Az unió válságos helyzetben levő országaihoz képest ez a „nyolc év alatt 27 százalék” akár irigység tárgya is lehetne.
IdeĂrok nĂ©hány számot – de csak a 2008–2011 közötti idĹ‘szakra nĂ©zve. A GDP-hez mĂ©rt Ărországi államadĂłsság három Ă©v alatt 44-rĹ‘l 112 százalĂ©kra; a görög 110-rĹ‘l 157-re; a spanyol 39-rĹ‘l 68-ra növekedett Ă©s Olaszországnak is „sikerĂĽlt” e pár Ă©v alatt 14 százalĂ©kkal növelnie amĂşgy is magas adĂłsságrátáját.
És akkor folytassuk azzal, hogy Nagy-Britanniában a válság elĹ‘tt 43 százalĂ©k volt e ráta, a tavalyi Ă©v vĂ©gĂ©n 76 százalĂ©k; Franciaországban 2002-ben 57 százalĂ©k, most 90 felĂ© araszol. Mivel a magyar parlament Fidesz–KDNP vizsgálĂłbizottsága Ă©s maga SzijjártĂł PĂ©ter alelnök is utalt bizonyos „kĂĽlsĹ‘ kĂ©nyszerekre” – nyilván magára a válságra –, ugyancsak nyugtázzuk, hogy a kĂ©rdĂ©ses idĹ‘szakban a magyar eladĂłsodottság-növekedĂ©s csak tĂzszázalĂ©kos volt, ami elĂ©g erĹ‘s Ă©rv amellett, hogy a válság egyáltalán nem a „kiszolgáltatott” Magyarországot tiporta le legkemĂ©nyebben.
Viszont föl lehet tenni ugyanazokat a kĂ©rdĂ©seket, amelyekkel az albizottság kĂsĂ©rletezett Magyarországon. Vajon mennyi rossz gazdaságpolitikai döntĂ©s elĹ‘zte meg vagy kĂsĂ©rte a válságokat?
TĂ©ny, hogy Magyarországon sok. Noha – szöges ellentĂ©tben az albizottság állĂtásával – a vásárlĂłerĹ‘-paritáson számolt GDP 2002 Ă©s 2008 között egyfolytában növekedett (az IMF szerint legalábbis), borzasztĂł tĂ©vedĂ©s volt az egĂ©sz „jĂłlĂ©ti rendszerváltás”, a 13. havi juttatások bevezetĂ©se, az áfa csökkentĂ©se, a minimálbĂ©r adĂłmentessĂ© tĂ©tele. A politikusok nem számoltak azzal, hogy a GDP növekedĂ©se, az ország jövedelemtermelĹ‘ kĂ©pessĂ©ge nem tud lĂ©pĂ©st tartani a vállalt kötelezettsĂ©gekkel, a teljesĂtĂ©shez hitelek kellenek, azok pedig a magyar lakosság hihetetlenĂĽl alacsony megtakarĂtásai miatt csak kĂĽlföldi forrásokbĂłl fedezhetĹ‘ek, ennek valamennyi árfolyamkockázatával.
De! MiĂ©rt nem mĂ©rte föl az eszeveszett ingatlanfejlesztĂ©s kockázatait a madridi Ă©s a dublini kormány? MiĂ©rt nem figyelmeztette az izlandi kormány a bankjait, hogy hazárdjátĂ©kot játszanak? MiĂ©rt tudott csalni hosszĂş Ă©veken át a görög kabinet? MiĂ©rt engedte el bankjait a brit kormány felĂĽgyelete a pĂłrázrĂłl? Vagy ha nagyot akarok lĂ©pni: miĂ©rt hagyta a Bush-kormány „bedĹ‘lni” a Lehman Brothers befektetĹ‘ bankot, s ezzel elindĂtani egy tragikus láncreakciĂłt?
Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy ha Szijjártó logikája kiterjesztve volna értelmezhető, akkor mindazok, akik e döntésekben elmarasztalhatók, azoknak rács mögött volna a helyük.
Ide kattintva Ă©rheti el AczĂ©l Endre Ărását a Nol.hu-n. |