Csak azt nem helyesli, hogy az a politikai alakulat, amely valamilyen Ă©rtelemben Ă©rintheti a liberálisokat, Gyurcsány domináns szerepe mellett jöjjön lĂ©tre. Az szerinte eleve kizárná, hogy az Ăşj politikai alakulat elnyerje azok bizalmát - köztĂĽk sok liberálisĂ©t -, akikĂ© nĂ©lkĂĽl semmire nincs esĂ©lye. ĂŤgy indokolja állĂtását: „Gyurcsány a pártállambĂłl maradt kapcsolatokon keresztĂĽl, a közvagyon szemĂ©rmetlen átjátszásábĂłl meggazdagodĂł exkáder mintapĂ©ldánya, aki a törvĂ©nyessĂ©g határán billegĹ‘ ĂĽgyleteivel öntudatosan bĂĽszkĂ©lkedik. AmbĂciĂłihoz, ĂgĂ©reteihez, egymást kergetĹ‘ programjaihoz Ă©s tervezeteihez kĂ©pest a kormányzati teljesĂtmĂ©nye, reformteljesĂtmĂ©nye szánalmas."
(A feladat) RĂ©vĂ©sz mindjárt arra a kĂ©rdĂ©sre válaszol, amelyet csak másodikkĂ©nt kellene feltennie, nevezetesen, hogy alkalmas-e Gyurcsány a feladatra, anĂ©lkĂĽl, hogy elĹ‘bb feltennĂ© az elsĹ‘ kĂ©rdĂ©st: mi is a feladat. Szerinte a feladat Ăşj liberális párt lĂ©trehozatala, amelynek legfontosabb tulajdonságait Ăgy foglalja össze: „A tiszta kĂ©z, a cselekvĹ‘kĂ©pessĂ©g, a hiteles szĂł, a demokratikus, emberi jogi elkötelezettsĂ©g imázsa". Ez persze minden demokratikus pártra Ă©rvĂ©nyes, nem csak a liberálisokra, de RĂ©vĂ©sz számára az a fontos, hogy e kĂvánatos arculattal Gyurcsány politikusi szemĂ©lyisĂ©ge nem összeegyeztethetĹ‘. Mi is a feladat? Orbán Viktor kĂ©tharmados parlamenti többsĂ©gĂ©re támaszkodva lĂ©pĂ©srĹ‘l lĂ©pĂ©sre számolja fel a többpárti parlamenti demokráciát, ugyanakkor a gazdaságpolitikában egy közgazdasági sarlatán ötleteinek hitelt adva kudarcot kudarcra halmoz, Ă©s fokozatosan veszĂti el támogatottságát. Az ellenzĂ©k demokratikus pártjainak támogatottsága ugyanakkor szinte változatlan, a FidesztĹ‘l elfordulĂł választĂłk nem fordulnak az MSZP vagy az LMP felĂ©. Az MSZP semmi jelĂ©t nem adja, hogy más politikát Ă©s viselkedĂ©st tartana helyesnek Ă©s adott esetben követendĹ‘nek, mint amit korábban rossz idĹ‘szakaiban (ezt mĂ©g Ă©rtelmezni fogom) tapasztaltunk tĹ‘le. Az LMP zöld Ă©s piacellenes fundamentalizmussal Ă©s ugyanakkor a fideszes „elszámoltatás" iránti nyitottsággal elegyĂti rokonszenves oktatás- Ă©s szociálpolitikai szándĂ©kait, Ă©s ez az elegy sokak számára követhetetlen. ValĂłban űr van tehát a politikában. De nem egyszerűen liberális párt hiányzik, hanem olyan demokratikus párt, amely 1) szemben áll a Fidesz önkĂ©nyuralmi törekvĂ©seivel, kitart a jogállam mellett, 2) reális, felelĹ‘s Ă©s szolidáris gazdaság- Ă©s társadalompolitikát kĂ©pvisel azzal a Fidesszel szemben, amely nemcsak kalandor gazdaságpolitikát visz, de a tehetĹ‘sek Ă©s sikeresek pártjakĂ©nt a szegĂ©nyek, a kevĂ©sbĂ© szerencsĂ©sek megvetĂ©sĂ©re Ă©s kĂ©nyszerĂtĂ©sĂ©re Ă©pĂtene valamifĂ©le