Béci bá egyre népszerűbb!

2011-06-09 18:09:51

Az elmúlt két napban két Béci bácsis történet is napvilágot látott. Az alábbiakban Hartmann Ferenc, azt követően pedig Lékó Sándor írását olvashatja.

Találkozás Béci bácsival

• Jó napot képviselőkém! – állít meg egy idősebb úr a Kossuth utca elején.

• Jó napot kívánok! – viszonzom udvariasan a köszönést, aztán már mennék is tovább, amikor előbbi úr utánam szól.

• Nem ismer meg ugye?

• Szégyellem magam, de bizony nem. Szabad tudnom, kihez van szerencsém? – kérdezem érdeklődve.

• Béci bácsi vagyok – mondja mosolyogva az úr és csodálkozásomat látva, jobb kezét is felém nyújtja.

• Örülök, hogy végre megismerhetem – veszem tréfára én is a dolgot. Már annyit hivatkoznak Önre. Egy újságíró a városi laptól teszi ezt legtöbbször. Sokan mondják azért mert nem meri a nevét azokhoz a sokszor valótlanságokhoz, amelyeket politikai megrendelésre készít - s ezért hivatkozik Önre, bújuk Béci bácsia neve mögé. De már mások is emlegetik Béci bácsit.

• Aztán kik és miért? – kérdezi kissé indulatosan.

• Hát bizony többek között én is emlegettem – fejezem be a gondolatot.

• Aztán miért?

• Mert bizony gyakran úgy beszélget azzal az újságíróval, hogy az osztja az igaságot, maga meg mindet el is hisz neki.

• Miért ne hinném, hiszen az újságírónak tájékozottnak kell lennie, az igazságot kell írnia és nem lehet elfogult, kiváltképp, ha közszolgálati feladatai is vannak. Márpedig a városi lapnál így kellene lennie.

• Pontosan erről van szó. „Így kellene lennie” – erősítem meg hitében. Az, hogy Béci bácsi nem tud mindenről meggyőződni, természetes. De ha egy újságíró ellenőrzés nélkül, tényként közöl információkat az már szerintem nem természetes, hanem tisztességtelenség.

• Aztán mér’ mondja ezt képviselőkém. – fortyan fel Béci bá’.

• Mondhatnék több olyan esetet is, amikor a valóság nem érdekelte az újságírót, de mondom csak az enyémet, mert azt tudom bizonyítani. Tudja, azok a bizonyos 2003-as menetlevek, amelyekről magával is beszélgetett és amelyeket az akkori szocialista alpolgármesterhez – hozzám kötött.

• Mi van azokkal?

• Látta már őket? – kérdezek vissza. Tudja, ha lennének, már biztosan lobogtatnák is őket.

• Nem értem magát képviselőkém. Igaz a papírokat sem látta senki – bólogat Béci bá’.

• Hazugság az egész! – emelem fel a hangom. Kitaláció, azért hogy rám ijesszenek. Nincs olyan menetlevél, ami azt bizonyítaná, hogy egy napon két hivatali autót vezettem Veszprémben is meg Passauban is. Ha lenne, már bemutatták volna.

• Akkor miért művelik magával ezt? – kérdezi az öregúr tágra nyílt szemmel.

• Tudja sokat járattam a számat néhány furcsa, homályos önkormányzati ügyekben.

• De hát azokról nem is írt a városi lap – kapom a gyors reagálást.

• Hát ez az! – válaszolom lemondóan. Az ellenzékről szinte semmit, vagy csak negatívat. Ez a „kiegyensúlyozott” tájékoztatás a veszprémiek pénzén. Én már azt is sejtem, milyen fontos városi ügyről beszélget majd a következő találkozáskor Önnel a szerkesztő.

Béci bácsi meg sem szólal, csak várja a választ.

• Tetszik tudni, a múltkor szembe jött velem az egyik áruházban és szervusszal üdvözölt, de én Jó napot kívánok–kal viszonoztam a köszönést – mondtam.

• Hát ez még csak hagyj ám ez nem nagy baj, de ha igaz, amit egyébként mondott…, az bizony nagy baj! Hát csak találkozzak ezzel a „firkásszal”… – mondja sokat sejtetően.

• Azért ne legyen indulatos – intem búcsúzóul higgadtságra - nehogy valami valótlansággal még Béci bácsit is rossz hírbe hozza!

Hartmann Ferenc

Magyar Béla

Veszprém, Kossuth utca

Isten áldja Béci bácsi!

Ön ugyan nem ismer engem, de én egyre jobban ismerem önt, hála hétről-hétre szerkesztő médium segítségével közzé tett véleményeinek. Ezek közül van, amelyikkel egyetértek, van, amelyikkel nem, de hát ez így természetes. Azt például egyenesen nem értem, hogy ha már egy helyi lap  szerkesztőjét pécézte ki magának, miért nem helyi dolgokkal traktálja, hiszen – talán nem tudja – drága a lapfelület, ráadásul nagyrészt valamennyiünk adójából vásárolja azt az önkormányzat, ami független véleményére is vet némi árnyékot, de hát ezt kevesen tudják.

Főleg ez okból is kérném Béci bátyámat – ha megengedi nekem ezt a megszólítást –, hogy ha már ekkora publicitása van, az országos tévéműsorok ostorozása és a kormány – ön által sem mindig értett – intézkedéseinek védelme helyett, kicsit szíveskedjék a helyi ügyekre koncentrálni. Ha témahiányban szenved, szívesen randevúzom önnel egy megbeszélt helyen és időben, akár itt a Kossuth utcán.

Addig is hadd ajánljam figyelmébe, hogy szűkebb pátriánkban felerősödött a játszótér rombolási hullám, ami egy korábban vállalt kötelezettség végkifejlete.  Mivel nem sikerült az önkormányzatnak a kisebb objektumokat (homokozót, csúszdát, hintát) „eurokonformmá” tenni, most kénytelen lebontani azokat. Összesen 83-at! Nem tudom, hány éves az unokája, de a minap olyan homokozót bontottak el, ahol még éppen játszottak a gyerekek, úgy kellett elzavarni őket. Egy másikat egy idős néni siratott, aki még emlékezett, hogy 1956-ban (!) a lakók építették azt… Lehet, hogy ma már nem „EU-konform”, de az is lehet, hogy a mai lakók is hajlandók lettek volna akár társadalmi munkában (vagy önkéntes munkával, ahogyan Béci bácsinak jobban tetszik) bekeríteni, vagy mit tudom én mit csinálni, de olyan nincs, hogy az önkormányzat a megkérdezésük nélkül ráengedjen egy munkagépet… Érti mire gondolok, Béci bácsi?

Más témám is van (pl. botrányos eljárás a kerékpárutak építése körül), de azt majd személyesen beszéljük meg. Kérem, hívjon fel!

Maradok tisztelettel:

Veszprém, 2011. június 8.

Lékó Sándor

Vissza...