Alkalmatlanok

2011-06-24 06:11:15

A Fidesz már tavaly ősszel korlátozta az alkotmánybíróság hatáskörét, módosította az alkotmánybíró-jelölés szabályát, hogy a maga által kiválasztott személyekkel tölthesse be a megürült alkotmánybírói helyeket. Ez sem volt elég: az új „alaptörvényben” fenntartotta a hatáskörkorlátozást, és a még hatályos alkotmány újabb módosításával növeli az alkotmánybíróság létszámát, hogy további öt alkotmánybírót ismét maga választhasson ki. Újabb és újabb lépések ezek Orbán teljhatalmának biztosítására:

olyasmi elő se fordulhasson a jövőben, hogy a Fidesz-párti alkotmánybírák olyan egyezségre kényszerülnek a testület belső alkujában, amellyel – miközben a magánnyugdíjpénztárak felszámolását napirendre sem tűzik – a 98 százalékos különadót vagy a köz-, illetve kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátásáról szóló törvényt megsemmisítik. Ehhez kell az eddiginél is egyértelműbb fideszes többséget teremteni, ehhez kell az öt új fideszes alkotmánybíró, élükön a jobboldali héjával, Balsai Istvánnal, aki egykor Antall József igazságügyminisztereként a Hankiss Elemér tv-elnök és munkatársai elleni koncepciós eljárást irányította. Ugyan ki lenne alkalmasabb alkotmánybírónak?

Az Orbán Viktor mögött álló parlamenti többségtől ma már nem is várunk mást. De hogyan jár el ebben az ügyben a legnagyobb ellenzéki frakció? A jelölőbizottságban, ahol a fideszes alkotmánymódosítás eleve csak statisztaszerepet hagyott az ellenzék számára, igennel szavaz a fideszes jelöltekre. Az MSZP képviselője azzal indokolja az eljárást, hogy ők minden jelöltre – természetesen a maguk két jelöltjére és az LMP két jelöltjére is – ugyanígy igennel szavaztak, hogy a plenáris ülés majd minden jelöltről szavazhasson. Gondolom, úgy képzelték, hogy így majd láthatja a nyilvánosság, milyen jelöltjei vannak az ellenzéknek, és összehasonlíthatja őket a kormánypártiakkal.

Ezek a derék MSZP-s politikusok nem veszik észre, azzal, hogy szorgalmasan ott díszelegnek a jelölőbizottságban, amelynek döntésébe – a megelőző húsz évtől eltérően – nincs beleszólásuk, hogy ott szavaznak, mint ahogy szavazni fognak a plenáris ülésen is, legitimálják a Fidesz eljárását. Azt is, ahogy átalakította a jelölést, azt is, ahogy kizárólag a maga embereit választja majd alkotmánybíróvá. Legitimálják azt, ahogy felszámolja a kormánytöbbségtől független alkotmánybíráskodást. Éppen az ilyesmire találták ki a demokráciákban – a magyar demokráciában is – a bojkottot: azt, hogy kivonulok*, azt, hogy nem veszek részt a szavazásban, mert nem legitimálom a jogállam felszámolását. A nemleges szavazás arra való, hogy amikor a jogállam normái szerint folynak a dolgok, kifejezzem, hogy mint ellenzéki, nem értek egyet a kormány álláspontjával, az általa javasolt személyekkel. Ha magával az eljárással nem tudok egyetérteni, akkor nem veszek részt benne. Nem állítok magam is jelöltet ilyen eljárásban, mert azzal is a többség demokráciaellenes magatartását legitimálnám.