autoriter konszolidáciĂłt, 3) visszatĂ©rĂti az országot a szomszĂ©dsági kapcsolatok Ă©s a kisebbsĂ©gi kĂ©rdĂ©s kezelĂ©sĂ©nek eurĂłpai Ăştjára. E három követelmĂ©ny liberálisoknak is, de sok nem liberálisnak is fontos. A mai MSZP Ă©s az LMP csak az elsĹ‘ követelmĂ©nnyel azonosul Ăşgy-ahogy, a másodikkal csak bizonytalanul, a harmadikkal pedig egyáltalán nem. Mai politikájukkal akkor sem lehetne kivezetni Magyarországot a jelenlegi sĂşlyos helyzetbĹ‘l, ha maguk mellĂ© tudnák állĂtani a választĂłk többsĂ©gĂ©t, de a jelek szerint nem tudják. Másra van tehát szĂĽksĂ©g, mint a mai MSZP vagy az LMP. Másra, de pártra. Civil szervezĹ‘dĂ©s nem lehet politikai alternatĂva. A civil szervezĹ‘dĂ©sek, amelyek a Fidesz-kormánnyal szemben fellĂ©pnek, az elsĹ‘ követelmĂ©nynek felelnek meg, amikor kiállnak az önkĂ©nnyel szemben, a szabadságĂ©rt. A Fidesz politikai alternatĂvájának azonban csak az tekinthetĹ‘, aki a második Ă©s harmadik követelmĂ©nynek is megfelel. Ha a civilek körĂ©bĹ‘l politikai párt is kibontakozik, akkor lesz majd láthatĂł, hogy milyen gazdaság-, társadalom- Ă©s kĂĽlpolitikát kĂ©pvisel, teljesĂti-e a második Ă©s harmadik követelmĂ©nyt. Az LMP tapasztalata Ăłvatosságra int. Nemzetközi tapasztalatokra is Ă©rdemes odafigyelni. A közelmĂşltban Szlovákiában is, Csehországban is bejutottak Ăşj pártok a parlamentbe, Ă©s mindjárt a kormánykoalĂciĂłba is bekerĂĽltek. A kormány fĹ‘ ereje azonban mindkĂ©t országban olyan párt, amelynek van kormányzati tapasztalata, Ă©s a realitások talaján maradva tud kormányt vezetni. Az Ăşj pártokkal sok baj van. Komoly Ă©rvek szĂłlnak tehát amellett, hogy valaki az MSZP talaján vagy az MSZP-ben felhalmozĂłdott politikai tapasztalat felhasználásával hozza lĂ©tre azt a politikai erĹ‘t, amely a Fidesszel szembeni alternatĂva közĂ©ppontjában állhat. Másodszor abban van tehát vitám RĂ©vĂ©sszel, hogy mit gondolunk az MSZP-rĹ‘l. Többször leĂrtam már, hogy az MSZP-nek Ă©s elĹ‘dpártjainak fĂ©l Ă©vszázados törtĂ©netĂ©ben egyszerre van jelen a felelĹ‘s reformorientáciĂł, amely annak idejĂ©n Nagy ImrĂ©t vagy Nyers RezsĹ‘t vezette, Ă©s az a merĹ‘ben hatalmi politizálás is, amely párton belĂĽli ellenlábasaikat jellemezte, Ă©s változik, hogy mikor melyik dominál. ĂŤgy van ez az 1989 utáni MSZP-ben is. Horn Ă©s Gyurcsány egyaránt e kettĹ‘ssĂ©g foglyai voltak: Horn a saját szemĂ©lyĂ©ben is, Gyurcsány pedig, aki a Nagy Imre, illetve Nyers RezsĹ‘ kĂ©pviselte reformkurzus folytatĂłja, az MSZP elitjĂ©vel folytatott, feszĂĽltsĂ©gektĹ‘l terhes egyĂĽttĂ©lĂ©sĂ©ben. Ha nem lenne a reformirány is rĂ©sze az MSZP fĂ©l Ă©vszázados hagyományának, akkor egy napig sem lehetett volna az MSZP a Bokros-csomag, a második Gyurcsány-kormány, majd a Bajnai-kormány fĹ‘ parlamenti támasza.
