Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy a nyugdĂjvagyon állami kezelĂ©sbe vĂ©tele nyomán a bruttĂł hazai termĂ©k (GDP) 81 százalĂ©kárĂłl 77-re, nĂ©gy százalĂ©kponttal csökken az államadĂłsság. Mondhatta volna Ăşgy is, hogy csak ennyivel – jĂłrĂ©szt azĂ©rt, mert az elvett megtakarĂtások tekintĂ©lyes rĂ©szĂ©t folyĂł költsĂ©gvetĂ©si kiadások teljesĂtĂ©sĂ©re használják föl Ă©s nem az államadĂłsság csökkentĂ©sĂ©re. De egyáltalán igaz-e, hogy csökken az államadĂłsság? Ha elfogadjuk a kormányzati vezetĹ‘k korábbi nyilatkozatait, amelyek szerint a kĂ©rdĂ©ses nyugdĂjalapok eszközei korábban sem kĂ©peztek valĂłdi magántulajdont, hanem lĂ©nyegĂ©ben állami tulajdont testesĂtettek meg, akkor most nem beszĂ©lhetĂĽnk az államadĂłsság csökkenĂ©sĂ©rĹ‘l, hanem csupán az eddigi hibás nyilvántartás korrekciĂłjárĂłl. Amelyet mellesleg vĂ©grehajthattak volna 1998–2002 között vagy a mĂşlt Ă©vi kormányalakĂtás Ăłta eltelt idĹ‘ben korábban is.
Azonban kĂ©tsĂ©ges, hogy el kell fogadnunk azt, hogy a nyugdĂjalapok eszközei mindig is állami tulajdont testesĂtettek meg, hiszen azok – soksok Ă©ven át hatályos jogszabályok szerint – magánnyugdĂjak forrását kĂ©peztĂ©k (volna). Mostani államosĂtásuk pedig Ăgy sem föltĂ©tlenĂĽl csökkenti az államadĂłsságot, mert az állam egyĂşttal nyugdĂjadĂłsságot is átvállalt akkor, amikor saját kezelĂ©sĂ©be vette Ĺ‘ket. A nyugdĂjadĂłsságot nem mutatja a PĂ©nzĂĽgyminisztĂ©rium adĂłsságnyomás-mĂ©rĹ‘je, sĹ‘t a maastrichti adĂłsságplafon sem Ă©rvĂ©nyes rá, de attĂłl ez az adĂłsság nagyon is valĂłs. ValĂłs mivoltát jĂłl mutatja egyebek mellett az is, hogy a kormány megĂgĂ©rte: a nyugdĂjalapok egykori kedvezmĂ©nyezettjei egyĂ©ni nyugdĂjszámlákat fognak kapni a társadalombiztosĂtási nyugdĂj rendszerĂ©ben is.
Ilyen számlák egyelĹ‘re nincsenek, Ă©s nehĂ©z elkĂ©pzelni, hogy ha lennĂ©nek, mikĂ©ppen lehetne Ĺ‘ket beilleszteni a társadalombiztosĂtás felosztĂł-kirovĂł rendszerĂ©be, amelyben a kifizethetĹ‘ nyugdĂjak összegĂ©nek, ugyancsak kormányzati vezetĹ‘k nyilatkozatai szerint, szigorĂşan igazodnia kell a járulĂ©kbevĂ©telekhez. EzĂ©rt azok a nyugdĂjak, amelyeket az egykori jogosultak az elrekvirált magánnyugdĂjalapjuk pĂłtlásakĂ©nt majd kapnak, lehetnek kisebbek is meg nagyobbak is annál, amennyit Ĺ‘k egyĂ©bkĂ©nt (nyugdĂjalapjuk további kamatoztatásával, tĹ‘zsdei forgatásával) kaptak volna. De senki sem tudja, sĹ‘t a jövĹ‘ben sem fogja tudni, hogy milyenek lettek volna a hozamok, Ăgy azt sem, hogy menynyit kaptak volna.
Azt is csak kĂ©sĹ‘bb fogják megtudni, hogy mennyi társadalombiztosĂtási nyugdĂjat kapnak. Amivel a másik oldalon az is kiderĂĽl, hogy az állam mennyi nyugdĂjadĂłsságot vállalt át, Ă©s Ăgy már csak egy olyan diszkonttĂ©nyezĹ‘re lesz szĂĽksĂ©g, amelyet legalább kĂ©t szakĂ©rtĹ‘ elfogad; ezzel gyerekjátĂ©k lesz kiszámĂtani azt, hogy mai Ă©rtĂ©kben hány forintot jelentenek az akkori nyugdĂjak, vagy akkori Ă©rtĂ©kben hány eurĂłt, jĂĽant vagy egyebet jelentenek a most államosĂtott nyugdĂjalapok. Tehát akkor majd a kifizetett nyugdĂjakbĂłl kiszámolhatĂł lesz az átvállalt nyugdĂjadĂłsság, Ă©s „közös nevezĹ‘re” lehet azt hozni az államosĂtott nyugdĂjalapok eszközeivel. És ha a kĂ©t összeg nem lesz egyenlĹ‘, akkor meg lehet majd állapĂtani, hogy az államosĂtással csökkent vagy nĹ‘tt-e az államadĂłsság.
SoĂłs Károly Attila közgazdász Ărása ide klikkelve találhatĂł meg a Nol.hu-n. |