Álombál

2011-07-24 12:32:24

Nézem a 186. Anna-bálról készült fényképeket. Csodálatos ruhaköltemények, elvarázsoló környezet, ínycsiklandó ételek. S azonnal az jut az eszembe, vajon mennyien képesek ezt a pompát ma megfizetni? Olvastam valahol, hogy egy ideig őszinte ámulattal, majd irigykedve nézte a nép a Versailles-i kastélyban zajló szemgyönyörködtető csodát is, aztán

 -amikor már csak fonnyadt zöldségeket és még kenyeret sem osztottak nekik- egyszer csak megindult és elsöpört mindent a megvadult tömeg.

A történelem ismétli önmagát? Egyre fejlettebb szintre, de végül is ugyanahhoz az alapvető problémához jutunk el ciklikusan? Az elosztás pár évtized alatt olyan mértékben válik igazságtalanná, hogy elemi erővel tör majd ismét elő, a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!” forradalmi gondolata? Ahogyan ma állnak az országban a dolgaink, a „szövőlány ismét cukros ételekről álmodik, nem tud kartellekről”.

A Balaton Soundon a boltban vett kőbányai sörrel a kezükben csak a kerítésen kívül ringhatott a zenére azoknak a lányoknak a csípője, akiknek nem volt több mint tízezer forintja a belépőre. S az Anna-bálon is sokan csak képzeletben táncolhatták többször végig sok tízezer forintos ruhakölteményekben a táncparkettet álmaik lovagjával. Nem vitte el őket életük első báljára sem a munkanélküli, sem a minimálbéren, vagy feketemunkákból élő papa. S reményük sem lehet bejutni ebben az életükben abba a vonzón csillogó világba, amit a Duna Tv jóvoltából, -ha akartak- kivülről azért még megcsodálhattak.

Vissza...