Mert igaz ugyan, hogy miközben EurĂłpa hajĂłja a viharos tengeren hánykolĂłdik, addig a magyarokĂ© már rĂ©g hátat fordĂtott a zátonyoknak, vagy valami ilyesmi a tusnádfĂĽrdĹ‘i beszĂ©d nyomán, ám egy hĂłnappal ezelĹ‘tt mĂ©g ugyanez az EurĂłpa ugyanennek a szĂłnoknak a beszĂ©dĂ©ben Ă©ppen erĹ‘södĹ‘ben volt, nem kis rĂ©szben, sĹ‘t kizárĂłlag az Ĺ‘ soros elnöki erĹ‘feszĂtĂ©seinek köszönhetĹ‘en.
AzĂ©rt Ă©rdekes ez, mert miközben pĂ©ldául a soros EU-elnöksĂ©g alatt „az EurĂłpa Parlament izgága kötekedĹ‘inek adtunk nĂ©hány kokit, leesett nĂ©hány saller, kiosztottunk nĂ©hány baráti tarkĂłn legyintĂ©st”, mĂ©g elĹ‘tte páros lábbal rĂşgtuk ki az IMF-t, eligazĂtottuk a világ összes pĂ©nzĂĽgyi szervezetĂ©t, mindenfĂ©le jogvĂ©dĹ‘ intĂ©zeteket, gazdasági elemzĹ‘ket s az egĂ©sz nyugati sajtĂłt, itthon egy diszkrĂ©t interjĂş jelent meg a HĂrszerzĹ‘ honlapján az IMF magyarországi vezetĹ‘jĂ©vel.
Mi áll ebben az interjúban? Hogy az IMF a tavalyi s az idei januári viták során megfogalmazta a kritikáit, „de az azóta beköszöntött változásokat csak üdvözölni tudjuk. Ahogy azt a legújabb jelentésünkben hangsúlyoztuk, a Széll Kálmán Terv és a konvergenciaprogram iránya és célkitűzései általában nagyon üdvözlendőek, és a legtöbbjük konzisztens a gazdaságpolitikai ajánlásainkkal, amelyeket tavaly, vagy éppen a korábbi időszakokban fogalmaztunk meg.”
ĂŤgy, szĂł szerint. AmibĹ‘l ugyebár kĂ©t eshetĹ‘sĂ©g adĂłdik. A bátor Matolcsy miniszternek sikerĂĽlt annyira ráijesztenie az IMF-re, hogy az összecsinálta magát, s hirtelenmindent rendben lĂ©vĹ‘nek talál a kormány programjában, sĹ‘t vezetĹ‘i azĂłta már a felvĂ©telĂĽket kĂ©rtĂ©k a lakĂłhelyĂĽkhöz legközelebbi Fidesz-szervezetbe. Vagy pedig arrĂłl van szĂł, hogy miközben egyre nagyobb a szája a mi bátor szĂłnokunknak, szĂ©pen azt teszi, amit mondanak neki; mĂg Ĺ‘ a pĂ©nzes világ pusztulásárĂłl beszĂ©l, a legforradalmibb nemzeti erĹ‘nk valĂłjában az IMF, ahhoz kĂ©pest mindenkĂ©pp, amit Ă©s ahogyan a szĂłnok beszĂ©l.
Mindezzel csak azĂ©rt hozakodtam elĹ‘, hogy jelezzem: elĹ‘bb-utĂłbb ezt is be kell majd adni a hĂvĹ‘knek. VegyĂĽk Ă©szre: a miniszterelnök környezetĂ©ben csakugyan emberfeletti, sĹ‘t az emberi Ă©rtelmet meghaladĂł munkát vĂ©geznek, hogy a lehetĹ‘ legkĂ©sĹ‘bb derĂĽljön ki, micsoda világnagy blöffrĹ‘l van szĂł. JĂł, a Nyugat az Ĺ‘ pĂ©nzvilágával elintĂ©zve, de már pĂ©ldául egy miniszteri bejelentĂ©s szerint elĹ‘fordulhat, hogy a tegnap mĂ©g hĹ‘siesen visszavásárolt Ă©s nemzeti szimbĂłlummá elĹ‘lĂ©ptetett Mol-paketteket holnap eladja a kormány, ráadásul vesztesĂ©ggel, amihez már valamivel nehezebb lesz ideolĂłgiát találni, hiszen a hĂvĹ‘k mĂ©g az elĹ‘zĹ‘t is csak most emĂ©sztik. Ezeknek a most már havi, sĹ‘t heti szĂneváltozásoknak a megmagyarázásához immáron nem elegendĹ‘k a hofigĂ©zai „szopok, nyalok, gombot varrok” figurák, ezt az egĂ©szet már csak bomlott elmĂ©vel lehet követni. Akárhogyan is hányjuk-vetjĂĽk, a legĂşjabb kori magyar törtĂ©nelemben mĂ©g soha ennyi miniszter, tanácsadĂł, szĂłvivĹ‘, publicista, hĂrszerkesztĹ‘ nem csinált magábĂłl pojácát, mint most; azĂ©rt mĂ©g az ötvenes Ă©vekben sem kellett fĂ©lnaponkĂ©nt mást mondani, a humánerĹ‘forrásnak volt ideje kellĹ‘ mĂ©lysĂ©gben hozzáhĂĽlyĂĽlni a mondandĂłhoz.
Most viszont, ahogy látjuk, már eleve kész az anyag.
Megyesi Gusztáv (az Élet Ă©s Irodalom munkatársa) Ărása ide klikkelve Ă©rhetĹ‘ el a Nol.hu-n. |