A felelős szerkesztő és/vagy Béci bácsi felelőtlensége

2011-07-23 09:39:43

Olvasom a Veszprémi 7 Nap július 22-i számában, hogy Darcsi felelős szerkesztő úr megint "belebotlott" Béci bácsiba. S ahelyett, hogy veszprémieket elsősorban érdeklő, helyi ügyekben értekeztek volna, mint pl. hogy mit keresett Vona könyvbemutatója a Veszprémi Utcazene Fesztiválon (a Jobbik politikai haknijáról terjedelmes írás számol be a hetilapban), inkább az egyházügyi törvény megújításáról, ennek értelméről elmélkedtek, sajnos igencsak felszínesen.

 Béci bácsi akár ki is akadhatott volna azon, -ha egyszer az Óbudai fideszes polgármester joggal vélte felháborítónak, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a benzináremelés ellen a Sziget Fesztivál nagyszínpad előtti területére tervez a Fesztivál idejére demonstrációt- hogy, Porga Gyula miért nem tartotta fontosnak megvédeni a veszprémiek egyik legértékesebb kulturális rendezvényét a Jobbik gátlástalan tolakodásától.

Válthattak volna persze szót arról is, valójában miért Nemesvámosra akar most Veszprém rendkívül költséges módon kerékpárutat építeni (és 2012 és 2013-ban előzetes kötelezettségvállalással erre közel 70 milliót elkölteni), amikor hiányzik még a kerékpárút számos más Veszprémen belüli területen is? (Pl. a Jutasi lakótelepen, vagy Kádárta és Gyulafirátót között, amely "települések" valójában szintén Veszprém részei.)

Na, de Béci bácsinak a nemrég elfogadott új egyházügyi törvény izgatta a leginkább a fantáziáját. S aki azt gondolná, hogy Béci bácsiknak pl. az fájt, hogy az 1981-ben a Kádári érában egyházként elismert Magyarországi Metodista Egyház miért veszíti el 30 év után a "kétharmad" döntésének akaratából az egyházi minősítést, az alaposan téved. (Iványi Gábor metodista lelkész keresztelte meg Orbán Viktor két legidősebb gyermekét, aztán elkövette azt a hibát (?!), hogy ugyanazon a Demokratikus Charta rendezvényen emelt szót Orbán készülő új rendszere ellen, ahol Gyurcsány Ferenc is.)

Magyar Béla bácsi arról győzködte a mi felelős szerkesztőnket, hogy a döntés után még így is milyen jól állunk. Hisz nálunk 14 egyházat fog ezután elismerni az állam, kereken hétszer többet, mint ami pl. az általunk sok szempontból irigyelt finneknél a valóság. S mindezt honnan tudja? Hát a médiából! Amit persze a felelős szerkesztőnk sem tart megbízható forrásnak. Béci bácsi azon megjegyzésére, hogy mindezt a Tv-ben mondták, Darcsi felelős szerkesztő is azt válaszolja, „hát akkor nem tuti...”, aztán persze mégis jóváhagyja -mert miért is mondták volna, ha nem így van. Pedig tényleg nem így van. Magyarországon ma úgy látszik közpénzből bátran lehet bármekkora hazugságot igaznak nyilvánítani. Ehhez csak a múltat kell megváltoztatni, s a jelenhez igazítani. G.Orwell* már régen (1948-ban) megírta ennek a technikáját az 1984 című művében, s így talán a Fidesznek sem lesz nehéz ezt a módszert akkor előbb-utóbb tökéletesen lekoppintania. Az „Igazság- minisztérium”, ahol a hazugságokat gyártják, már lehet, hogy áll is? (a „Bőség-minisztérium” Pintér Sándor vezetésével is létrejön hamarosan!)

Miközben azt állítja az írás, hogy Finnországban 2 egyház van, az igazság az, hogy a finn állam jelenleg nem 7-szer, hanem 27-szer több, összesen 54 egyházat ismer el, igaz csak kettőnek biztosít kivételezett helyzetet. (Lsd. Policy Solutions gyorselemzése, táblázatok.) Az igazán nagy baj az, hogy nemcsak egy ilyen „apróságban” mondja a hazugságot igazságként „Béci bá”. Ugyanis azt jelenti ki Darcsi felelős szerkesztő e heti glosszájában, hogy nem sérült drasztikusan a vallásszabadság. Sőt! Épp ellenkezőleg!

Vajon ezt gondolják most a metodisták? S más egyházak tagjainak ezrei, tízezrei is, akik most már csak az egyesületi formát választhatják? S akik nem is reménykedhetnek persze ezután semmiféle állami támogatásban. (Sokkal inkább retteghetnek a vagyontárgyaik állam általi einstandolásának egy túl közeli lehetőségétől?**)  Miért nem azon meditált el inkább Béci bácsi, hogy miként lehetséges az, hogy egy állítólag az önállóan nem is létező KDNP 4 képviselője által benyújtott és szakértők által akkor még meglepően jónak ítélt törvénytervezetből, hogyan válhatott az utolsó pillanatban benyújtott módosításoknak köszönhetően mégis egy olyan jogszabály, amelynek az alkalmazása során már nem a bíróság dönt az egyházak bejegyzéséről, hanem maga a "kétharmad" döntheti kénye-kedve szerint el (tetszésük szerint bármikor megváltoztatható mutatók alapján), hogy kik működhetnek egyházként és kik, milyen csoportosulások nem.S még ha mindezeket Magyar Béla bácsi mondaná, annyira nem is lennék felháborodva. Na, de mi van akkor, ha a felelős szerkesztő csupán egy disszociatív*** személyiség és Béci bácsi nem is létezik? S Béci bácsi így valójában nem más, mint maga a felelős szerkesztő, pontosabban a szerkesztő fantáziájának az egyik riasztó „agyszüleménye”?

* G.Orwell 1984.c regényének tartalma 

** Bartus László: Arcul veretve

***A disszociatív személyiség kialakulása nem más mint a tudatzavar egyik formája. Az ilyen típusú zavarnál az általános eset az, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt is tud élni. A másik kialakult személyiségnek a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei. Sokszor csupán két személyiség van jelen, de előfordulhat bármennyi, akár még százan is lehetnek. A betegek felénél tíz fölötti a számuk. Hogy valaki hány alszemélyiséget alkot magának, főként az elszenvedett trauma nagyságától és gyakoriságától, illetve a személy életkorától és sérülékenységétől függ. Az alszemélyiségek lehetnek különböző neműek, bőrszínűek és különbözhet az életkoruk is. Tudomásul veszik, hogy ezek a tulajdonságok adottak, de ragaszkodnak az önmagukról alkotott képhez.

Vissza...