsa és az eddigi gyakorlattól eltérő döntésnek vélem, hogy a közelgő választások előtt a városi Fidesz elnöke, a Fidesz országgyűlési frakciójának vezetője az ünnepi szónok. Tényleg azt gondolja Tibor, az ő esetében ez csak másodlagos? Hiheti komolyan, hogy őt nem politikusként látják elsősorban?
Ennyire elveszítette volna realitásérzékét?
A Veszprémi Védegylet által elkészíttetett alkotást másokkal ellentétben én nem dr. Brusznyai Árpád, hanem a Védegylet és a Védegylet tagjaiként is jegyzett fideszes képviselők elkülönülésre is alkalmas emlékhelyének tekintem csupán. Olyan emlékhelynek, amiről 3 évvel ezelőtt épp maga a Védegylet tagjaként is büszkélkedő Navracsics Tibor nyilatkozott úgy, nekik szükségük van egy olyan helyre, ahol elkülönülve ünnepelhetnek. (Akkoriban mindenki jól értette az üzenetet, azt, hogy kitől is akar a Fidesz helyi vezetője elkülönülni.)
Na, de térjünk vissza az üzenetre, amire a következőket válaszoltam.
Kedves Tibor! Medgyessy miniszterelnökként, Magyar miniszterként volt a Lovassyban. Sajnálom, hogy nem tudjuk megbeszélni az ügyet és az érveim sem akarod elolvasni, a tiszteletem megmarad az irányodban, s most sem a szakmaiságodat bíráltam! Üdv.
Erre az üzenetre már nem érkezett válasz, s úgy látom le is zárulhat ezzel az sms váltással egy korszak kettőnk eddig a felszínen minden bizonnyal viszonylag korrekt kapcsolatában. Ma úgy értékelhetem az elmúlt időszakot, én kellően igyekeztem tisztelni politikai ellenfeleim egyik ismert „karnagyát”. Bár a parlamenti hozzászólásainak egy része meglehetősen demagógnak hangzott az én fülemben is, mindig elütöttem azzal, végzi a feladatát, és még egy frakcióvezető sincs abban a helyzetben, hogy politikai arculatát csak saját belátása alapján alakítsa. S néha bizonyosan olyat is kell mondania, amivel talán szívvel-lélekkel maga sem képes teljes mértékben azonosulni.
Az üzenetváltás végeredményeként most úgy gondolom, Navracsics úr ezek szerint már szintén eljutott oda, hogy nem igazán érdekli mások, s főleg nem egy szoci álláspontja. Leginkább már ő is csak önmagára figyel. S ő is elhitte azt, kezében mára annyi hatalom összpontosul, hogy mások véleménye, s tudása az ő véleményével szemben semmiképpen nem lehet azonos súlycsoportban és éppen ezért feltétlen tiszteletet vár el, s egyéb reakciókra nem is kíváncsi. Ez eléggé sajátságos értelmezése a demokráciának. A feltétlen tisztelet elvárása veszélyes vizekre vezet. |