Az indĂtványok mindegyike amiatt támadta a mĂłdosĂtást, hogy a hatáskör szűkĂtĂ©sĂ©vel az OrszággyűlĂ©s bizonyos szabályozási tárgykörökben korlátlan, ellenĹ‘rizhetetlen hatalomra tesz szert, márpedig egy jogállamban egyik hatalmi ágnak sem lehet korlátlan hatalma.
Az AlkotmánybĂrĂłságnak mindenekelĹ‘tt abban a kĂ©rdĂ©sben kellett állást foglalnia, hogy a hatásköre szűkĂtĂ©sĂ©t lehetĹ‘vĂ© tevĹ‘ alkotmánymĂłdosĂtás vizsgálatára van-e egyáltalán hatásköre. Ehhez kĂĽlföldi pĂ©ldákat hĂvott fel, majd saját gyakorlatát elemezte, mindkĂ©t esetben adĂłs maradt azonban a koherens Ă©rvelĂ©ssel.
A kĂĽlföldi pĂ©ldák elemzĂ©se maga is hivatkozik olyan esetekre, amikor az alkotmányvĂ©dĹ‘ szerv konkrĂ©t alkotmányi felhatalmazás nĂ©lkĂĽl terjeszti ki saját hatáskörĂ©t az alkotmány tartalmi vizsgálatára. AbbĂłl azonban, hogy vannak ezzel szemben olyan államok, amelyekben az alkotmány megváltoztathatatlan elemeit maga az alkotmány nevezi nĂ©ven, nem következik, hogy ahol ez nem törtĂ©nik meg, ott az alkotmányosság bizonyos absztrakt normáival össze nem egyeztethetĹ‘ alkotmánymĂłdosĂtást az alkotmánybĂrĂłság ne vizsgálhatná.
Az AlkotmánybĂrĂłság felidĂ©zte egy 1994-es döntĂ©sĂ©t, amely szerint „Ha valamely rendelkezĂ©st az országgyűlĂ©si kĂ©pviselĹ‘k kĂ©tharmadának szavazata az alkotmány elĹ‘Ărásai közĂ© iktatott, az az alkotmány rĂ©szĂ©vĂ© vált, fogalmilag sem lehet annak alkotmányellenessĂ©gĂ©t megállapĂtani.”
Ez egyelőre formális érvnek tűnik, amely mindössze azon az alapon zárja ki egy norma felülvizsgálhatóságát, hogy az hol foglal helyet a jogforrási hierarchiában.
Az indokolás azonban ennĂ©l tovább is megy: „(…) a magyar alkotmánynak nincsenek olyan, az alkotmányozĂł hatalom által kiemelt, megváltoztathatatlannak tartott rendelkezĂ©sei, amelyek alkotmányos mĂ©rcekĂ©nt kötelezĹ‘en figyelembe veendĹ‘ek lennĂ©nek akár a hatályos alkotmány mĂłdosĂtásának, akár egy Ăşj alkotmány elfogadásának esetĂ©n.”
A testĂĽlet ezzel önmaguknál fogva nem lĂ©tezĹ‘nek tekint olyan alkotmányos alapĂ©rtĂ©keket, amelyekre korábban vaskos határozatokat alapozott, amikor egy-egy alkotmányi rendelkezĂ©s konkrĂ©t tartalmát megállapĂtotta. Nem mĂ©rce tehát az alkotmány mĂłdosĂtásakor sem az emberi mĂ©ltĂłság feltĂ©tlen tisztelete, sem a jog uralma Ă©s kiszámĂthatĂłsága, hiszen ezek változtathatatlanságát nem mondja ki szövegszerűen az alkotmány. S valĂłban, ha tovább olvassuk az indokolást, tĂ©nyleg ez a következtetĂ©s adĂłdik. „Az AlkotmánybĂrĂłság az alkotmány — absztrakt vagy konkrĂ©t – Ă©rtelmezĂ©se során alkotmányos követelmĂ©nyeket állapĂt meg (…). Ezen Ă©rtelmezĂ©se során azonban az AlkotmánybĂrĂłság nem lĂ©p tĂşl az alkotmány Ărott szövegĂ©n Ă©s Ă©rtĂ©krendjĂ©n.” Eszerint, ha nincs változtathatatlan, önmagában lĂ©tezĹ‘ mĂ©rce, amellyel az alkotmánymĂłdosĂtás megĂtĂ©lhetĹ‘, Ă©s az AlkotmánybĂrĂłság az Ă©rtelmezĹ‘ tevĂ©kenysĂ©ge során sem lĂ©p tĂşl az alkotmány Ărott szövegĂ©n Ă©s Ă©rtĂ©krendjĂ©n, akkor kijelenthetĹ‘, hogy az Ărott szöveg Ă©s az Ă©rtĂ©krend egy Ă©s ugyanaz.
VĂ©lemĂ©nyem szerint a saját gyakorlatához mĂ©rten következetlen az AlkotmánybĂrĂłság, mert hamis Ă©rvekkel igazolta, hogy az alkotmánymĂłdosĂtás vizsgálatára ne lenne hatásköre.