(A 2006-os program) E ponton tĂ©rek át Bokros Lajos Ărására. Bokros a SzĂ©ll Kálmán-tervet hasonlĂtja össze saját csomagjával, Orbán Viktor gyávaságát Horn Gyula bátorságával, Matolcsy terveinek kidolgozatlanságát a Bokros-csomag konkrĂ©t, határidĹ‘höz kötött intĂ©zkedĂ©seivel. Az összehasonlĂtás meggyĹ‘zĹ‘, ugyanakkor lebecsĂĽli a saját teljesĂtmĂ©nyĂ©t, amikor a maga csomagját csak mint stabilizáciĂłs programot tárgyalja, mellĹ‘zve az egykori programnak a rövid távĂş stabilizáciĂłn tĂşlmutatĂł, stratĂ©giai fontosságĂş elemeit, amelyeknek az egyszer elĂ©rt egyensĂşly tartĂłsĂtása volt a cĂ©lja. A családtámogatás, az egĂ©szsĂ©gĂĽgy, a felsĹ‘oktatás terĂ©n bevezetett, a Fidesz által 1998-tĂłl kivĂ©tel nĂ©lkĂĽl felszámolt intĂ©zkedĂ©sei a magyar jĂłlĂ©ti rendszer szerkezeti átalakĂtását ĂgĂ©rtĂ©k, szem elĹ‘tt tartva a társadalmi mĂ©ltányosság szempontjait is. Ide sorolhatjuk a nyugdĂjreformot is, melynek elĹ‘kĂ©szĂtĂ©se mĂ©g az Ĺ‘ minisztersĂ©ge alatt indult, de a kidolgozás Ă©s a bevezetĂ©s már utĂłdjára maradt. NagyszabásĂş, milliĂłk döntĂ©sĂ©re Ă©pĂĽlĹ‘ reform volt ez, melyet a Fidesz elsĹ‘ kormánya csak megállĂtani tudott, felszámolásához a második Orbán-kormány alkotmányozĂł többsĂ©ge kellett. Ha ezeket az elemeket is összehasonlĂtotta volna azzal, amit a Fidesz csinál, akkor rámutathatott volna nemcsak a hozzáértĂ©sben Ă©s a bátorságban, de a gazdasági rendszerfelfogásban Ă©s az Ă©rtĂ©krendekben tetten Ă©rhetĹ‘ kiáltĂł kĂĽlönbsĂ©gekre is. Akkor pedig nem kĂ©t, hanem három csomagot hasonlĂtott volna össze, hiszen kĂnálkozott volna a párhuzam a második Gyurcsány-kormány 2006/2007-ben Ă©rvĂ©nyesĂĽlĹ‘ programjával. A rövid távĂş stabilizáciĂł elemei abban is összekapcsolĂłdtak az államháztartás kiadási oldalának rendszerszerű átalakĂtásával: a tandĂj, vizitdĂj Ă©s kĂłrházi napidĂj bevezetĂ©sĂ©vel, az államháztartásbĂłl finanszĂrozott intĂ©zmĂ©nyek Ă©rdekeltsĂ©gi rendszerĂ©nek átalakĂtásával (ide Ă©rtve a gyĂłgyszertörvĂ©nyt Ă©s az egĂ©szsĂ©gbiztosĂtási reformot), a közigazgatás karcsĂşsĂtásával, az önkormányzati társulások ösztönzĂ©sĂ©vel stb. A Gyurcsány-csomag stabilizáciĂłs elemei kevĂ©sbĂ© szerencsĂ©sen voltak összerakva, mint ahogy ez Bokrosnak Ă©s Surányinak annak idejĂ©n sikerĂĽlt, ugyanakkor a jĂłlĂ©ti rendszer átalakĂtásában több terĂĽletet Ă©rintĹ‘, nagyobb horderejű változásokat tartalmazott. E kĂ©t csomagot az kĂĽlönbözteti meg a harmadiktĂłl, hogy mĂg a szocialista-szabad demokrata kormányok a stabilizáciĂłt a hosszĂş távĂş, Bokros kifejezĂ©sĂ©vel egyensĂşlyĹ‘rzĹ‘ növekedĂ©st megalapozĂł szerkezeti reformokkal kapcsolták össze, a Fidesz-kormány az államháztartás