Nemzetnyomorító küldetéstudat?

2011-06-11 21:20:00

„Végre egy őszinte mondat!” - így kommentálta a kormányfő kijelentését Békesi László közgazdász. Giró-Szász András üdvözölte a kormányfő által megfogalmazott irányt, Róna Péter viszont állítja, az sosem fog teljesülni. A NOL által megkérdezett politikai-gazdasági elemzők eltérően értékelték Orbán Viktornak azt a kijelentését, miszerint a gazdasági kétharmados törvényekkel meg akarja kötni a következő tíz kormány kezét.

"Nem csinálok titkot abból, hogy a kétharmados gazdasági törvények területén megkötöm a következő tíz magyar kormány kezét" - nyilatkozta az osztrák Kronen Zeitungnak Orbán Viktor. A NOL által megkérdezett poltikai szakértők eltérően értékelték a kormányfő meglepő kijelentését. "A világtörténelemben nem Orbán Viktor az első politikus, aki a valóság alakulását meg akarja állítani. De a valóság ehhez nem járul hozzá. Akik ilyen kísérletet tesznek, azokat a történelem nagy ár és szenvedés árán ugyan, de el szokta söpörni" - ezt Róna Péter közgazdász nyilatkozta lapunknak, aki hozzátette: alapvető tudományos tény, hogy minden szervezetegység alulról szerveződik. "A társadalom is alulról szerveződik, aki ezt felülről próbálja meg irányítani, az kihívja maga ellen a természetes és a társadalom természetes folyamatát" - folytatta Róna. - "Amit az Orbán-kormány csinál, felülről való társadalom szervezés. Ez alapvetően halálra ítélt elképzelés. Mert ellenkezik minden természetbeni, társadalmi folyamattal. Lehet felülről itt-ott javítani, de meg kell adni a társadalom alulról való szerveződés lehetőségét. Utóbbi megtagadása robbanáshoz vezet. Többek között ezt látjuk Észak-Afrikában és a Közel-Keleten" - fogalmazott Róna Péter. "Ne arra törekedjen az Orbán-kabinet, hogy a következő tíz kormányt mire kötelezi, hanem hogy holnap hogyan tud segíteni a nyomorban lévők kétségbeesett helyzetén" - tette hozzá a közgazdász.

Kiszelly Zoltán politológus lapunknak azt hangsúlyozta: ha a kijelentés jószándékú megközelítését nézzük, akkor Orbán feltehetően arra gondolhatott, hogy a következő kormányok kezét az adósságszint meghatározásában kívánja előre megkötni. Szerinte ezt támasztja alá, hogy egy osztrák, azaz német nyelvű lapban adott interjúban fogalmazott így, hiszen épp a németek azok, akik ezt a fajta takarékosságot elvárják a görögök vagy akár a portugálok mellett a magyaroktól is. S ez a kijelentés jelzés lehet ennek vállalására. "Ez a takarékossági politikára vonatkozhat, a cél pedig, hogy a körzetbeli vetélytársainkhoz képest egy szintre hozzunk az adósságvolument. Ez ciklusokon átívelő feladat" - fogalmazott a NOL-nak az elemző.

Giró-Szász András politikai szakértő, a Századvég Alapítvány igazgatója üdvözölte a kormányfő által megfogalmazott irányt. Lapunknak úgy fogalmazott: „bizonyos lépések evidens módon megkötik a következő kormányok kezét abban, hogy akár az államadósság, vagy a szociális ellátás, akár a különböző alapok és kasszák terhére ne tudjanak olyan politikát folytatni, amely felborítja az államháztartást”. Giró-Szász szerint ez a következő választásokra is hatással van. „Nem az eredményre, hanem a választási ígéretekre. Mert, ha az alkotmányban vagy a sarkalatos törvényekben meg vannak határozva a számok, akkor ezektől elrugaszkodott ígéreteket nem lehet majd tenni. Sem a nyugdíjak, sem a segélyezés, sem más területen” - tette hozzá lapunknak a szakértő.

