Kongresszus előtt |
2011-06-17 20:53:59 |
|
Rossz bőrben van, képtelen a régi súlyát visszanyerni, láza is rendszeresen felszökik, bár mai gazdái szerint ez nem lenne indokolt. Úgy látom, a Demokratikus Koalíció nem tett mást, mint a többiek akarata ellenére felfektette egy vizsgálatra a párt testét, ha úgy tetszik, a szervezetet, majd felnyitotta a sebet. Amit a fölé hajolók látnak, az meglehetősen elborzasztó. Gyulladások, fekélyek borítanak több belső szervet, az azonnali beavatkozás, a kórisme felállítása elkerülhetetlen, különben a következmények beláthatatlanok. Hiszen mi más lenne, mint betegségre utaló jel, hogy Gyurcsány Ferenc lemondásakor még volt 1,5 millió szavazója az MSZP-nek, de egy év sem volt elegendő a tavalyi választás óta, hogy az addigra maradt 1 millióhoz újra százezrek csatlakozzanak. Hozzáteszem, a stabilizálódás ugyan öröm, az 1-2 százalékos gyarapodás is az, de hogy trendforduló történt volna, azt túlzás lenne állítani. Ha pedig mégis azzal érvelnek néhányan, hogy a párt máris elindult felfelé, akkor lám, a viták nem ártanak a párt megítélésének. Tán éppen ellenkezőleg. Most azonban úgy áll a helyzet, hogy több alapszervezet megszűnt, vagy a létezés határára sodródott. A taggyűléseken a regisztrált tagok mintegy 30 százaléka vesz részt. A tagság nagyrészt ma is lelkes, de mégis csak idős emberekből áll, utoljára nagyobb hullámban fiatalok a 2006-os kampányban bukkantak fel – piros dzsekikben és pólókban. Az MSZP, mint brand, ma inkább sokak nosztalgiája, elsősorban érzelmi kötődés a jelenleg, vagy egykor bent levők számára, a burkon kívül jószerivel érdektelenné vált, vagy a „jobb híján” esete lett. A 2005-ös imázskampány óta nem történt frissítés, azóta legfeljebb dokumentumokban létezik a megújítási szándék. Kormányon ilyet, főleg takarékosság, reform és világválság idején nem is lehet csinálni, de az első ellenzéki év még nem volt elég az elindulásra. Az MSZP egy éve felállt elnöksége, amelynek legitimációját senki nem kérdőjelezi meg – bár tisztességgel birkózik a Fidesszel -, de jelentős előrelépést nem tud felmutatni. Az elnökség egy éve megújult, de a közvélemény ma is inkább úgy vélekedik, hogy a korábbi erős emberek diktálnak, legfeljebb a háttérből teszik. Ma például az a Balogh András az MSZP második (!) embere, akit ha beállítunk tíz ember közé a Ferenciek terén, százból kilencvenen fel sem ismernének. A párt kommunikációja tisztességes harcot folytat, jó üzeneteket is gyárt, kiáll az elesettek, az idősek, a munkavállalók érdekei mellett, de a jobboldali médiatúlsúlyban ez gyakran elenyész, ráadásul kevés a nézők, olvasók figyelmét lekötő személyiség. Bár a mondataikban ott van az üzenet, de az hiányzik, hogy a „mi időnkben máshogy volt.” Pedig nyugodtan ezzel is, pozitívan lehetne érvelni. Súlyos problémát okoz az MSZP identitásválsága: képtelen bármit kezdeni a saját 8 éves kormányzásával. A pártelit a Gyurcsány ellen vívott háborúja részeként átvette Orbán, Szíjjártó és általában a Fidesz retorikáját: Gyurcsány a hibás. Ők is tudják, hogy ez hazugság, de annyira félnek tőle, hogy inkább ezt is bevállalják. Időnként előhúzzák, hogy bezzeg Bajnai, de ő – a világválság szorításában - elvette a 13. havi nyugdíjat, amely alapvetően gyengítette a párt amúgy is ingatag pozícióit. Ráadásul minél inkább balra kívánnak fordulni – ahogy beígérték: ingyen BKV, óvoda, bölcsőde – nehezen vállalhatóvá teszik a második válságkezelő kormány feje számára a magát esetleg vállalhatatlan ígéretekkel bezáró MSZP-t. Kár, hogy az MSZP vezetése – Mesterházy Attila is – átvette Gyurcsány ekézését, mert egyrészt a Fidesz röhög a markába, hogy ezek egymást ölik, másrészt ez a vélemény nem találkozik a párttagok döntő részének véleményével. Még akkor sem, ha ma jószerivel mást sem tesznek ők, minthogy körbeutazzák az országot saját volt pártelnökük és miniszterelnökük szidása érdekében. Be kéne látniuk, hogy ez nem vezet sehova. Gyurcsány ugyanis nem romokban adta át az országot, hanem pénzügyi egyensúlyt teremtett, reformokat indított – bár menekül előle, de Orbánnak sem lesz más választása -, és példátlan módon fejlesztette hazája közúti, egészségügyi és oktatási infrastruktúráját. Nemhogy romok nem voltak, de fejlődés volt és helyes, a piaci folyamatokra és szolidaritásra egyaránt érzékeny gazdaságpolitikai irány – a kényszerű válságkezeléssel együtt is. 2002-2010 mérlege a kevesebb bűncselekmény, a több született gyermek, a kevesebb halálos baleset, a nyugdíjak és bérek reálértékének növekedése, a kiegyensúlyozott atlanti, európai, orosz és ázsiai kapcsolatok. 2010 áprilisában jobban éltünk, mint 2002 áprilisában, nem is beszélve 2011 áprilisáról. Nem az MSZP által vezetett kormányok verték szét az alkotmányt, nem ők ültettek pártkatonákat minden tisztségbe, nem ők gyártották a Lex-Cimborát, nem ők alázták meg a szakszervezeteket, vették el a magánnyugdíjakat, törölték el az OÉT-et, semmisítették meg a szerzett jogokat. Az államadósság – amely az utóbbi egy évben 1200 milliárd forinttal nőtt (hivatalos adat az illetékes honlapról) – az MSZP idejéből ott van az autópályákban, ott volt a 13. havi nyugdíjban és családi pótlékban, az 50 százalékos béremelésben… Most pedig úgy nő az államadósság, hogy annak semmilyen látszata sem fejlesztésben, sem az életszínvonal emelkedésében. Gréczy Zsolt blogbejegyzését ide klikkelve olvashatja tovább! |
Bár nem vagyok párttag, és ezek szerint jobb, ha nem szövegelek – Szanyi „kapitány” útmutatása -, azért nagyvonalakban mégis elmondanám, hogy szerintem milyen gondokkal kell szembenéznie a Magyar Szocialista Pártnak - ha már holnap kongresszus, utána pedig pártszavazás. Úgy látom, hogy az MSZP ma súlyos beteg.