rövid távĂş egyensĂşlyát olyan - ismĂ©t Bokrossal szĂłlva - ellenreformokkal Ă©rte el, amelyek kiterjesztik az állam atyáskodĂł szerepĂ©t, hosszabb távon rontják az egyensĂşlyt, aláássák a növekedĂ©st. ElsĹ‘sorban termĂ©szetesen a magánnyugdĂjrendszer felszámolására gondolok. Nem csak azĂ©rt helyes felidĂ©zni a második Gyurcsány-kormány programját, hogy igazságot szolgáltassunk Gyurcsány Ferencnek Ă©s Molnár Lajosnak, akik ugyanĂşgy igazi államfĂ©rfikĂ©nt tevĂ©kenykedtek ebben az idĹ‘szakban, mint Horn Gyula, Bokros Lajos Ă©s Surányi György egy Ă©vtizeddel elĹ‘ttĂĽk, vagy Bajnai Gordon Ă©s OszkĂł PĂ©ter Ĺ‘ket folytatva. AzĂ©rt is fontos a maga helyĂ©n kezelni a 2006-ban elindult Ă©s a Fidesz ellenállásán megakadt folyamatot, hogy lássuk: nemcsak egyszer, a kilencvenes Ă©vek közepĂ©n, de másodszor is sikerĂĽlt parlamenti többsĂ©get állĂtani elĹ‘remutatĂł reformpolitika mögĂ©, Ă©s e többsĂ©get nagyobbrĂ©szt a szocialisták adták. Ehhez kellett az Ĺ‘szödi beszĂ©d. Orbán Viktorban sosem merĂĽlt fel, hogy parlamenti többsĂ©gĂ©t ilyesmire használja. Az eddigiek alapján nem tartom ördögtĹ‘l valĂł szándĂ©knak, hogy az MSZP bázisán prĂłbálják valakik lĂ©trehozni a Fidesszel szembeni politikai alternatĂvának azt a meghatározĂł összetevĹ‘jĂ©t, amelyre a demokrácia más hĂvei mellett mi, liberálisok is jĂł lelkiismerettel szavazhatunk.
(Gyurcsány) A harmadik vitapont az, hogy kitĹ‘l várhatjuk a Fidesszel szembeni politikai alternatĂva felĂ©pĂtĂ©sĂ©nek mozgatását az elĹ‘ttĂĽnk állĂł hĂłnapokban, Ă©vekben. (Hogy a megszemĂ©lyesĂtĂ©sĂ©re ki lesz a legalkalmasabb, az kĂ©sĹ‘bbi kĂ©rdĂ©s.) Gyurcsány azĂ©rt jön szĂłba erre a feladatra, mert kormányzása is ebbe az irányba mutatott, s az elmĂşlt Ă©vben a korábbinál is egyĂ©rtelműbben fogalmazza meg ezt az irányt, politikája másoknál inkább megfelel a Fidesszel szembeni politikai alternatĂvát illetĹ‘en sorolt három követelmĂ©nynek. Mihez kĂ©pest volna szánalmas a teljesĂtmĂ©nye? A Horn-kormányhoz kĂ©pest? Akkor több volt az eredmĂ©ny, a reformokat sikerĂĽlt jĂłrĂ©szt megvalĂłsĂtani, de több volt a sĂşlyos hiba is (vatikáni megállapodás, vĂzlĂ©pcsĹ‘). A Bajnai-kormányhoz kĂ©pest? Annak tevĂ©kenysĂ©ge a gazdasági stabilizáciĂł szűk problĂ©makörĂ©re Ă©s a magyar-szlovák kapcsolatok kezelĂ©sĂ©re korlátozĂłdott. A cseh Topolánek-kormányhoz kĂ©pest? Annak reformtörekvĂ©sei is megrekedtek az ellenzĂ©kĂ©vel vĂvott harcban. A lengyel Tusk-kormányhoz kĂ©pest? Az is csak kis rĂ©szĂ©t valĂłsĂtja meg annak, amit a liberális közgazdászok indokoltnak tartanak, s közben elfogadhatatlan jogpolitikai lĂ©pĂ©seket is tesz. Csak a szlovák Dzurinda-kormány