Orbán rendszere a félelemre épül |
2011-07-13 19:27:39 |
|
Bozóki András a Közép-európai Egyetem (CEU) oktatója, Gyurcsány Ferenc egykori kulturális minisztere interjút adott a Beszélőnek. A Fidesz első pártprogramjának egyik szerzője, aki a tavalyi választásokon az LMP támogatására buzdított, a mostani beszélgetésen értékelte a zöldpárt eddigi teljesítményét és elemezte a politikai helyzetet, a fideszes berendezkedést. LMP Eszerint hiába veszítette el a Fidesz tavalyi szavazóinak egyharmadát, mert lelkileg ők még nem állnak készen arra, hogy átálljanak az ellenzékhez. A politikusok iránti bizalmatlanság viszont mindegyik pártot sújtja, így lehet, hogy 45 százalék körüli tetszési indexszel Orbán Viktor lehet az ország legnépszerűbb vezetője. A kormánnyal szembeni tiltakozások között még nincs valós kapcsolat, „külön–külön tüntetgetnek, […] egyelőre a társadalomban megindult erjedés még nem ért össze, ezek a csoportok még nem találtak egymásra”. Amíg a szocialisták úrrá nem lesznek a rendszerváltás utáni legnagyobb politikai hitelvesztésen, valamint amíg az LMP országos pártként meg nem szervezi magát, és el nem hiteti a választókkal (elsősorban a Fideszben csalódottakkal), hogy kormányképes erő, addig aligha történhet meg a politikai átrendeződés. Nagyobb a baj annál, mintsem az alapjogvédelem és kulturális sokszínűség megóvásának programja – amin a zöldpárt leginkább ügyködik – elegendő lenne. A 2008-ban elindult súlyos társadalmi–gazdasági válság óriási politikai vákuumot teremtett, amibe sikeresen türemkedett be a Fidesz, ám tulajdonképpen maga az LMP is válságtermék, ez magyarázza, hogy görcsösen a Fidesz és az MSZP közé helyezi el magát. „Az LMP-t valamifajta farkasvakság sújtja ebben a kérdésben. Abba a helyzetbe sodródnak, hogy elvileg támogatniuk kell a Budai Gyula-féle elszámoltatást – amely nem más, mint a politika kriminalizálásának politikája –, legfeljebb csak annak túlkapásai ellen emelnek szót” – mondja Bozóki. Úgy tűnik, ilyen értelemben Karácsony Gergely legutóbbi népfrontos ajánlata valódi fordulatot jelenthet a „Gyurcsány, Orbán egykutya” szemléletéhez képest. „A mostani helyzetben a Fidesszel való összefogás olyan lenne, mint a Szakasits Árpád-féle szociáldemokraták közeledése a kommunistákhoz az 1948-as pártegyesülés előtt.” A Fidesz kettős politikát visz, amihez az LMP-nek nem könnyű viszonyulni, egyelőre még nem is sikerült széles csoportokat megnyerni maguknak. Bozóki jó iránynak tekinti, hogy az LMP egyre többet foglalkozik a szociális kérdésekkel. Ami már csak azért is fontos, mert ha se ő, se az MSZP nem teszi, csak a Jobbik fog tovább erősödni. „Sok konzervatív, mérsékelt jobboldali szavazó van, akik elégedetlenek Orbán Viktor politikájával, már a nagytőkések és a középvállalkozók között is, csak még nem mernek kiállni a nyilvánosság elé. Ez is egyik jellemzője a kiépülő rendszernek, jelesül, hogy a félelem kultúrájára próbál építeni, és így igyekszik beszűkíteni a független beszéd társadalmi tereit.” A Fidesz De mi is Orbánék célja a politológus szerint? „Retorikai szinten gazdasági szabadságharcról, bankellenességről, az IMF kiűzéséről lehet hallani, miközben valójában az állam elfoglalása és központosítása folyik, ráadásul nemcsak egy párt, hanem egy vezér uralma alá hajtása. Ez egyben azt is jelenti, hogy az államot nemcsak a közszolgáltatások javítására próbálják használni, hanem egy új osztálypolitika megvalósítására – ennek korai csíráit már az első Orbán-kormány idején láthattuk –, amelynek következtében növekszik a gazdagok és a szegények közötti távolság, és többé-kevésbé nyílt hangulatkeltés folyik a romák, a mélyszegénységben élők és a lecsúszó alsó középosztály ellen. Ennek a szemléletnek a klasszikus megnyilvánulása Lázár János hírhedt elszólása, hogy aki kevésre vitte az életben, »az annyit is ér«. Ez egyfajta latin-amerikanizálódás, a szociáldarwinizmus szélsőséges megnyilvánulása, amelyet – hogy a lecsúszás ne legyen olyan fájdalmas – nacionalista-populista propagandába csomagolnak. Ez a védekezni kevésbé tudó társadalmi csoportokat érinti hátrányosan. Emellett az elitváltás célját szolgálja az egyes értelmiségi csoportokkal, tudósokkal, írókkal és művészekkel szemben folytatott, meg-megújuló, rasszista és homofób hecckampány. A kormánypropaganda szerint a külföldi tőkével szemben erősítik az államot, de valójában a kormányzat nem arra használja az államot, hogy megerősítse a veszélyeztetett rétegek pozícióját, hanem arra, hogy még lejjebb nyomja őket. Az államhatalmat e hatalom jelenlegi birtokosai a társadalom kettészakítására használják. Az államot nem a befogadás, hanem a kirekesztés eszközévé teszik. Amit csinálnak, az nem doktriner, hanem opportunista, sőt, cinikus hatalmi politika, amelyben a nacionalizmus és a populizmus retorikája csak eszközértékű. Ezzel »pántlikázzák« a lényegében neoliberális [később Bozóki neokonzervatívnak nevezi – a szerk.] gazdasági politikát.” Bozóki szerint egy ideig úgy látszott, mintha Orbánék államkapitalista gazdasági modellt követnének. „De ma már egyre inkább úgy látom, hogy ez inkább a politikájuk füstje, mint a lángja. A Nyugat-ellenes, nemzetieskedő, háborús és »férfias« retorika csupán annak elfedésére szolgál, hogy a Fidesz valójában a társadalmi különbségek növelésében érdekelt. […] nemcsak arra kellene figyelni, hogy a Fidesz-kormány privatizál-e vagy államosít. Ennél fontosabb kérdés, hogy valójában mire használja az államot. Lehet, hogy épp az államot privatizálja önmaga számára. […] még az állam erősítése is arra szolgál, hogy privilegizált társadalmi pozíciókat erősítsen meg. Szó sincs arról, hogy Orbán Viktor baloldali politikát valósítana meg, bármennyit is szónokol a globalizáció, a »spekulativ kapitalizmus«” és a multik ellen, az állam erősítése mellett. Orbán a kirekesztő osztálypolitikájával okozott társadalmi sérelmeket idegenellenes, a nemzet etnikai alapú összetartozását erősítő politikájával próbálja retorikai szinten ellensúlyozni. Ezzel azonban vékony jégen korcsolyázik.” (Beszélő, 2011/6) zádori A cikk forrását ide klikkelve találja meg a HVG.hu-n. |
A Fidesz nyers osztálypolitikát űz, amelyben a privilegizált csoportoknak még kedvezőbb helyzetet teremt a szegények és a lecsúszók kárára – véli Bozóki András politológus. A nemzeti és multiostorozó retorika csak látszat, pántlika, hogy így-úgy elfedje a neokonzervatív nyomulást.