Ez az, amit a mai MSZP-frakció fő vonalát meghatározó politikusok egyszerűen nem értenek. Amikor a Fidesz a maga kétharmados többségével állította fel az alkotmány-előkészítő bizottságot (szemben a kétharmados MSZP-SZDSZ többséggel, amely az 1994–98-as ciklusban együttdöntési jogot biztosított az akkori ellenzéknek), az MSZP-frakció szépen beült ebbe a bizottságba, ott albizottság vezetésére vállalkozott, stréberként gyártotta a javaslatokat, amelyeket azután a Fidesz természetesen nem vett komolyan. Ne legyen kétségünk: ha nincs Gyurcsány Ferenc erőteljes fellépése, ha ő nem kezdeményezi az alkotmányozás bojkottját, az MSZP-frakció végigülte volna az alkotmányozás vitáját, módosító javaslatokat fogalmazott volna meg, amelyekben a maga szociális elkötelezettségét üzente volna meg a módosító javaslatokat reggeltől estig lelkesen tanulmányozó magyar választóknak, hogy azután úgy járjon velük, mint Szili Katalin a maga alkotmánykoncepciójával.

Ezen a ponton meg is állhatnánk és megállapíthatnánk, hogy az MSZP-frakció már megint alkalmatlannak bizonyult az ellenzéki politizálásra. De sajnos azt is tudjuk, hogy milyen ellenjelöltek demonstratív felmutatása érdekében tették ezt. Egyik jelöltjük Takács Albert alkotmányjogász, akit egykori ombudsmanként mutattak be a sajtónak. Takács Albert valóban az alkotmányjog professzora, aki így akár alkalmas is lenne a feladatra. Csakhogy Takács professzor nemcsak ombudsman volt, hanem miniszter is, rövid ideig igazságügyminiszter a második Gyurcsány-kormányban. Aki korábban miniszter volt, annak politikai semlegessége, elfogulatlansága ugyanúgy nem tételezhető fel, mint egy volt országgyűlési képviselőé. Az sem volt szerencsés, amikor az MSZP annak idején Bihari Mihályt, korábbi országgyűlési képviselőjét javasolta alkotmánybírónak (teljesen függetlenül a később történtektől), ami most hivatkozási alap a Fidesz számára Balsai István jelölésekor (mellesleg nem teljesen megalapozottan, hiszen Bihari nem közvetlenül képviselőből lett alkotmánybíró, és nem szolgálta olyan közvetlenül pártjának aktuálpolitikai törekvéseit, mint Balsai huszonegy éven át). Hasonlóképpen az is szerencsétlen, hogy most egy volt minisztert javasol. Kiváltképp butaság ez akkor, amikor Balsai István szerepel a Fidesz jelöltjei között: ezzel a döntésével az MSZP duplán legitimálja a Fidesz eljárását. Akik az MSZP-ben minderről döntöttek – vagy akár a parlamenti frakció vezetésében ülve esetleg nem figyeltek oda arra, mi történik –, megint, mint már annyiszor, alkalmatlannak bizonyultak a Fidesszel szembeni ellenzéki politizálásra.

* Az MSZP és az LMP kivonult az alkotmányügyi bizottság keddi üléséről, amelyen az alkotmánybíró-jelölteket hallgatják meg. A két ellenzéki párt képviselője – Ipkovich György (MSZP), illetve Schiffer András (LMP) – azzal indokolta a döntést, hogy az ellenzéki pártok alkotmánybíró-jelöltjeit nem támogatták a jelölő eseti bizottságban, emiatt őket az alkotmányügyi bizottság már meg sem hallgatta. Ipkovich György az eljárást szégyenletesnek és a demokrácia sárba tiprásának nevezte, Schiffer András pedig viccnek és cirkusznak minősítette. Varga István, az Alkotmánybíróság elnökét és tagjait jelölő eseti bizottság fideszes elnöke visszautasította a két képviselő felszólalását, és kifogásolta, hogy úgy távoztak a teremből, hogy meg sem hallgatták a választ. Szerinte ugyanis az eseti bizottságban ezt a kifogásukat nem fogalmazták meg az ellenzéki tagok (a szerkesztő megjegyzése).

Bauer Tamás írása ide klikkelve található meg a Galamus.hu-n.

Vissza...