Félmeztelenre vetkőzik az ország |
2011-06-12 16:20:20 |
|
Igaz, ami igaz, Higgins professzor se szorgalmazta Doolittle kisasszonynál az Excel-táblázat elsajátítását, pedig a hölgy egyenesen nagy forgalmú virágkereskedést akart nyitni házhoz szállítással; jó, az akkori Anglia korántsem volt annyira tudásalapú társadalom, mint most a miénk. Matolcsy miniszternek igaza van. Nemcsak azért, mert az egész informatikai cirkuszt a folyton pityegő komputerekkel, a lehetetlen nevű programokkal még Magyar Bálint forszírozta, ráadásul digitális reform néven, ami tehát már eleve nem lehet jó, hanem mert tényleg. Én se értettem a hetvenes években, miért kell a közgazdasági egyetem esti tagozatán integrálszámítást tanulnom, amikor napközben a patyolatnál szennyes gatyákat válogattam, amihez speciel deriválni se kellett tudni, mert a matéria nem követelte meg. Ahogyan a jelek szerint a közgazdász Matolcsynak is fölösleges volt közgazdaság-elmélettörténetet tanulnia, sőt amit ma gazdasági miniszterként produkál, ahhoz már eleve közgazdasági ismeretek se szükségesek. Ám éppen ez az, ami pontosan belefér a képbe. Pár héttel ezelőtt a miniszterelnök nagy ívű interjúban fejtette ki a TV2-ben, hogy „a gátépítés, a csatornatisztítás, a víztározó-építés nem XXI. századi technológiával fog történni Magyarországon, hanem közmunkában”. E mondat előrevetítette a Matolcsy-féle alapvetést, hogy nem kell ide komputeres flikflak, dolgozni kell, és kész. Ennek megfelelően amíg a magyar tévénéző az ismeretterjesztő tévécsatornákon elképesztő építkezéseket lát, s a lehető legfejlettebb technikával épülnek a gátak, víztározók, addig a jövőbeni, nagy ívű magyar építkezéseknek ásóval, kapával esik neki közmunkában a lakosság, ráadásul a hírek szerint belügyi felügyelettel, ami hatékony forma, lám, Ausztrália is milyen szépen kiépült. Ráadásul a kubikosságnak nagy tradíciója van hazánkban: Balázs György történész tanulmányából tudni, hogy az 1850-es évektől a kubikosok nemzedékei egymilliárd köbméter földet mozgattak meg lapáttal, talicskával, Excel-táblázat nélkül, s mégis talpon maradt a nemzet. Ez azért fontos, mert a miniszterelnök vissza akarja adni a munka becsületét, sőt munkaalapú társadalmat akar létrehozni. Kizárólag az Excel-táblázatok rajongóinak mondom, hogy nem a munkaalapú társadalom gondolatával van baj (minden társadalom a munkára épül), hanem hogy a mi miniszterelnökünknek igen sajátos elképzelései vannak a munkáról. Az orbáni munkaérték-elméletben kizárólag a fizikai munka hasznos tevékenység, mindenki más, de különösen a filozófusok és a rendvédelmi dolgozók herék, az ideális dolgozó a félmeztelenre vetkezett fanyűvő, aki két kezével hord el hegyeket, ásója nyomán víztározók, gátak épülnek, és a szakszervezeteket megveti. Nem tudni, szólt-e már valaki a miniszterelnöknek arról, hogy a nagyvilágban a tudomány és a technika, a kereskedelmi és szolgáltatási formák fejlődésének eredőjeként mind kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban, pláne kézi erővel, mindenesetre az orbáni jövőképben a paraszt egész nap a földjét túrja, barmait legelteti, legfeljebb ha időnként kolbászt tölt, s hétvégenként lábtengózik egyet; másnak nincs becsülete. Tán még a személyi titkárnak, aki az SMS-eket írja a miniszterelnök nevében, mert az elmúlt évtizedekben még nem volt ideje megtanulni. A szerző az Élet és Irodalom munkatársa Megyesi Gusztáv írása ide klikkelve érhető el a Nol.hu-n. A kötelező közmunkáról ide kattintva olvashat a Nol.hu-n. |
Azt javasolja Matolcsy miniszter, hogy ne legyen kötelező az informatikaoktatás a felnőttképzésben, mert egy kosárfonónak vagy egy virágkötőnek semmi szüksége az Excel-táblázat kezelésének ismeretére.