bizonyult valĂłban sokkal sikeresebbnek, de maga a miniszterelnök, aki a siker Ă©rdekĂ©ben sokfĂ©le politikai eszközhöz nyĂşlt, szĂ©les körben vált elfogadhatatlanná. Mint ahogy nemcsak a társadalmat, de saját pártját is mindmáig megosztja Gerhard Schröder, akinek reformjai országának jelenlegi egĂ©szsĂ©ges fejlĹ‘dĂ©sĂ©t megalapozták. A második Gyurcsány-kormánynak ott a helye a reformkormányok között. Igaz, politikája nem egyszerű választási veresĂ©gbe, de vĂ©gzetesnek tűnĹ‘ bukásba torkollott. Reformjai rĂ©szben már a Fidesz csalárd nĂ©pszavazása nyomán, rĂ©szben a kormányváltás nyomán megsemmisĂĽltek, sĹ‘t Orbán most nemcsak a megelĹ‘zĹ‘ nyolc, de a megelĹ‘zĹ‘ hĂşsz Ă©v minden fontos vĂvmányát megsemmisĂtheti. A választási gyĹ‘zelemkor Ăşgy tűnt, hogy Gyurcsány vĂ©gigviheti azt a reformpolitikát, amelyet Bokros Lajos korábbi programjával állĂthattam párhuzamba. Azután kiderĂĽlt, hogy ezĂ©rt az ellenzĂ©kkel is Ă©s a saját háttĂ©rrel is sĂşlyos harcot kell vĂvni, nem fĂĽggetlenĂĽl a kampány Ă©s az Ăşj kormány által követendĹ‘ politika közötti ellentmondástĂłl. Az MSZP kettĹ‘ssĂ©gĂ©ben a reformirány ereje elĂ©g volt arra, hogy a miniszterelnök el tudja fogadtatni a programot, Ă©s hogy a koalĂciĂł az elsĹ‘ fĂ©l Ă©vben megszavazza a legfontosabb reformtörvĂ©nyeket, de arra nem, hogy ki is tartsanak a reformok mellett. Az egĂ©szsĂ©gbiztosĂtási reform Ă©s az ingatlanadĂł körĂĽl gyorsan elkezdĹ‘dött a kormánytöbbsĂ©get szĂ©tzilálĂł kötĂ©lhĂşzás. A miniszterelnöknek ilyen körĂĽlmĂ©nyek között kellett mindent megtennie a parlamenti többsĂ©g összetartásáért, Ă©s ez sokszor sodorta Ĺ‘t lehetetlen helyzetbe, kĂ©sztette hol az egyik, hol a másik fĂ©l számára elfogadhatatlan lĂ©pĂ©sekre, retorikai hĂşzásokra, s Ăgy keletkezett a szemlĂ©lĹ‘kben az a benyomás, hogy nincs a politikában világos vonalvezetĂ©s, hogy azt ötletgyártás pĂłtolja, hogy elárulja a szövetsĂ©geseit. Mindez annak volt alighanem elkerĂĽlhetetlen következmĂ©nye, hogy Gyurcsány Ăşgy lett 2004-ben hirtelen, a maga számára is váratlanul miniszterelnök, hogy nem tisztázta elĹ‘re a szocialistákkal a politikai irányt, amelynek megvalĂłsĂtására - ĂrásaibĂłl tudhatĂłan - elszánta magát. KiderĂĽlt ez már az elsĹ‘ Gyurcsány-kormány idejĂ©n, amikor az adĂłkedvezmĂ©nynek családi pĂłtlĂ©kemelĂ©ssel törtĂ©nĹ‘ kiváltását csak második nekifutásra sikerĂĽlt a frakciĂłval elfogadtatni, Ă©s amikor a fedezet nĂ©lkĂĽli adĂłcsökkentĂ©ssel tovább lazĂtották a költsĂ©gvetĂ©st. 2007/2008-ban a nĂ©pszerűsĂ©gvesztĂ©stĹ‘l megrettent frakciĂł Ă©s pártvezetĂ©s Ăşjabb Ă©s Ăşjabb meghátrálást kĂ©nyszerĂtett rá, egĂ©szen a koalĂciĂł felbontásáig.