Az indokolás ezt követĹ‘ rĂ©sze ugyanakkor kĂ©tsĂ©get sem hagy afelĹ‘l, hogy az imĂ©nt idĂ©zett Ă©rvelĂ©s –felfogása szerint – csak formálisan zárja el az AlkotmánybĂrĂłságot az alkotmánymĂłdosĂtás vizsgálatátĂłl. A továbbiakban az indokolás rendkĂvĂĽl sĂşlyos aggályokat fogalmaz meg az alkotmányos fĂ©kek Ă©s ellensĂşlyok rendszerĂ©nek felborĂtása Ă©s az alkotmány napi politikai okokbĂłl törtĂ©nĹ‘ sorozatos mĂłdosĂtásai miatt.
„Az AlkotmánybĂrĂłság hangsĂşlyozza, hogy az alkotmányos jogvĂ©delem egyszer már elĂ©rt szintje Ă©s garanciális rendszere nem csökkenthetĹ‘, alapelemeinek köre nem szűkĂthetĹ‘, csak – egĂ©szen kivĂ©teles esetben –más alapjog vĂ©delme Ă©rdekĂ©ben, a szĂĽksĂ©gessĂ©g-arányosság mĂ©rcĂ©jĂ©nek figyelembe vĂ©telĂ©vel Ă©s Ăşgy, hogy az Ă©rintett alapjogok lĂ©nyeges tartalma ne sĂ©rĂĽljön. Az ennek nem megfelelĹ‘ alkotmányvĂ©delmi szint csökkentĂ©se ellentmond az alkotmányos jogállam követelmĂ©nyĂ©nek.”
„Ha az alkotmányozĂł hatalom egy korábban az AlkotmánybĂrĂłság által megsemmisĂtett törvĂ©nyszöveget Ăşgy kĂván ismĂ©t elfogadtatni, hogy azt beemeli az alkotmányba, kivonva ezzel annak felĂĽlvizsgálatát az AlkotmánybĂrĂłság hatáskörĂ©bĹ‘l, ez az alkotmányozĂł Ă©s törvĂ©nyhozĂł hatalomnak olyan beavatkozása a hatalmi ágak egyensĂşlyát biztosĂtĂł rendszerĂ©be, amely alkotmányos alapjogok sĂşlyos sĂ©relmĂ©vel jár/járhat. Az alkotmányozĂł Ă©s a törvĂ©nyhozĂł hatalom ilyen »egyĂĽttműködĂ©se« esetĂ©n az AlkotmánybĂrĂłság hatalma vĂ©szesen meggyengĂĽl, Ă©s nem tudja alapjogvĂ©delmi feladatait ellátni, sĂ©rĂĽl az alkotmányos alapjogok vĂ©delme, a társadalom tagjai – alkotmányos jogaik vĂ©delmĂ©re szolgálĂł eszközök hĂján – kiszolgáltatott helyzetbe kerĂĽlnek.”
„Amennyiben magába az alkotmányba Ă©pĂt be az alkotmányozĂł hatalom olyan szabályokat, amelyek az alkotmányos jogállamot Ă©s az alkotmányos demokráciát, az alapjogok vĂ©delmĂ©nek szintjĂ©t rontják, csökkentik vagy garanciákat Ă©pĂtenek le, az AlkotmánybĂrĂłság nem Ă©lhet az alkotmányba foglalt rendelkezĂ©sek megsemmisĂtĂ©sĂ©nek jogával, de jelezheti, sĹ‘t – kĂĽlönösen szĂ©lsĹ‘ esetben –jelezni is köteles ezt a tĂ©nyt mĂ©g az alkotmányozĂł hatalom számára is.”
Ugyanazon Ă©rvek mentĂ©n azonban, amelyek mentĂ©n a bĂrák az aggodalmukat kifejeztĂ©k, el kellett volna jutniuk a támadott rendelkezĂ©sek megsemmisĂtĂ©sĂ©ig. Aggodalmával ugyanis az AlkotmánybĂrĂłság megcáfolta korábbi állĂtását, miszerint az alkotmány Ărott szövegĂ©n belĂĽl (valĂłjában: azon tĂşl) ne lenne mĂ©rce, amellyel mĂ©g az alkotmány Ărott szövegĂ©nek mĂłdosĂtása, vagy egy akár Ăşj alkotmány is megĂtĂ©lhetĹ‘.
A mostani határozatbĂłl kiolvashatĂł gyenge figyelmeztetĂ©s nem elegendĹ‘ annak megakadályozásához, hogy a kormánypárt kĂ©nye-kedve szerint bármit beleĂrjon az alkotmányba. BeleĂrhatĂł tehát az is, hogy a továbbiakban a nemzetközi kötelezettsĂ©gvállalásainkat nem tekintjĂĽk irányadĂłnak, Ă©s beleĂrhatjuk azt is, hogy holnaptĂłl visszamenĹ‘leg van halálbĂĽntetĂ©s. Mint az alkotmánybĂrĂłsági határozatbĂłl tudjuk, nincs olyan mĂ©rce, amely ezt kizárná. E pillanatban csak a jogalkotĂł nyájas jĂłindulatának köszönhetĹ‘, hogy ez mĂ©gsem törtĂ©nik meg. Egy hivatását valĂłban betöltĹ‘ AlkotmánybĂrĂłság kontrollja mellett azonban a hatalom jĂłindulata Ă©rdektelen lenne.
Nehéz Posony Márton (ügyvéd)
Az Ărás a Nol.hu-n jelent meg, amelyet ide klikkelve Ă©rhet el.
(Az Ărás teljes szövege olvashatĂł a szerzĹ‘ blogján: http://npmarton.blogspot.com) |