Magyarország kormányfője eltávolodik a demokráciától, a jogállamiságtól és Európától. Orbán Viktor lélegzetelállító tempóban nyirbálja meg a felügyeleti szerveket, irányítja a sajtót, kényszermunkával és a munkatáborokkal próbálkozik – a válság által túlterhelt EU pedig csak nézi.

Ahogyan Orbán szétszedi Magyarország demokráciáját

Vajon Brüsszel annyira el van foglalva az euró megmentésével, hogy most már más témákkal egyáltalán nem is képes foglalkozni? Vajon a kis, periferiális Magyarország túl jelentéktelen ahhoz, hogy napirendre kerüljön? Vagy egyszerűen csak az EU nincs felvértezve az Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz hasonló brutálpopulistákkal szemben? Mindenesetre aggasztó az a hallgatás, amellyel Európa Orbán politikáját fogadja.

Hiszen Orbán – amióta pártja, a Fidesz a konzervatív-nemzeti kereszténydemokratákkal koalícióban⁽²⁾ kétharmados többséggel rendelkezik – nem titkolja, hogy el van szánva “az egész ország átépítésére”. Ennek során az első naptól kezdve lélegzetelállító tempót mutatott: leépítette a Költségvetési Tanácsot,⁽³⁾ megnyirbálta az Alkotmánybíróság és a Nemzeti Bank hatáskörét. Az országgyűlés szavazógéppé silányodott, amely futószalagon hagyja jóvá a törvényeket.

Januártól június végéig Magyarország tudhatta magáénak az Európai Unió Tanácsának elnökségét, így az európai nyilvánosság különleges figyelme irányult rá. Igazuk lett mindazoknak a kétkedőknek, akik arra figyelmeztettek, hogy az elnökség múltával Orbán ismét gázt ad: még egy hét sem telt el azután, hogy Magyarország megszabadult az elnökség nyűgétől, Budapesten máris 550 újságírót bocsátottak el a közmédiától. Ősszel várhatóan további négyszáznak fognak felmondani.

Aligha meglepő, hogy ez mindeddig az Orbánnal szemben kritikus újságírókat érintette. Ezenkívül a közmédiát egy központi hírszerkesztőségben fogták össze, amelynek politikai főszerkesztője az a Papp Dániel, aki korábban a radikális jobboldali Jobbik párt tagja volt és a szélsőjobbos Echo TV-nél dolgozott.⁽⁴⁾

Azt a kevés független médiát, ami még megvan, szabályosan megfojtják. Az utolsó balliberális újságok részben már nem tudják személyzetüket megfizetni, mert – mintha csak szellemkéz műve lenne – elmaradnak a hirdetések. Ehhez járul még az a vészesen homályos előírás, amely Magyarország sajtóját “kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra” kötelezi.

Ennek betartásáról az úgynevezett Médiatanács ítélkezik, amely kivétel nélkül a Fidesz embereiből áll, és amelynek elnöke már tíz évvel ezelőtt kinyilvánította, hogy a legfőbb célnak “a száz százalékos véleménymonopólium megteremtésének” kell lennie “a médiában”.⁽⁵⁾ Mindezt rögzíti az új médiatörvény, amelyre az EU kozmetikai változtatások után rábólintott.

Kényszermunkát és munkatáborokat terveznek

A Klubrádió, az utolsó adó, amely még megkockáztatja, hogy kritikusan és megalapozottan tudósítson, szintén a túlélésért küzd. Először valamennyi állami intézmény visszavonta hirdetési megbízásait, most pedig a médiahatóság újra kiosztja a frekvenciát. Természetesen a Klubrádió is pályázhat a frekvenciára – végtére is Magyarország demokratikus ország. Csakhogy a frekvencia most a duplájába kerül.

Ja, és még egy kikötés: a hatóság szórakoztató adót óhajt. Ez azt jelenti, hogy az adásidő 60 százalékában popzene megy, és hogy az adásidő egynegyedét helyi tudósításoknak és vidám történeteknek kell szentelni. Magyarán: a Klubrádió számára az idő 15 százaléka maradna fenn arra, hogy azt tegye, amiért az utóbbi tíz évben egyre nagyobb hallgatottságot kapott: az önálló kutatásokon alapuló, független adások sugárzása és politikai szempontból jelentős témák megtárgyalása.

Azokban pedig tényleg nincs hiány: a munkanélküliség leküzdésére a kormány kényszermunka és munkatáborok bevezetését tervezi. Aki 90 napon túl van munkanélküliként bejelentve, azt rendőri felügyelet mellett építkezésekhez segédmunkára lehet küldeni. A Népszabadság című napilap szerint a munkásokat helyben konténerekben szállásolják el; az építkezések a lakóhelytől akár hat órányi távolságban is lehetnek.

