-
Jó napot kívánok Béci bácsi! Igaz személyesen nem ismerjük még egymást, de sokat olvastam már magáról.
-
Tényleg – lelkendezik az öreg – ilyen népszerű lettem?
-
Bizony, bizony! Első dolgom, ha megérkezik a lap, hogy elolvassam mi foglalkoztatja Béci bácsit.
-
Jaj kedveském, ennek nagyon örülök.
-
Csak egy baj van kedves Béci bácsi.
-
Mi lenne az?
-
Olyan sokszor hagyja magát félrevezetni. Tudja Béci bácsi, mióta az internet ennyire elterjedt, nagyon gyorsan lehet ám információhoz jutni. Egy-két kattintás és hamar kiderül a turpisság.
-
Jaj lányom, nem értek én ahhoz, én csak a Naplót meg a helyi újságot olvasom, meg néha megnézem a híradót a TV-ben.
-
Tudom-tudom, az én szüleim is idegenkednek a modern technikától. Őket viszont nem lehet félrevezetni, mert én el tudom mesélni nekik, hogy valójában mit jelentenek a hírek, amit hallanak.
-
Irigylem őket!
-
Hát lehet is! Őket egy „szerkesztő” nem tudná átverni, az biztos! Pont tegnap olvastam, milyen tévesen értelmezi Béci bácsi is az egykulcsos adót.
-
Ugyan már, hiszen így igazságos!
-
Béci bácsi mit gondol, miért nincs Európában szinte sehol egykulcsos adó?
-
Hát, nem is tudom…
-
Azért, mert ők tudják mit jelent a szolidaritás. Aki többet keres, nagyobb mértékben járul hozzá a közös kiadásokhoz.
-
És azt tudja-e Béci bácsi, hogy miért drágul minden a boltokban, miért lett sok gyógyszer drágább, miért nem emelik a fizetéseket, nyugdíjakat a megfelelő mértékben?
-
Hát miért, miért, mert válság van.
-
Nem Béci bácsi, azért, mert ezzel az egykulcsos adóval több százmilliárddal csökkent az állam bevétele, amivel a közös kiadásokat fedezni lehetne.
-
Ezt nem mondja komolyan, hú az olyan rengeteg pénz, el sem tudom képzelni.
-
De bizony! Tudja Béci bácsi nem véletlenül tüntetnek az emberek nap, mint nap, sokaknak már a megélhetése is veszélyben van, egyre több gyermek is éhezik.
-
Ezen még nem gondolkodtam, de jó hogy ezt elmesélte. Akkor talán mégis a másik barátomnak lehetett igaza, nem a „szerkesztőnek”?
-
Így van. No, de megyek már, mert vár a barátnőm. Remélem Béci bácsi legközelebb nem hisz el mindent a „szerkesztőnek”, sokan vagyunk ám akik szívesen elmagyarázzuk, ha nem ért valami.
-
Köszönöm kedveském, majd élek vele.
-
Viszlát Béci bácsi, jó egészséget!
-
Isten áldja!
A történetet lejegyezte: Janicsekné Ádám Györgyi
Közben a Facebookon megszületett egy másik írás is "Aggódom Béci bácsiért" címmel Lékó Sanyi tollából ugyanebben a témakörben.
Íme:
Béci bácsinak ezen a héten is elsült az agya. Ezúttal a gazdagokat vette pártfogásába, miszerint szemétség lenne, ha az, aki ötvenmilliót keres havonta, arányában több adót fizetne, mint aki csak nyolcvanezret. Vagyis aki tanult és felverekedte magát, igenis kíméletes bánásmódot igényel a társadalomtól (amelyik gondolom a tandíja egy részét is állta), nehogy szükséget szenvedjen valamiben. Drágák a yacht veretek ugye, meg az úszómedence fertőtlenítő vegyszerét sem adják ingyen.
Innen üzenem Béci bácsinak, hogy nálam a társadalmi szolidaritás elve egészen mást jelent. Ha már sz...ban van az ország nem azoknak az adóját kell növelni, akik havonta még százezret sem keresnek (mert ez történt), hanem azokét, akiknek még bőven marad háromszázezer felett a sarcolás után. Nem tudom, Béci bácsinak mennyi a nyugdíja, de ha jól kijön belőle, annak csak örülök. Vegye észre azonban, hogy ebben az országban százezrek, sőt milliók nem jutnak ötről a hatra és nem saját tehetségtelenségük miatt, hanem azért, mert ilyen a gazdaság szerkezete és ráadásul most már a korábbinál több terhet kell a vállukon cipelni. Hála Béci bácsi kedvenc kormányának. Pillanatnyilag itt tartunk. Lehet, hogy Béci bácsi is többre szerette volna vinni az életben, mint amire vitte. Lehet, hogy igazából komp akart lenni.
De nem komp lett. |
Szombaton a belvárosban sétálva a barátnőm oldalba bök, nézd ott van Béci bácsi! Már nagyon kíváncsi voltam az öregre, hisz minden héten olvashatok róla a helyi lapban, gondoltam váltok vele néhány szót én is.