„Végre egy őszinte mondat!” - így kommentálta a kormányfő kijelentését Békesi László közgazdász. A volt pénzügyminiszter lapunknak úgy fogalmazott, „magyar fordításban ez azt is jelenti, hogy Orbán azt vizionálja: abban a rendszerben, amit most az új alaptörvénnyel és a sarkalatos törvényekkel bebetonoznak, jó darabig fenn fog maradni, mert Orbán nem látja esélyét sem annak, hogy bármilyen erő, akár koalíciós is, kétharmados többséget tudjon szerezni a következő negyven évben.” Békesi hozzátette: de mindez azt is jelenti, hogy egy elrontott, a fiskális stabilitás hiányával küzdő új adóstruktúra is bebetonozódik. „Ez pedig azt jelenti, hogy a következő kormányoknak be kell rendezkednie arra, hogy valamilyen újfajta adó, járulék vagy másféle sarc segítségével kompenzálni tudja a jövedelemadóból hosszú távon kieső és a bebetonozott családi kedvezmények miatt kieső bevételeket. Vagyis vagy hosszú távon együtt kell élni az ágazati különadókkal, ami megbénítja a tőkebefektetéseket és végső leszakadó pályára állítja az országot, vagy ha ezeket mégis fel kell adni, akkor valami mást kell helyette bevezetni. Ha így kerül rögzítésre egy torz adórendszer, akkor állandóan pluszforrásokat kell majd találni a rendszerben. De nem csak erről van szó, hiszen ha ugyanígy a szociális ellátórendszereket is kétharmados törvényekhez kötik, akkor kiadási oldalon is hosszú távra determinálnak bizonyos kiadásokat. Ez pedig szintén komoly veszélyeket rejt magában” - fogalmazott lapunknak Békesi László.

Vasali Zoltán politológus viszont másképp látja a helyzetet. A szakértő lapunknak azt mondta: „Orbán Viktor láthatóan mindig kitalál valamilyen normát, célkitűzést, aminek később mindent alárendel. A hadigazdálkodásba belefér az, amit mond, viszont az elmúlt egyéves tevékenységük is inkább az önkényt mutatja. Minden kormánynak szüksége van mozgástérre, még a Fidesz is ezt akarta tavaly tavasszal, amíg Brüsszel az orrára nem koppintott és nem engedte elvinni a hiánycélt. Most a válság után vagyunk már, de minden kormányzás kockázat is egyben. A Fidesz most az alkotmányos és intézményes keretek átalakítása és bebetonozása után gazdasági kötöttségeket is előre meg akar határozni. Ez nem korrekt, erre nem kapott felhatalmazást. Ha a következő választásokon az emberek többsége más utat akar majd kijelölni, akkor biztosítani kell hozzá a lehetőséget. A Fidesznek is kötelessége újból felhatalmazást kérni és kapni, ha ezen az úton akar tovább menni” - fogalmazott lapunknak a politológus.

Csillag István közgazdász, volt SZDSZ-es gazdasági és közlekedési miniszter lapunknak azt mondta: „ha közmegegyezés alapján történik meg egy útkijelölés, mint például a rendszerváltás idején, akkor az önmagában még nem káros, lehet hasznos is”. A szakértő hozzátette: a rendszerváltáskor az állami tulajdon lebontásában megvolt a legkülönbözőbb pártok között is a megegyezés, de abban nem volt megállapodás, hogy a külföldi adósságot hogyan bontsuk le, illetve hogy a Kádár-korszakból örökölt jóléti rendszert hogyan lehet fenntartani vagy átépíteni. „Pedig jó lett volna, ha van” – tette hozzá.

Csillag István szerint „nem ördögtől való lett volna” korábban sem néhány ciklusra előre rögzíteni azokat az intézményi cölöpöket, amelyek között illik és célszerű a különböző kormányoknak járni. „Például hogy az adósságráta ne legyen annyira fojtogató, vagy hogy jóléti intézkedéseket ne lehessen hitelből fizetni. Ezeket konszenzussal meg lehetett volna oldani. Volt ilyenre példa mondjuk a lengyeleknél. Ami itt most hiányzik, az épp a konszenzus. Csak egyoldalú, diktatórikus kijelentés van. Rendkívüli esetben, közmegegyezéssel lehet ilyet kezdeményezni és kivívni, de most, ilyen jellegű helyzet nincs. Nincs is rá szükség. Szokatlan is egy demokratikus országban és nem valószínű, hogy bárki részéről támogatásra fog találni” - fogalmazott lapunk megkeresésére Csillag István, hozzátéve: „demokratikus politikai rendszerben a pártok közötti verseny az adópolitikai és a költségvetés-politikai programok versenye. Ha erre – azok bebetonozottsága miatt nincs mód - akkor nincsenek szabad választások, akkor megszűnik a demokratikus politizálás elemi lehetősége. Gondoljunk csak arra, hogy akár az amerikai forradalom, akár a francia forradalom adópolitikai kérdések miatt tört ki, mert az uralkodó nem adott módot arra, hogy alattvalók a Parlamentben vitassák az adóelképzeléseket” - mondta a volt miniszter.

A tudósítás forrása ide kattintva érhető el a Nol.hu-n.

Vissza...