A legtöbb, amit elértek, az a kémügy volt, de abból is ki kellett hátrálniuk. Látványosan gyönge lábakon áll az a vád, amiről semmit sem mernek elárulni. 

 

De nem tanultak az esetből semmit. Kétségbeesetten kapkodnak, mint Bernát a ménkőhöz, és gyermeki örömmel teszik közzé a pillanatnyi ötleteiket. Most például azt, hogy majd ők jól bűncselekménnyé nyilvánítják az államadósság növelését, persze visszamenőleg, és akkor aztán nyakon csípnek mindenkit Medgyessytől Bajnaiig. Na jó, legalább Gyurcsányt biztosan, és végül is az a lényeg.

 

Aztán kénytelenek lesznek észrevenni, hogy maguk alatt verik a csalánt. 

 

Az még csak hagyján, hogy volt 2001-ben is választási költségvetés, amikor hitelből ment a népjólét, mert a matolcsyzmus már akkor se volt elég. Odáig nyilván nem menőlegezzük vissza a törvényt, elvégre magunknak írjuk; mondjuk, hogy pont 2002 májusáig érvényes. Alkotmánybíróság nem fogja elkaszálni, Schmitt Pál nemcsak aláírja, de még virágot is rajzol mellé. Tehát az államadósság növelése innentől bűncselekmény, aki ilyet tett, annak tömlöcben a helye, továbbá takarodjon a közéletből. Medgyessy és Gyurcsány bizony növelték az államadósságot, és éppen 2002 után: nincs mese, bűnösök.

 

Orbán Viktor ezzel szemben éppenhogy csökkenti az adósságot, munkaalapú, öngondoskodó államot épít, sőt egyenesen háborúban áll a deficittel. Naponta futnak be a győzelmi jelentések, tengeralattjáróink e hónapban háromszázezer bruttóregisztertonna államadósságot semmisítettek meg. Nem lennék most az államadósság helyében!

 

 

Ennélfogva Orbán Viktor nemhogy nem bűnös, hanem annak az ellenpólusa: jótét lélek, a haza megmentője, szent ember.

 

Csakhogy a bűncselekmény olyan dolog, aminek az előkészületét is büntetik. És sajnos az alig egy éves, közismert feljegyzések szerint Orbán Viktor azzal az elképzeléssel kezdte kormányzását, hogy a deficitet hetes százalékra óhajtotta emelni, az előirányzott 3,8 helyett. Ez körülbelül nyolcszázmilliárd forinttal növelte volna az államadósságot. Ezzel a nagyvonalú tervvel utazott Brüsszelbe, ahol aztán hátsó lábaira állva alázatosan előadta Barroso Bácsinak. Barroso Bácsi azonban pattintott az ostorával, és egy árva tizedszázalékot sem engedett.

 

Na ezzel kezdődött a Széll Kálmán-terv, a szolgálati nyugdíjak megvonása, a kollektív jogok és szakszervezetek megsemmisítése, és a közmunkaprogram. Ezek az egyébként szimpatikus és támogatandó intézkedések nem úgy fogantak meg, hogy ült Orbán Viktor a fügefa alatt, és megvilágosodott, ráébredt a jóléti társadalom végére és rövid vajúdás után megszült egy államelméletet. Hanem bele lett verve a fejébe neki, majd farkát behúzva hazapironkodott Brüsszelből. Az ő eredeti terve pontosan az volt, ami a szocialistáké: vegyünk fel hitelt, hogy ne kelljen csinálnunk semmit. Amit most tesz, azt kényszer alatt teszi.

 

Nos, ha az adósság növelése bűncselekmény, akkor Orbán Viktor egy bűnöző hajlamú elem, akit állandó megfigyelés alatt kell tartani, és csak addig lehetünk nyugodtak, amíg van, aki idomítsa és fegyelmezze. Óriási szerencséje az országnak, hogy hatalma mégsem akkora, amilyennek tűnik. Az előkészületért pedig minimum egy felfüggesztett jár neki.

 

Valójában persze az adósság növelése nem bűncselekmény. Rossz politika, ennek megfelelő a következménye is. Akiről úgy gondolja az ország, hogy gyengén kormányzott, azt nem választja újra. Ez a büntetés, nem több és nem kevesebb. Szánalmas jogi erőlködéssel fenyegetni az ellenfeleket, az szintén rossz politika. Nem éppen bűncselekmény, de ha komolyan megpróbálkoznak vele, az már különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett rossz politika lenne. 

 

Ebbe is bele lehet bukni, és még száz más ügybe. Előbb vagy utóbb menni kell. Ha viszont a koncepciós pereket végigviszik, azzal ezt a manővert elfogadhatóvá teszik. Bukásuk után pedig egy szavuk nem lehet, amikor ugyanennek a törvénykezésnek a rosszabbik végén találják magukat. 

Tóta W. Árpád írása ide klikkelve érhető el a blogján.