Pártok (Ă©s politikusaik) önkĂ©pe általában akkor tĂ©r el jelentĹ‘sen a valĂłságtĂłl, ha komoly alakváltozáson mennek keresztĂĽl. Aki világĂ©letĂ©ben kövĂ©r volt, lefogyva, vĂ©konyan is nehezen szokja meg Ăşj mĂ©reteit, s feltĂ©telezem, hogy ugyanez valamennyire fordĂtva is igaz lehet. Ha egy párt (Ă©s politikusainak) politikai szocializáciĂłja, azaz alapvetĹ‘ viselkedĂ©si normáinak, szerepmintáinak megtanulása idĹ‘szakában nagyon más jelentĹ‘sĂ©ggel bĂrt a politikai versenyben, mint a kĂ©sĹ‘bbiekben, akkor nem meglepĹ‘, hogy nehezen tud alkalmazkodni – ezen a tĂ©ren – a kĂ©sĹ‘bbi alak- Ă©s szerepváltozásokhoz.
ĂŤrtam már arrĂłl, hogy a mostani MSZP számára mekkora tehertĂ©telt jelent politikai vezetĹ‘inek nagypárti rutinja, logikája Ă©s viselkedĂ©se. RĂ©szben az állampárti mĂşlt, rĂ©szben az 1994 utáni másfĂ©l Ă©vtizednyi kiemelkedĂ©s (Ă©s vele egyĂĽtt a baloldali tĂ©rfĂ©l versenytárs nĂ©lkĂĽli dominanciája) azt tanĂtotta meg a szocialistáknak, hogy elsĹ‘sorban befelĂ© figyeljenek. Ezek a politikusok igazán csak kampányidĹ‘szakban foglalkoztak a választĂłkkal, a szavazĂłk elvárásaival Ă©s a párt kĂĽlsĹ‘ megjelenĂ©sĂ©vel: számukra a politizálás valĂłdi terepe a belsĹ‘ nyilvánosság volt, ahol – miután nem kellett tartaniuk azonos oldali vetĂ©lytársaktĂłl – szabadon vĂvhatták harcaikat, köthettĂ©k a szövetsĂ©geket, kĂĽzdhettek az ellenfeleikkel. Az MSZP nem volt rákĂ©nyszerĂtve arra, hogy fegyelmezett Ă©s centralizált párt legyen, a vezetĹ‘ testĂĽletekben az erĹ‘s emberek állandĂł harcban álltak, idĹ‘nkĂ©nt kĂ©nyes egyensĂşlyokat hoztak lĂ©tre, az elĹ‘rejutás, a karrier Ăgy soha nem egyetlen szemĂ©ly (pártelnök) akaratán mĂşlt.
Az MSZP vezetĹ‘ politikusainak többsĂ©ge nem vĂ©letlenĂĽl ebben a kamarillapolitikában volt tehetsĂ©ges: Horn GyulátĂłl a mai vezetĹ‘kig ezt tanulták meg, erre kĂ©pezĹ‘dtek ki. Ez a nagypárti logika sokáig kifejezetten hasznos volt az MSZP-nek: növelte az alkalmazkodĂłkĂ©pessĂ©get, segĂtette a gyors belsĹ‘ változásokat. A párt tĂşlĂ©lte Horn Gyulát, könnyedĂ©n kispadra ĂĽltette Kovács LászlĂłt, hamar elfelejtette Medgyessy PĂ©tert, s tulajdonkĂ©ppen mĂ©g azt a Gyurcsány Ferencet is valamennyire „feldolgozni” látszik, aki az eddigi vezetĹ‘k közĂĽl a leginkább nevezhetĹ‘ máskĂ©pp viselkedĹ‘nek. Gyurcsány elsĹ‘sorban kifelĂ© figyelt Ă©s figyel, ráadásul  pártelnökkĂ©nt sem egyĂĽtt Ă©lni akart ezzel a helyzettel, hanem inkább saját kĂ©pĂ©re formálta volna a belsĹ‘ viszonyokat. NehĂ©z mással, mint a szocializáciĂłs mintákkal, magyarázni, hogy az MSZP versenyhelyzetĂ©nek Ă©s kĂĽlsĹ‘ kĂ©pĂ©nek javĂtásában egyelĹ‘re kevĂ©s sikert felmutatĂł Mesterházy Attila a belsĹ‘ csatákban kifejezetten jĂłl teljesĂt, Gyurcsánynál lĂ©nyegesen jobban. KettĹ‘jĂĽk meccseit rendre a pártelnök nyeri, aki láthatĂłan sokkal inkább Ă©rti (Ă©s saját cĂ©ljaira használja) ennek a konglomerátumnak a működĂ©sĂ©t.
IdĹ‘közben azonban a kĂĽlsĹ‘ környezet erĹ‘teljesen megváltozott. Ami korábban mĂ©g akár elĹ‘nynek is volt nevezhetĹ‘, az mára az MSZP egyik legnagyobb hátránya lett. Ami ugyanis nagypártkĂ©nt elment, közĂ©ppárttá zsugorodva, láthatĂł Ă©s láthatatlan versenytársakkal körĂĽlvĂ©ve egyre kevĂ©sbĂ© vállalhatĂł Ă©s tarthatĂł. Miközben az MSZP vezetĹ‘i ma is a korábbi nagypárti reflexek alapján viselkednek, energiáik legnagyobb rĂ©szĂ©t belsĹ‘ vitákra fordĂtják, ráadásul attĂłl sem riadnak vissza, hogy a sajtĂł elĂ© vigyĂ©k ellentĂ©teiket, nem csupán elszalasztják az Ă©rtĂ©kes lehetĹ‘sĂ©geket, hogy a szavazĂłikhoz beszĂ©ljenek, de Ăşjabb Ă©s Ăşjabb szögeket vernek bele saját koporsĂłjukba.