Régóta teljesen immunis

A Parlament azt is elfogadta, hogy az eddigi 350 helyett a jövőben csak 14 vallási közösség élvez állami elismerést. A többi közösségnek újra kell az Országgyűlés elismeréséért folyamodni; az elismert egyházak viszont kétszeres juttatást kapnak az adópénzekből és ezzel elszámolniuk sem kell.

És éppen a napokban támogatta egy parlamenti különbizottság, hogy a szocialista elődkormányokat “politikai bűncselekmény” miatt bíróság elé állítsák. A grémium hozzátette, hogy amennyiben a hatályos jog nem bizonyulna elégségesnek a politikusok megbüntetésére – mégiscsak a három egykori miniszterelnökről, Medgyessy Péterről, Gyurcsány Ferencről és Bajnai Gordonról van szó -, akkor ezeket a törvényeket a lehető leggyorsabban, visszamenőleges hatállyal kell megváltoztatni. ⁽⁶⁾

Ha valaki Orbán híveinek feltenné a kérdést, hogy vajon a munkatáborok létesítése alkalmas intézkedés-e egy demokráciában, hogy egy arra vonatkozó parlamenti döntés, hogy mi egy vallási közösség, nem sérti-e a vallásszabadság szellemét és hogy visszamenőleges hatályú büntető törvények nem sértenek-e elemi jogállami elveket – alighanem megvonnák a vállukat.

Először is, a kormányzat a választóira, illetve a magyar nemzet megmentésére vonatkozó történelmi feladatára való hivatkozásában régóta teljesen immúnis bármilyen, kívülről jövő bírálattal szemben. Amikor Thomas O. Melia, az USA külügyi helyettes államtitkára megbírálta Orbán kormányzási gyakorlatát, akkor azt kapta meg Szijjártó Pétertől, Orbán szóvivőjétől, hogy “senki nincs abban a helyzetben, hogy bírálja a magyar kormányt, amely arra kapott felhatalmazást a választóktól, hogy az országot újra felépítse”.⁽⁷⁾

Másodszor, Orbán szakadatlanul azzal rágalmaz, hogy a nyugati demokráciaprojekt kifutó modell, amiért is ideje, hogy ezek a locsogó izgága demokraták kapjanak egyet a fejükre: “adtunk néhány kokit, leesett néhány saller” – így idézi Majorosi Ádám újságíró Stargarten című blogjában,⁽⁸⁾ a magyarországi helyzetről szóló egyik legjobb német nyelvű forrásban a miniszterelnököt, amint azt a politikáját ért európai bírálatról kérdezték.⁽⁹⁾

Rendkívül érdekes volt a beszéd, amelyet Orbán éppen a napokban az erdélyi Tusnádfürdőn tartott, ahol a jobboldali konzervatív romániai magyarok közössége minden évben nyári egyetemet rendez. Orbán beszédét a következő mondattal lehetne összefoglalni: Magyarországtól tanulni annyit jelent, mint megtanulni győzni. A Nyugat, mint már elhangzott, a tönk szélére jutott, „a világ, amelynek értékkeretei között éltük az életünket, elveszíti a jelentőségét”.⁽¹⁰⁾

Saját megoldások

Orbán szerint az adósságok olyan nyomasztóak, hogy be fog következni az összeomlás, ezért Magyarországnak minél gyorsabban el kell távolodnia ettől a süllyedő hajótól, ami azonban nem jelent veszteséget, hiszen találtunk saját megoldásokat, lásd a médiatörvényt. Azt mondja, lefogadja, hogy az angolok a News of the World botrányuk után olyan médiatörvényt fognak megfogalmazni, „amely egyenesen félelmetesen hasonlítani fog a mienkre”.⁽¹¹⁾

A magyar nemzetnek (amely kifejezést beszédében 49 alkalommal idézi fel) csak jó, ha Magyarországnak el kell válnia Európától, végtére is az ország az elmúlt száz évet „természetellenes állapotban töltötte”.⁽¹²⁾ A „természetellenes” történéseket előszámlálva egy sorba állítja a megalázó trianoni szerződést, a második világháborút, a szocialista diktatúrát és az 1990 utáni gazdasági hanyatlást, úgy, ahogy szívesen hasonlítja össze a brüsszeli előírásokat is a szovjet elnyomással.

Neki és kormányának köszönhetően Magyarország új úton jár, Közép-Európa új hatalmi központtá fog erősödni, és Magyarország folytatni fogja forradalmát.

Hogy az hová vezet? Ezt olyan pontosan senki nem tudja. De amikor néhány hete Budapestre látogatott Ven Csia-pao kínai miniszterelnök, Orbán megdicsérte a kínai kommunisták „fantasztikusan sikeres politikáját”⁽¹³⁾ és azzal kérkedett, hogy országa nyújtja a befektetőknek „Európa legstabilabb politikai rendszerét”.

Az Amerikai Népszavában ma megjelent írás további források megjelölésével  ide klikkelve érhető el.