Ezen szörnyülködik most a fél ország, hogy ugye milyen mondatok ezek már nyelvtanilag is, de főleg, hogy honnét veszi a bátorságot valaki, hogy ilyen cinikusan, fenyegetőn, zsarolón stb., de annyira, hogy a polgármester kénytelen volt a végén följelentést tenni a rendőrségen.
Holott nincs ezzel a beszĂ©ddel semmi baj; ezeknĂ©l precĂzebb, kifejezĹ‘bb mondatok el se hangozhatnának a mai Magyarországon. Plusz, hogy ez az ember volna a tipikus magyar ĂşjbunkĂł, olvasom valahol. Már miĂ©rt volna Ăşj, kĂ©rdem; ezer Ă©ve Ă©lnek Ă©s telefonálnak tĂ©rsĂ©gi emberek ugyanĂgy tárgyszerűen Ă©s sallangmentesen; szerencsĂ©tlen rendĹ‘rnyomozĂł, akinek majd kiszignálják a följelentĂ©st, nem is fogja Ă©rteni, hogy mit kell neki kivizsgálnia, egĂ©sz Ă©letĂ©ben ilyen mondatok között Ă©lt.
A tĂ©rsĂ©gi ember ráadásul nem hord susogĂłt, kocsijábĂłl nem bömböl egĂ©sz nap lakodalmas zene, sĹ‘t ennek az embernek kĂ©t diplomája Ă©s a pár szĹ‘leje mellett vĂztározĂłja van, ami akár hobbi, akár a termĂ©szet erĹ‘ihez valĂł kĂ©tsĂ©gbeesett ragaszkodás kifejezĹ‘dĂ©se, társadalmilag mindenkĂ©ppen hasznosabb, mint ha kártyaklubokba vagy futballmeccsre járna, Ă©s estĂ©nkĂ©nt a szeretĹ‘jĂ©t vernĂ©.
Több mint egy Ă©ve nĂ©zzĂĽk, vagy inkább bámuljuk, hogyan működik az ország nemzetileg egyĂĽtt, kikhez Ă©s kik által jutnak el a források tĂ©rsĂ©gileg Ă©s jĂłváhagyásilag, de ilyen egyenes beszĂ©det mĂ©g nem hallottunk. Nincs semmi „nĂ©zd, kĂ©rlek” meg „üljĂĽnk be valahová, s beszĂ©ljĂĽk meg”, hanem egybĹ‘l bele a másik kĂ©pĂ©be (fĂĽlĂ©be), hogy kuss, itt az van, amit Ă©n akarok. S figyeljĂĽk meg: ez az ember nem többes számban beszĂ©l, hogy „amit akarunk, amit jĂłváhagyunk”, hanem vállalja önmagát: Ĺ‘ szemĂ©lyesen fingatja meg, ha kell, az egĂ©sz tĂ©rsĂ©get; nem mellesleg ez a beszĂ©d echte szociolĂłgiai tanulmány, hogy mire lett itt betanĂtva ez az Ăşj vĂ©grehajtĂł rĂ©teg, Ă©s milyen országberendezkedĂ©sre.
Ehhez kĂ©pest az entellektĂĽel sehol sincsen: ahogy valami baj van, mellĂ©beszĂ©l. Gulyás frakciĂłvezetĹ‘-helyettes a nemzethez szĂłlĂł ĂĽzenetĂ©ben Ăgy Ărt az ĂĽgyrĹ‘l: „A FidesznĂ©l azt valljuk, hogy nem a szavak, sokkalta inkább a tettek beszĂ©lnek”. Nota bene, ha ez igaz, s azt veszem, hogy az Ĺ‘szödi beszĂ©d is beszĂ©d volt, akkor itt Gyurcsány Ferenc nyilvános rehabilitálása vette kezdetĂ©t, s borul az a korábban naponta hangoztatott tĂ©zis is, miszerint a politikusnál a szĂł maga a tett, azaz mindenki beszĂ©lhet, amit akar, abbĂłl semmi se következik.
Lázár frakciĂłvezetĹ‘ aztán arra a fölvetĂ©sre, hogy egyetĂ©rt-e parlamenti embere fenyegetĹ‘zĂ©sĂ©vel, azt felelte, „a megbántottság, a felindultság vagy a csalĂłdottság rossz mondatokat ad az ember szájába”, a lĂ©nyeg az, hogy azokat utĂłlag tiszta fejjel rendbe tegyĂ©k, márpedig Ĺ‘k azokat a mondatokat rendbe is teszik, lárifári, papperlapapp, ahogyan az a nagykönyvben meg van Ărva.
„Nem!”, felelte a térségi ember határozottan arra a kérdésre, hogy akkor is kap-e Gyöngyöspata pályázati pénzt, ha jobbikos induló nyeri a választást, s mindenki mindent azonnal értett. Megengedem, az „Oszt jó napot” sokkal kiérleltebb és irodalmibb kifejeződése az uralkodó hatalmi filozófiának, de ne felejtsük el, hogy nem ülésteremben vagy sajtótájékoztatón, hanem immáron a terepen vagyunk: célratörő beszéd, műbőr kalap.
Megyesi Gusztáv (az Élet és Irodalom munkatársa)
Ide klikkelve Ă©rheti el a Nol.hu-n a cikket. |