A Fidesz nagyon más utat járt be. A párt vezetĹ‘inek elsöprĹ‘ többsĂ©ge akkor tanulta meg a politikai viselkedĂ©st, amikor a Fidesz kifejezetten kis politikai erĹ‘nek számĂtott. Egy ilyen szervezet klasszikus ostromlott erĹ‘d, ahol minden disszonáns hang, minden eltĂ©rĹ‘ vĂ©lemĂ©ny árulás, sĂşlyos hiba. Egy kis pártnak állandĂłan kĂĽzdenie kell a levegĹ‘Ă©rt, a vetĂ©lytársak minden aprĂł hibára lecsapnak, a sajtĂł pedig nagyon szűkre szabja a megszĂłlalási lehetĹ‘sĂ©geket. A kispárti logika pĂ©ldátlan belsĹ‘ homogenitást Ă©s folyamatos kifelĂ© figyelĂ©st igĂ©nyel. Mindez kĂ©t dologgal Ă©rhetĹ‘ el: centralizált szervezettel Ă©s fegyelmezett kommunikáciĂłval.
A Fidesz sikereiben ez a kĂ©t elem kiemelt jelentĹ‘sĂ©ggel bĂrt. A párt vezetĹ‘i – ezt számtalan alkalommal tapasztalhattam - döbbenetesen máskĂ©pp gondolkodnak a párton belĂĽli politizálásrĂłl, mint a szocialisták. Messze nem arrĂłl van szĂł – mikĂ©nt errĹ‘l sok helyen lehet olvasni -, hogy a Fideszben ájult lelkesedĂ©s vennĂ© körĂĽl a vezetĹ‘t, s az is távol áll a valĂłságtĂłl, hogy ebben a pártban ne lennĂ©nek Ă©les belsĹ‘ viták Ă©s komoly Ă©rdekellentĂ©tek. A kispárti politikai szocializáciĂł azonban megakadályozza, hogy ezek nyilvánosságra kerĂĽljenek, mert a kibeszĂ©lĂ©s halálos vĂ©tek, fĹ‘benjárĂł bűn. A szervezet kultĂşrája kiemelten jutalmazza azt, aki a vita vĂ©gĂ©n alulmaradva fegyelmezetten beáll a többsĂ©gi döntĂ©s mögĂ©, sokkal fontosabbra Ă©rtĂ©kelve a párthűsĂ©get, mint a szabad vĂ©lemĂ©nynyilvánĂtást. De a „papagájkommandó” sem mai találmány a Fideszben: kifejezetten a kis pártok számára hasznos, ha a szűk megjelenĂ©si lehetĹ‘sĂ©geiket ugyanazon ĂĽzenet sulykolásra használják, a többszĂłlamĂşság, az árnyalt beszĂ©d ilyen esetekben megengedhetetlen.
Ezek a kispárti viselkedĂ©si normák termĂ©szetesen nagyra nĹ‘ve sem teljesen alkalmatlanok: egy szĂ©les szavazĂłtábort lefedĹ‘ gyűjtĹ‘párt számára is Ă©rtĂ©kes lehet, ha fegyelmezett Ă©s egysĂ©ges. MĂ©gis: a Fidesz jövĹ‘je szempontjábĂłl egyre inkább versenyhátrány, hogy az ország legnagyobb pártjává válva is kispárti Ă©rtĂ©keket abszolutizál. A vĂ©gletekig centralizált szervezet kontraszelekciĂłt eredmĂ©nyez, a lojalitás fontosabbá válik a tehetsĂ©gnĂ©l, az omnipotens vezetĹ‘nek pedig – hiszen vĂ©gsĹ‘ soron mindenrĹ‘l neki kell döntenie - egyben omnikompetensnek is kellene lennie. Mindez nem olyan nagy baj, ha szűk a feltöltendĹ‘ szemĂ©lyi keret Ă©s a döntĂ©shozatali tĂ©r, de az egĂ©sz országot irányĂtva a rendszer számtalan diszfunkciĂłval kĂĽzd. Hiányzik a szĂnvonalas Ă©s nagyobb feladatokat önállĂłan is ellátni kĂ©pes potenciális vezetĹ‘, nincs Ă©rtelmes visszacsatolás, Ă©pĂtĹ‘ kritika, megállĂtĂł bölcsessĂ©g Ă©s kevĂ©s a tere az alkalmazkodásnak, a megĂşjulásnak. A Fidesz mai mechanizmusában egyelĹ‘re nincs benne az „után”, pedig a törtĂ©nelemben mĂ©g soha nem maradt el ez a periĂłdus. AmĂg fut a szekĂ©r, nincs gond, ám a párt mai állapotában akkor sem látszana alkalmasnak a szĂĽksĂ©ges vezetĹ‘i korrekciĂłra, ha egyszer nyilvánvalĂłan erre lenne szĂĽksĂ©ge.
Török Gábor elemezésének forrását ide klikkelve találja meg.
|