(2014 felĂ©) EbbĹ‘l a tapasztalatbĂłl adĂłdik a következtetĂ©s: az Ăşj pártnak, a lehetĹ‘leg az MSZP talaján lĂ©trehozandĂł pártnak tĂşl kell jutnia a mĂşltját vĂ©gigkĂsĂ©rĹ‘ kettĹ‘ssĂ©gen. Ez az elĹ‘feltĂ©tele annak, hogy a dolgok szerencsĂ©s alakulása esetĂ©n ne csak arra legyen alkalmas, hogy kulcsszerepet vállalĂł rĂ©szese lehessen a Fideszt legyĹ‘zni kĂ©pes politikai alternatĂvának, hanem arra is, hogy a kormányon követett politikája összhangban lehessen azzal, amit ellenzĂ©kben kilátásba helyez, Ă©s elkerĂĽlhetĹ‘ legyen az a hitelvesztĂ©s, amely számos kormányt megakadályozott már a szĂĽksĂ©ges reformokban. A pártnak azĂ©rt kell Ăşj politikai platformot kialakĂtania, mert amikor az MSZP eddig kormányzott, olyan mĂłdon kellett stabilizálnia, Ă©s ezen tĂşl olyan reformokat kellett vĂ©grehajtania, amelyek, ha baloldali változatban is, polgári kormányzást jelentenek, s az e miatti meghasonlás gyengĂtette a kormányzást. Mindaz, amit ötletelĂ©skĂ©nt, cikcakkĂ©nt Ă©ltek meg a szemlĂ©lĹ‘k, ennek volt a következmĂ©nye. Az, hogy Gyurcsány a platform alakĂtásával, akár a párt átnevezĂ©sĂ©vel, az MSZP-re jellemzĹ‘ kettĹ‘ssĂ©g meghaladásával egy majdani kormányzás megprĂłbáltatásaira is elĹ‘ akarja kĂ©szĂteni azokat, akiknek támogatására a Fideszt felváltĂł politikai alternatĂvának számĂtania kell, a legfontosabb tanulság levonását jelenti a 2004 Ă©s 2010 közötti törtĂ©netbĹ‘l. A kettĹ‘ssĂ©g meghaladása nem jelent szakĂtást a baloldalisággal. A párt kĂ©t iránya nem a baloldali cĂ©lok tekintetĂ©ben vált el egymástĂłl korábban sem. A szolidaritás-alapĂş cĂ©lok, az emancipáciĂłs elkötelezettsĂ©g mindig jellemezte a reformirányt, hiszen ennek felelt meg pĂ©ldául a családtámogatás átalakĂtása vagy az ingatlanadĂł mint cĂ©l, de errĹ‘l tanĂşskodott Gyurcsánynak a cigánykĂ©rdĂ©sben a megyei pártvezetĹ‘kkel vállalt emlĂ©kezetes konfliktusa is. Az MSZP átalakĂtására valĂł törekvĂ©s másrĂłl szĂłl: annak az állapotnak a meghaladásárĂłl, amelyben az MSZP már nem kĂ©pes arra, hogy elĹ‘revigye Magyarországot a felzárkĂłzás pályáján, Ă©s hogy ebben az Ă©rtelemben legyen Ăşjra kormánykĂ©pes erĹ‘.
