A hĂrek szerint az anyag annyira komoly, hogy a MokĂ©p filmfesztivált akar rendezni a gyűjtemĂ©nybĹ‘l. Az mármost a kĂ©rdĂ©s, hogy vajon Ăşgy negyven Ă©v mĂşlva, amikorra a mai vezetĹ‘k a miniszterelnöki ĂgĂ©ret szerint visszavonulnak a fáradságos Ă©s önfeláldozĂł hatalomgyakorlástĂłl, mibĹ‘l lehet majd fesztivált rendezni, marad-e utánuk bármifĂ©le kulturálisan Ă©rtĂ©kelhetĹ‘ hagyatĂ©k. AzĂ©rt Ă©rdekes ez, mert a mai pártállami elitnek szinte minden tagját ismeri az ország, a kulcsembereket mindenkĂ©ppen, több mint hĂşsz esztendeje állnak reflektorfĂ©nyben, a nyilvánosság elĹ‘tt váltottak frizurát, pártot, vallást, világnĂ©zetet, ismerjĂĽk szokásaikat, hobbijukat, de arrĂłl mĂ©g soha egyetlen sort se lehetett olvasni, hogy filmet nĂ©ztek volna vagy szĂnházba mentek, ha nem is hetente, de legalább egyszer egy Ă©vben.
Látott már valaki Orbán Viktor kezében könyvet? Látta már őt valaki az Operában?
Ennek már csak azĂ©rt is van kĂĽlönös jelentĹ‘sĂ©ge, mert, mint tudjuk, a vezĂ©r nem szimpla miniszterelnök, hanem pĂ©ldakĂ©p, sĹ‘t mĂ©g annál is több: már a puszta megjelenĂ©se is vallási rĂ©vĂĽletet okoz hĂvei körĂ©ben, nem mindegy tehát, hogy milyen szemĂ©lyes pĂ©ldával jár elöl. Ehhez kĂ©pest mĂ©g egy nyomorult operett sincs BĂłni grĂłffal, Miska fĹ‘pincĂ©rrel, ami pártállami vezetĹ‘k számára leginkább emĂ©szthetĹ‘; szomorĂş, de e tĂ©ren mĂ©g Bástya et. is elĹ‘rĂ©bb tartott. Megengedem, negyven Ă©v mĂşlva a szĂ©les látĂłkörű, nĂvĂłs kikapcsolĂłdásra szomjĂşhozĂł polgár legfĹ‘bb kulturális programja nem a mozi meg a szĂnház lesz, hanem a fehĂ©rvári meccsre járás, a kor Medicije pedig festĹ‘k, szobrászok támogatása helyett közĂ©ppályás sor vásárlására költi bĹ‘kezűen a pĂ©nzĂ©t; nehogy azt higgyĂĽk, hogy olyan távol állunk ettĹ‘l.
Következik-e mindebbĹ‘l bármi? Az nyilvánvalĂł, hogy az elĹ‘zĹ‘ rezsim sem azĂ©rt szűnt meg, mert a pártállami elit sok filmet nĂ©zett, Ă©s a remekművek hatására belátta, hogy nagyon nem jĂł, amit művel, ezĂ©rt elszĂ©gyellve magát lemondott hatalmárĂłl, ám abban azĂ©rt lehet valami, hogy ez a rettenetes nagy gyökĂ©rsĂ©g, amellyel az ország ĂĽgyeit intĂ©zik, valamikĂ©ppen öszszefĂĽggĂ©sben van a brutális műveletlensĂ©ggel. Olyan országban, amelyben a köztársasági elnök estĂ©nkĂ©nt Ărni tanul, a kormányfĹ‘ Ă©s az olvasás egyĂĽtt emlegetĂ©se pedig legalább akkora oximoron, mint KövĂ©r LászlĂł Ă©s a halkĂ©s, nagyon rosszul szoktak vĂ©gzĹ‘dni a dolgok.
Azt nem mondom, hogy a magyar Ă©rtelmisĂ©gi mind közmunkán fogja vĂ©gezni valamelyik árokparton vagy futballstadionban, de hogy az elkövetkezendĹ‘ negyven Ă©vben nem lesz tĂşl elĹ‘nyös az ötvennĂ©l nagyobb szĂłkincs, az biztos. Itt van egy párt, immáron másodszor kormányon, Ă©s Rockenbauer Zoltánon kĂvĂĽl egyetlen olyan minisztert, politikust nem tud felmutatni, aki egyszerre művelt, intelligens, Ă©s mĂ©g gerince is van.
Az Origo egyĂ©biránt megkĂ©rdezett kĂ©t ellenzĂ©ki politikust, hogy milyen filmet ajánlana a Fidesz-vezetĹ‘knek megtekintĂ©sre. Mindketten a Keresztapát emlĂtettĂ©k az egyre nyilvánvalĂłbb analĂłgia okán. SĂşlyos tĂ©vedĂ©s: Don Corleone maga volt a kifinomult ĂzlĂ©sű, művelt, szĂ©les látĂłkörű, de mindenekelĹ‘tt demokratikus gondolkodásĂş vezetĹ‘.
A szerző Megyesi Gusztáv (az Élet és Irodalom munkatársa)
A cikk forrása ide klikkelve érhető el a Nol.hu-n. |