RĂ©vĂ©sz Gyurcsány ĂĽzletemberi mĂşltjával is Ă©rvel. A „közvagyon szemĂ©rmetlen átjátszása" szĂłhasználatban már a „közvagyon" kifejezĂ©s is árulkodĂł: nem a liberálisok, hanem a privatizáciĂł ellenfelei nevezik Ăgy az egykori állami tulajdont, hiszen az egyáltalán nem a „közĂ©" volt. A privatizáciĂł az állam által jĂłl nem hasznosĂthatĂł vagyon magántulajdonná alakĂtását jelentette általában is, Ă©s a politikábĂłl kivonult Gyurcsány esetĂ©ben is. A gyors, tömeges privatizáciĂł sajátos adottságai, a tehetsĂ©g Ă©s a szerencse mellett mindenĂĽtt számĂtottak a kapcsolatok is. Amikor hazai vállalkozĂłk tulajdonába kerĂĽltek vállalatok, ez Ăłhatatlanul elĹ‘nyös feltĂ©telekkel törtĂ©nt, ami sokak jóérzĂ©sĂ©t sĂ©rti. De hát a liberálisok eddig Ă©rtettĂ©k, hogy kapitalizmus nincs kapitalisták nĂ©lkĂĽl, vállalkozĂłk gyors meggazdagodása nĂ©lkĂĽl, Ă©s ebben az államhoz valĂł kapcsolatok felhasználása mindig is szerepet játszott. Aki nem hágta át a törvĂ©nyes kereteket, azt nincs miĂ©rt elmarasztalni morális alapon. Amikor Gyurcsány egy Ă©vtized elteltĂ©vel visszatĂ©rt a politikába, a fekete pártfinanszĂrozás elleni fellĂ©pĂ©st tekintette egyik legfontosabb feladatának, s sok befolyásos emberrel kerĂĽlt szembe emiatt az MSZP-ben. E harca hitelesĂti elkötelezettsĂ©gĂ©t a Fidesszel szembeni politikai alternatĂvakĂ©pzĂ©snek e fontos eleme mellett. Tudom, milyen mĂ©rtĂ©kű ma Gyurcsány elutasĂtottsága az országban. De azt is, hogy ez annak a pĂ©ldátlan bosszĂşkampánynak a következmĂ©nye, amit a Fidesz folytatott - Ă©s folytat - az ellen, aki 2006-ban legyĹ‘zte Orbánt. ValĂłjában sem az nem igaz, hogy Gyurcsány hazug lenne, sem pedig az, hogy „tönkretette volna az országot". A bajok okait nem elsĹ‘sorban 2006-ban, hanem sokkal inkább 2002-ben kell keresni. ElutasĂtottsága ugyanakkor kemĂ©ny politikai tĂ©ny, amelyet nem lehet figyelmen kĂvĂĽl hagyni. Alapos mĂ©rlegelĂ©st kĂván majd, hogy ki lehet, kik lehetnek a Fidesszel szembeni demokratikus politikai alternatĂva megszemĂ©lyesĂtĹ‘i. Ennek azonban elĹ‘feltĂ©tele, hogy ez az alternatĂva egyáltalán felĂ©pĂĽljön, s ebben Gyurcsány bizonyosan nem nĂ©lkĂĽlözhetĹ‘. Ha ez vele, Ă©s - valamilyen mĂłdon - a korábban kormányzĂł politikai erĹ‘ bázisára is Ă©pĂtve jöhet lĂ©tre, akkor elĹ‘bb válhat kormánykĂ©pes politikai alternatĂvává, mintha a semmibĹ‘l kell felállnia. Tudja ezt Orbán is, ezĂ©rt akar vele mindenáron leszámolni.
Bauer Tamás Élet Ă©s Irodalomban megjelent Ărása ide klikkelve Ă©rhetĹ‘ el. |